# 3. Ryan hülye helyzetbe hoz...#

¡ Buenos Noches ! ♥  Itt a kövi rész is remélem ez is elnyeri tetszéseteket J
Beliber: benne vagyok a cserében =)
Gabriela szemszöge:

Aranyos volt Ryan-től, hogy fel sem ismert. Ezek szerint nem vagyok nagyon feltűnő. De nem baj. Jó ez így nekem. Justinnak pedig a próbálkozása… Rossz érzés volt a képébe nevetni, de konkrétan meg is mondhatta volna, hogy itt szeretne maradni, ahelyett, hogy megveszteget holmi aláírással. Bár azért elfogadtam volna máskor, más helyzetben!
- Megint engem néztek. – álltam meg az olvasással, tettem oda a könyvjelzőt, majd becsuktam a könyvet.
-Ő bocsi. – fordult el Justin. megforgattam a szememet, majd elraktam az olvasmányomat.
- Miről akartok beszélni? –sóhajtottam.
- Semmiről. – mondta sértődötten a szupersztár. Hogy most vajon mi baja van? Megráztam a fejem, majd elővettem a telefonomat és inkább zenét hallgattam, mint, hogy a Duzzogi fejét nézzem. Egy pillanatra fél szemmel odalestem.
 Ryan nagyon jól elvolt. Psp-n játszott valamit, Justin pedig ujjaival malmozott. Szóval unatkozik. Becsuktam a szemem, lejjebb csúsztam, s pihentettem a szemeimet. Egy fél óra telhetett el, s közben küszködtem az elalvás ellen, amikor a vonat hírtelen fékezni kezdett, majd megállt. Kinyitottam a szemem, leállítottam a zenét, s kinéztem az ablakon. Valóban álltunk, de nem egy megállónál. Ránéztem az órára, ami 6:30-at mutatott. Korántsem voltunk még az iskola közelében.
-Hol vagyunk? – Kérdezte Justin Ryan-től.- 
- Még a felénél sem. – előztem meg a válasszal.
-És miért álltunk meg?- nézett felém gyönyörű barna szemeivel.
-Mi vagyok én talán vonatvezető? –rántottam vállat. Elővettem a zsebemből a csipogót, majd hívtam Francisca-t.  Nem sokkal később kopogtak az ajtón. Felálltam, kinyitottam az ajtót és beinvitáltam.
-Miért hívott kisasszony? – hajolt meg.
- Francisca.- morogtam rá.
-Bocsánat. Miért hívattál Gabi? – motyogott.
-Így már majdnem jó. –mosolyogtam rá. – Ő szeretnék kérni jeges teát, meg mit szeretnék még kérni? – néztem a fiúk felé.
-Egy narancslé lehet? – kérdezte Justin.
-Persze. – mosolyogtam felé. – és neked Ryan.
- Nekem is jó lesz a jegesea. – hadarta el játék közben.
-Akkor nemsokára hozom. –felelte.
-Várj Francisca. Miért állt meg a vonat? – érdeklődtem.
-Azért mert átmegyünk egy másik vágányra, ahol csak a mi vonatunk jár, és elvileg így lerövidül majd az utunk. Persze így is útba esik minden megálló.- felelte könnyedén.
-Köszönjük. – mosolygott rá Justin, amire Francisca arcán enyhe pír jelent meg. Ezen jót mosolyogtam, majd a fiúk felé fordultam. Justin ismét unatkozott Ryan pedig még mindig játszott.
-Ő..- hezitáltam
-Ő? – kérdezett Justin is.
-Szóval. – nem tudtam elkezdeni a mondatot.
-Szóval?- mondta lassítva Justin.
-Kezd már el a mondatot az isten szerelmére, ne ismételgessétek egymás szavait! – nézett fel Ryan is, aztán nagy csipogás következett, majd ismét felnézett csüggedten. –Most miattatok meghaltam. –mondta, mint egy ötéves. –pedig már a 9-es szintet toltam. –szomorkodott.
- Akkor elnézésedet kérjük, és legközelebb Justin majd nem ismétli, meg amit mondok. Szóval arra akarok kitérni, hogy igazából csak őt hibáztathatod. –vigyorogtam, mint a töklámpás.
-Mi?- húzta el a szóvégi i-t.
-De különben tényleg. Én biztosan nem vétettem semmit. Én egy szent kis fehérbárány vagyok.  – vigyorogtam Justinra.
-És ezt higgyük is el?- kérdezte most már ő is mosolyogva.
-Amúgy Francisca nagy rajongód. –  váltottam témát.
-Észrevettem. – küldött egy mosolyfélét. – okozzak neki egy boldog napot, vagy mit szeretnél?
-Nekem mindegy. Csak tudtodra akartam adni. – mondtam neki. Ekkor egy kicsit lökődött a vonat, majd újra elindultunk. - Halleluja. Végre megyünk tovább. Ekkor valaki kopogott is.
- Gyere.- feleltük Justinnal szinte egyszerre. – ami ismét mosolyogtunk egy sort.
- Meghoztam az üdítőket. – felelte Francisca majd letette a tálcát az asztalra.
-Köszi.- állt fel Justin és karolta át.
Hát azt hiszem, hogy mondanom sem kell, az a csöpp lány lefagyott, és arca vérvörösben pompázott.
-Nem szeretnél egy közös képet? – kérdezte a kis szupersztár.
-Hogy mit ? – kerekedtek ki Francisca szemei.
-Jól hallottad. – mosolygott felé Justin.
-De igen szeretnék. – hajtotta le a fejét szégenylősen.
-Akkor? Telefont elő, és fotózkodhatunk. – vigyorgott. Francisca nagy nehezen előkotorta a telefonját, és én pedig lefotóztam őket.
-Ez jó, vagy másikat?- kérdezte kedvesen Justin.
-Hát ha neked nem tetszik akkor kitörölhetjük. – pirult el ismét. Ryan csak hátradőlve figyelte az eseményeket.
-Szerintem jó kép. –mondta Justin, majd visszaadtuk Francisca-nak a telefont, és ő elment nagy örvendezések közepette.
-Köszönöm, hogy egy jó napot okoztál neki. Ő egy nagyon kedves lány. – öleltem meg hírtelen felindulásból Justint.
-Egy ilyen képet azért csinálhatnátok már. – felelt Ryan karba tett kézzel, huncut vigyorral.
-Akkor csinálj. – mondta Justin, s mikor én el akartam húzódni ő nem engedett. Ryan lefotózott minket, majd mosolyogni kezdett.
-Mi olyan vicces? – kérdeztem.
-Tudod. –hezitált.- Egész szép pár lennétek. – Erre a mondatára elpirultam, majd kibújtam Bieber karjai közül.

# 2. Rám se hederít #

¡Hola! Buenos Noches! ♥ =) Itt a kövi rész :D ihopeulikeit =)


Justin szemszöge: 


Egy kis szabadságra van szükségem, és a legjobb hely, hogy ne zaklasson millió őrült lány, az jó barátom Ryan iskolája. Bár kemény szigor van ott, és tanulnom is kell emellett, de a jó oldalát nézem. Végre –habár rövid időre is – ismét padba ülhetek a legjobb haverommal, és lehet olyasmi életem, mint régen.  Szükségem van erre a kis szünetre. Néha már úgy érzem, hogy megfulladok a sok mániákus rajongótól.  Ám a szerencse most is elkerült minket, mert a vonaton őrült nagy lánycsapatok kergettek minket, s sehol sem tudtunk elbújni, mígnem észre nem vettem egy ajtót, ami éppen csukódott be, de nem volt rajta ablak. Pont ez kell nekünk!
- Várj! – kiáltottam oda neki, s besurrantunk az ajtón. Nem sokkal utánunk egy fiatal lány is bejött egyenruhában egy tál ínycsiklandó szendviccsel a kezében. Szuper akkor egy újabb elkényeztetett Bieber rajongóhoz kerültem? Ryan kifulladva, térdére támaszkodva liheget mellettem. Ő nincsen hozzá szokva az örült rajongók elleni futáshoz.
- Elnézést uraim, de ez egy privát fülke. Meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak. – mondta, majd letette az asztalra a szendvicseket.
 - Bocsánat, csak ez a vonat tele van őrült rajongókkal, és ez az egyetlen hely ahova menekülni tudtunk. Nincsen esetleg egy ugyanilyen szabad fülkéjük? – mondtam majd hajamba túrtam.
- Sajnálom, de ezek a fülkék előre le vannak foglalva hónapokkal indulás előtt. Egy szabad hely sincsen. -
-De nekünk kell egy ilyen fülke – lökött oldalba Ryan. – Csinálj érte valamit.
Odafordultam a lányhoz, s kezem felé nyújtottam. – Bocsánat hogy zavartunk. Justin vagyok.  Bieber. Bár gondolom, már tudod. Esetleg egy aláírást nem szeretnél, vagy egy közös képet? – próbálkoztam. A lány erre felnevetett, amit bevallom őszintén, hogy nem értek.
-Francisca, elmehet köszönöm. Ryan-t ismerem. -
-Bocsánat, Miss. García. Akkor már nem is zavarok. – mondta a szolgáló félénken, majd óvatosan kisomfordált. Vendéglátónk odasétált az ajtóhoz, kulcsra zárta, majd hátát a falnak támasztva ült le az egyik ágyra. A mellette lévő asztalra letette kalapját, majd egy könyvet húzott ki a táskájából.
-Ő..- haboztam. – mit is dedikáljak? – vettem elő a szokásos bájvigyorom.
A lány felém fordult, megjegyzem igazán szép teremtés volt s így szólt. – Nem kérem, köszi – majd újból a könyvébe merült el. Hát mit ne mondjak Ryan-nak is a padlót súrolta az álla a meglepettségtől.
- Hallod Justin. Általad én is milyen hírnévre tettem már szert. Vagyok olyan híres, mint te azt hiszem- nevetett.
-Mi van? – fordultam felé és próbáltam megfejteni az előbbi mondatát.
-Hát hogy ő azt mondta, hogy engem ismer és nem téged. – nevetett.
- Haha.  – forgattam meg a szemem, és belebokszoltam a vállába. Voltaképpen zavart, hogy Ryan nagyobb figyelmet kap, mint én.
- Így nem tudok a könyvre koncentrálni. Üljetek le és beszélgessetek halkan vagy valami, de örülnék, ha nem zavarnátok.  – mondta a lány, s közben könyvét fél kezében tartva térdére helyezte. És Inkább legyek Gabi, mint ő. Bár ezt azért már meglehetett volna jegyezni. – mondta, majd az órára pillantott.
- Hogyan? – kérdezte Ryan.
- Együtt járunk Matekra, Történelemre, és Földrajzra. – felelte a lány könnyedén. Ekkor olyan nevető görcs kapott el, hogy le kellett ülnöm.
- Még hogy vagy olyan híres. – nevettem továbbra is.
Ryan duzzogva foglalt helyet mellettem, majd körülbelül olyan 10 percig csak bámultuk Gabit.
-Ez felettébb zavaró. – nézett felénk. – Akkor inkább beszélgessetek normál hangnemben. – adta be a derekát, majd elvett egy szendvicset és olvasás közben evett.
- Mennyi idő míg odaérünk?- kérdeztem Gabitól.
- Van, idő ne aggódj. – felelte, de megint nem nézett felém. –Sietsz valahova? - Kérdezett most először ő is.
- Éhes vagyok.  – morgolódtam.
- Akkor vegyetek. – nyújtotta felénk a tányért. Persze mint már megszoktam megint csak a könyvet bújta és ide se nézett. Ryan nem habozott rögtön két szendvicset vett el, majd mohón falni kezdte őket.
-Köszi. – nyúltam én is egy szendvics után.
-Nem akarsz esetleg olvasás helyett velem, vagyis velünk beszélni? – nyögtem ki két falat között.
-Bocsi de ez pont egy érdekes rész. – rázott le.

/ a történet helyszíne. ui.: ez tényleg egy vonatfülke :D / 

# Szereplők #

¡ Buenos Tardes ! Most nem résszel jöttem, hanem egy pár képecskével :D ♥♥ jóéjt ♥

Gabriela Dolores García

Kiválóan zongorázik, szeret énekeleni, borzasztóan rajzol, és kedvenc étele a görögsaláta. Imádja a testvérét és bármit megtesz érte. Az anyukájával viszonylag jó a kapcsolata, de nem sokat találkoznak. Legjobb barátnője Samantha. 

Brandon Colt

 Bukott ügyvéd. Igazi mostoha apa típus. Jóformán csak a saját lányát szereti, és persze önmagát. Mayát sem tartja az igazinak, csak most épp egy kissebb pénzügyi válságba került, és a gödörből való kimászásra Gabi anyja a tökéletes anyagi háttér.

Antonio García

18 éves. Gabi és a közte levő családi kapcsolat borzasztóan szoros. Mindig számíthatnak egymásra. Toni nem éppen a jóság megtestesítője, így egy jó pár incidenst húga magára vállalt- köztük egy kirakati bolt üvegfalának betörését is - , különben Toni már nevelőintézetben lenne.

Samantha Tish

Gabi legjobb és talán az egyetlen barátnője, akire mindig mindig körülmények között számíthat. Samanta igazi iskolakerülő, de Gabi hatására mégis előveszi olykor-olykor a könyveket. Imád énekelni és gitározni. Gabival együtt járnak egy közeli intézetbe tanítani zenélni, és nem csak azért járnak, mert ez egybeesik az órai idejükkel, hanem mert tényleg jól esik nekik látni, hogy a gyerekek vidámak is tudnak még lenni. 

Amy Colt

 Amy Colt az iskola legnépszerűbb lánya. Senkivel nem köt barátságot, de mindenki a barátja, ha ő éppen úgy akarja. A legtöbben úgy ugranak, ahogy ő mozdul. Egy igazi királynő az iskolában. Vannak alsós alattvalói, akivel a háziait iratja, több balek akik csak arra kellenek, hogy éppen ha megszomjazik inni kapjon, vagy éhségét egy szendvics mulassza el. Őt sosem látjuk egyedül, de a bandába nehéz bekerülni. Bár az ottlét sokaknak örömet okoz, mégis a külsősök mind tudják, hogy ők is csak bábúk, amiket kedvére mozgathat. 

Maya Gomez

 Gabriela és Toni anyja. Mindene a lánya a fia, és a munkája. Brandonnal van együtt, már vagy fél éve, és reméli, hogy nemsokára a férfi megkéri a kezét. Apja után örökölt egy villát, és egy kaszinót - Gomez, el torre de la suerte / Gomez, a szerencse tornya./  - atlanta közepén. Egyedül vezeti a kaszinót, s rengeteg alkalmazott van az irányítása alatt. Milliárdokat keres naponta, de célja az, hogy a lánya egyszer átvegye a családi vállalkozást, és ezekfelett ne szálljon el magától, a fia pedig önerőből és egy kis segítségből indítson egy saját vállalkozást. 

# 1. szeptember 01. #

¡ Hola ! Első rész :) ♥ 

Valami hangos zajra ébredtem. Fejemre húztam mégjobban a takarót, s kezem autómatikusan nyúlt az idegesítő hang irányába, de sehol sem találta. Még egy darabig kutattam az éjjeliszekrényen, de sikertelenül, így kénytelen voltam felülni. 

- Fergeteges. - mérgelődtem, amikor megláttam, hogy az órám az íróasztalon van. Kikeltem az ágyból lenyomtam az órát, majd fáradtan becaflattam a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe, szörnyülködtem egy sort, letusoltam, majd a szekrényem felé vettem az irányt, s felkaptam egy rózsaszín ujjatlan trikót, hozzáillő cipővel, fekete kalappal,  és egy sötét farmerral. No meg az elmaradhatatlan bőrkabátommal. Mellesleg még be sem mutatkoztam. A nevem Gabriela Dolores García. Hogy honnan ez a spanyolos név? Apukám mexikói. Persze az óta már anyuék elváltak, s már van egy új nevelőapám is -Brandon Colt-, akit mellesleg rettentően nem kedvelek. Az ő ötlete volt az is, hogy egy bentlakásos iskolába járjak, és mivel az odaút nagyon hosszú, ezért jó ha egy hónapban egyszer látjuk egymást. Teljesen elcsavarta anyám fejét.

Van egy testvérem Toni. Becsületes nevén: Antonio García. Majdnem két évvel idősebb nálam. 18 éves. Toni is abba az iskolába jár ahova én. Nem vagyok egy népszerű lány, ez talán annak köszönhető, hogy ebbe az iskolába jár Brandon lánya is Amy, aki a világon a legnagyobb ellenségem talán. Ő és a barátnői népszerűek a suliban, és mivel én nem vagyok az ő kis kedvence, ezért nem is tartozom az ő ,,banda,,körébe. De nem is bánom. Nekem van egy legjobb barátom, akiket sosem cserélnék le egy Amy féle társaságra! 

Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, felkaptam a szekrényről a napszemüvegem, majd bőröndömet magammal húzva lementem a konyhába. A sütőn lévő óra 4:15-öt mutatott. Szuper akkor még időben vagyok. Anyuék nemsokára úgy is felébrednek, s akkor elköszönhetünk. A hűtőből kivettem az almalevet, majd elővettem egy poharat, s leültem a pult elé. Töltöttem magamnak, s kortyoltam belőle. Unalmamban a hűtő felé néztem, s egy nagy rózsaszín cetli éktelenkedett rajta. Lekaptam a cetlit, majd visszaültem a helyemre, s olvasni kezdtem.
,,Sziasztok, gyerekek. El kellett mennünk, mert egy fontos tárgyalásra sietek anyátokkal, így sajnos nem tudtunk elköszönni. Amy ébren volt, és mivel az iskola útba esik, ezért elvittük őt. Legyetek jók, az ajtót zárjátok be, és tanuljatok jól! Üdvözlettel: Brandon és Maya.”
- Tárgyalás mi? – lettem ideges. Biztos vagyok benne, hogy szándékosan csinálta ezt a drága Brandon. Ennek Toni sem fog örülni. Apropó Toni. Hol van már? Felmentem az emeletre, majd halkan bekopogtam hozzá. Nem jött válasz. Kopogtam még egyszer, de ismét semmi. Benyitottam hozzá, s láttam, hogy még alszik. Olyan aranyos volt. Elterülve feküdt a nagy ágyon egy szál alsógatyában, a takaró rácsavarodva, mintha egy kígyó lenne, és haja összevissza állt.
-Toni kelni kell. – simítottam meg az arcát.
-mhhmmm.- temette bele fejét a párnába. – nem akarok.  – nyögte, mint egy 5 éves. Olyan aranyos volt. Kuncogtam egy sort, majd az ablakához léptem, s enyhén feljebb húztam a redőnyt, hogy egy kis fény legyen bent, de ne zavarja.
-Anyuék nincsenek itthon. – dőltem neki az ajtófélfának.
-Miért? – emelte fel a fejét.
-Brandon. –
-Brandon? – kérdezett rá szinte ugyanakkor, mikor mondtam.
-Igen. Na de siess, mert már így is elaludtál. – utasítottam neki, majd otthagytam. Lementem a konyhába, s csináltam neki pár meleg szendvicset.  Mire kész lettem az utolsóval és megfordultam Brandon már ott ült a pultnál és az egyiket falta be.
- A sajtot aztán nem sajnáltad. – vigyorgott.
-Mivel úgy szereti az én drága bátyám, nem is fogom sajnálni soha! – mondtam neki, majd egy puszit nyomtam az arcára, s elindultam az emeltre.
-Hova mész? – fordult meg.
-Csak a telefonomért. -
***5:30 Az állomáson a vonatra várva. ***
Toni engem átkarolva beszélgetett a haverjaival. Egy fejjel magasabb nálam. Épp egy viccen nevettünk, amikor bejelentették, hogy jön a vonat. Mindenki a bőröndjéért nyúlt, majd elköszöntem a fiúktól.  Én mindig másik fülkébe ülök, mert a vonaton jobb szeretek egyedül lenni. Sokan utaznak ekkor, ezért mindig előre lefoglalok telefonon egy fülkét magamnak. Igaz, hogy ez pénzbe kerül, de anyám jóvoltából ezt megtehetem, szóval akkor miért ne?
Felszálltam a vonatra, és a szokásos 13-as számot vettem célba. Megálltam az ajtó előtt, és jól szemügyre vettem. A 3-as szám két szöggel volt anno feltűzve, de az egyik már kiesett, így mint minden alkalommal most is megigazítottam, hogy vízszintesen legyen. A kilincsért nyúlt a kezem, és az ismerős kattanás után nyílt az ajtó. A foglalással együtt jár egy amolyan,,szolga” féle is, aki minden óhajod-sóhajod teljesíti.
-Jó napot Miss. García. – üdvözölt.
-Francisca. Már annyiszor mondtam, hogy szólíts Gabi-nak, vagy Lola-nak. – végtam egy pillanatra mérges fejet, aztán rámosolyogtam.
-Bocsánat Miss. khm. vagyis Gabi. – habogott a lány.
-semmi baj. amúgy szeretnék kérni valami reggelit. – küldtem felé egy mosolyt.
A lány, szokásosan kezembe nyomta a kulcsot, és a csipogót, amin hívhatom, majd halkan kisomfordált. Fáradtan raktam le bőröndömet a sarokba, majd elfeküdtem az ágyon, amiről pontosan kiláttam az ablakon. Sikítozásra lettem figyelmes, így az ajtóhoz sétáltam, kinyitottam, majd kinéztem, egy csapat lány rohant el összepréselődve a szűk kis folyosón. Értetlen fejet vágtam, majd jött a következő kisebb csoport.
-Hé.- szólított meg az egyik. – Nem láttál errefelé senkit?
-De ami azt illeti láttam. Arra rohant a többi lány. – mutattam a helyes irányt.
-Köszi. – hadarta, majd futott is tovább a csapat. Hogy ezekbe mi ütött? Nem volt kedvem tovább nézegetni, ahogy fel-alá rohangálnak a lányok, így becsuktam az ajtót. Legalábbis csuktam volna, ha egy kéz nem nyúl utánam.
-Várj. – mondta, majd a barátjával bent termettek, és becsukták az ajtót. Ezzel egy időben jött be Francisca is.
-Elnézést uraim, de ez egy privát fülke. – mondta, majd letette az asztalra a szendvicseket...