# 2. Rám se hederít #

¡Hola! Buenos Noches! ♥ =) Itt a kövi rész :D ihopeulikeit =)


Justin szemszöge: 


Egy kis szabadságra van szükségem, és a legjobb hely, hogy ne zaklasson millió őrült lány, az jó barátom Ryan iskolája. Bár kemény szigor van ott, és tanulnom is kell emellett, de a jó oldalát nézem. Végre –habár rövid időre is – ismét padba ülhetek a legjobb haverommal, és lehet olyasmi életem, mint régen.  Szükségem van erre a kis szünetre. Néha már úgy érzem, hogy megfulladok a sok mániákus rajongótól.  Ám a szerencse most is elkerült minket, mert a vonaton őrült nagy lánycsapatok kergettek minket, s sehol sem tudtunk elbújni, mígnem észre nem vettem egy ajtót, ami éppen csukódott be, de nem volt rajta ablak. Pont ez kell nekünk!
- Várj! – kiáltottam oda neki, s besurrantunk az ajtón. Nem sokkal utánunk egy fiatal lány is bejött egyenruhában egy tál ínycsiklandó szendviccsel a kezében. Szuper akkor egy újabb elkényeztetett Bieber rajongóhoz kerültem? Ryan kifulladva, térdére támaszkodva liheget mellettem. Ő nincsen hozzá szokva az örült rajongók elleni futáshoz.
- Elnézést uraim, de ez egy privát fülke. Meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak. – mondta, majd letette az asztalra a szendvicseket.
 - Bocsánat, csak ez a vonat tele van őrült rajongókkal, és ez az egyetlen hely ahova menekülni tudtunk. Nincsen esetleg egy ugyanilyen szabad fülkéjük? – mondtam majd hajamba túrtam.
- Sajnálom, de ezek a fülkék előre le vannak foglalva hónapokkal indulás előtt. Egy szabad hely sincsen. -
-De nekünk kell egy ilyen fülke – lökött oldalba Ryan. – Csinálj érte valamit.
Odafordultam a lányhoz, s kezem felé nyújtottam. – Bocsánat hogy zavartunk. Justin vagyok.  Bieber. Bár gondolom, már tudod. Esetleg egy aláírást nem szeretnél, vagy egy közös képet? – próbálkoztam. A lány erre felnevetett, amit bevallom őszintén, hogy nem értek.
-Francisca, elmehet köszönöm. Ryan-t ismerem. -
-Bocsánat, Miss. García. Akkor már nem is zavarok. – mondta a szolgáló félénken, majd óvatosan kisomfordált. Vendéglátónk odasétált az ajtóhoz, kulcsra zárta, majd hátát a falnak támasztva ült le az egyik ágyra. A mellette lévő asztalra letette kalapját, majd egy könyvet húzott ki a táskájából.
-Ő..- haboztam. – mit is dedikáljak? – vettem elő a szokásos bájvigyorom.
A lány felém fordult, megjegyzem igazán szép teremtés volt s így szólt. – Nem kérem, köszi – majd újból a könyvébe merült el. Hát mit ne mondjak Ryan-nak is a padlót súrolta az álla a meglepettségtől.
- Hallod Justin. Általad én is milyen hírnévre tettem már szert. Vagyok olyan híres, mint te azt hiszem- nevetett.
-Mi van? – fordultam felé és próbáltam megfejteni az előbbi mondatát.
-Hát hogy ő azt mondta, hogy engem ismer és nem téged. – nevetett.
- Haha.  – forgattam meg a szemem, és belebokszoltam a vállába. Voltaképpen zavart, hogy Ryan nagyobb figyelmet kap, mint én.
- Így nem tudok a könyvre koncentrálni. Üljetek le és beszélgessetek halkan vagy valami, de örülnék, ha nem zavarnátok.  – mondta a lány, s közben könyvét fél kezében tartva térdére helyezte. És Inkább legyek Gabi, mint ő. Bár ezt azért már meglehetett volna jegyezni. – mondta, majd az órára pillantott.
- Hogyan? – kérdezte Ryan.
- Együtt járunk Matekra, Történelemre, és Földrajzra. – felelte a lány könnyedén. Ekkor olyan nevető görcs kapott el, hogy le kellett ülnöm.
- Még hogy vagy olyan híres. – nevettem továbbra is.
Ryan duzzogva foglalt helyet mellettem, majd körülbelül olyan 10 percig csak bámultuk Gabit.
-Ez felettébb zavaró. – nézett felénk. – Akkor inkább beszélgessetek normál hangnemben. – adta be a derekát, majd elvett egy szendvicset és olvasás közben evett.
- Mennyi idő míg odaérünk?- kérdeztem Gabitól.
- Van, idő ne aggódj. – felelte, de megint nem nézett felém. –Sietsz valahova? - Kérdezett most először ő is.
- Éhes vagyok.  – morgolódtam.
- Akkor vegyetek. – nyújtotta felénk a tányért. Persze mint már megszoktam megint csak a könyvet bújta és ide se nézett. Ryan nem habozott rögtön két szendvicset vett el, majd mohón falni kezdte őket.
-Köszi. – nyúltam én is egy szendvics után.
-Nem akarsz esetleg olvasás helyett velem, vagyis velünk beszélni? – nyögtem ki két falat között.
-Bocsi de ez pont egy érdekes rész. – rázott le.

/ a történet helyszíne. ui.: ez tényleg egy vonatfülke :D /