# 3. Ryan hülye helyzetbe hoz...#

¡ Buenos Noches ! ♥  Itt a kövi rész is remélem ez is elnyeri tetszéseteket J
Beliber: benne vagyok a cserében =)
Gabriela szemszöge:

Aranyos volt Ryan-től, hogy fel sem ismert. Ezek szerint nem vagyok nagyon feltűnő. De nem baj. Jó ez így nekem. Justinnak pedig a próbálkozása… Rossz érzés volt a képébe nevetni, de konkrétan meg is mondhatta volna, hogy itt szeretne maradni, ahelyett, hogy megveszteget holmi aláírással. Bár azért elfogadtam volna máskor, más helyzetben!
- Megint engem néztek. – álltam meg az olvasással, tettem oda a könyvjelzőt, majd becsuktam a könyvet.
-Ő bocsi. – fordult el Justin. megforgattam a szememet, majd elraktam az olvasmányomat.
- Miről akartok beszélni? –sóhajtottam.
- Semmiről. – mondta sértődötten a szupersztár. Hogy most vajon mi baja van? Megráztam a fejem, majd elővettem a telefonomat és inkább zenét hallgattam, mint, hogy a Duzzogi fejét nézzem. Egy pillanatra fél szemmel odalestem.
 Ryan nagyon jól elvolt. Psp-n játszott valamit, Justin pedig ujjaival malmozott. Szóval unatkozik. Becsuktam a szemem, lejjebb csúsztam, s pihentettem a szemeimet. Egy fél óra telhetett el, s közben küszködtem az elalvás ellen, amikor a vonat hírtelen fékezni kezdett, majd megállt. Kinyitottam a szemem, leállítottam a zenét, s kinéztem az ablakon. Valóban álltunk, de nem egy megállónál. Ránéztem az órára, ami 6:30-at mutatott. Korántsem voltunk még az iskola közelében.
-Hol vagyunk? – Kérdezte Justin Ryan-től.- 
- Még a felénél sem. – előztem meg a válasszal.
-És miért álltunk meg?- nézett felém gyönyörű barna szemeivel.
-Mi vagyok én talán vonatvezető? –rántottam vállat. Elővettem a zsebemből a csipogót, majd hívtam Francisca-t.  Nem sokkal később kopogtak az ajtón. Felálltam, kinyitottam az ajtót és beinvitáltam.
-Miért hívott kisasszony? – hajolt meg.
- Francisca.- morogtam rá.
-Bocsánat. Miért hívattál Gabi? – motyogott.
-Így már majdnem jó. –mosolyogtam rá. – Ő szeretnék kérni jeges teát, meg mit szeretnék még kérni? – néztem a fiúk felé.
-Egy narancslé lehet? – kérdezte Justin.
-Persze. – mosolyogtam felé. – és neked Ryan.
- Nekem is jó lesz a jegesea. – hadarta el játék közben.
-Akkor nemsokára hozom. –felelte.
-Várj Francisca. Miért állt meg a vonat? – érdeklődtem.
-Azért mert átmegyünk egy másik vágányra, ahol csak a mi vonatunk jár, és elvileg így lerövidül majd az utunk. Persze így is útba esik minden megálló.- felelte könnyedén.
-Köszönjük. – mosolygott rá Justin, amire Francisca arcán enyhe pír jelent meg. Ezen jót mosolyogtam, majd a fiúk felé fordultam. Justin ismét unatkozott Ryan pedig még mindig játszott.
-Ő..- hezitáltam
-Ő? – kérdezett Justin is.
-Szóval. – nem tudtam elkezdeni a mondatot.
-Szóval?- mondta lassítva Justin.
-Kezd már el a mondatot az isten szerelmére, ne ismételgessétek egymás szavait! – nézett fel Ryan is, aztán nagy csipogás következett, majd ismét felnézett csüggedten. –Most miattatok meghaltam. –mondta, mint egy ötéves. –pedig már a 9-es szintet toltam. –szomorkodott.
- Akkor elnézésedet kérjük, és legközelebb Justin majd nem ismétli, meg amit mondok. Szóval arra akarok kitérni, hogy igazából csak őt hibáztathatod. –vigyorogtam, mint a töklámpás.
-Mi?- húzta el a szóvégi i-t.
-De különben tényleg. Én biztosan nem vétettem semmit. Én egy szent kis fehérbárány vagyok.  – vigyorogtam Justinra.
-És ezt higgyük is el?- kérdezte most már ő is mosolyogva.
-Amúgy Francisca nagy rajongód. –  váltottam témát.
-Észrevettem. – küldött egy mosolyfélét. – okozzak neki egy boldog napot, vagy mit szeretnél?
-Nekem mindegy. Csak tudtodra akartam adni. – mondtam neki. Ekkor egy kicsit lökődött a vonat, majd újra elindultunk. - Halleluja. Végre megyünk tovább. Ekkor valaki kopogott is.
- Gyere.- feleltük Justinnal szinte egyszerre. – ami ismét mosolyogtunk egy sort.
- Meghoztam az üdítőket. – felelte Francisca majd letette a tálcát az asztalra.
-Köszi.- állt fel Justin és karolta át.
Hát azt hiszem, hogy mondanom sem kell, az a csöpp lány lefagyott, és arca vérvörösben pompázott.
-Nem szeretnél egy közös képet? – kérdezte a kis szupersztár.
-Hogy mit ? – kerekedtek ki Francisca szemei.
-Jól hallottad. – mosolygott felé Justin.
-De igen szeretnék. – hajtotta le a fejét szégenylősen.
-Akkor? Telefont elő, és fotózkodhatunk. – vigyorgott. Francisca nagy nehezen előkotorta a telefonját, és én pedig lefotóztam őket.
-Ez jó, vagy másikat?- kérdezte kedvesen Justin.
-Hát ha neked nem tetszik akkor kitörölhetjük. – pirult el ismét. Ryan csak hátradőlve figyelte az eseményeket.
-Szerintem jó kép. –mondta Justin, majd visszaadtuk Francisca-nak a telefont, és ő elment nagy örvendezések közepette.
-Köszönöm, hogy egy jó napot okoztál neki. Ő egy nagyon kedves lány. – öleltem meg hírtelen felindulásból Justint.
-Egy ilyen képet azért csinálhatnátok már. – felelt Ryan karba tett kézzel, huncut vigyorral.
-Akkor csinálj. – mondta Justin, s mikor én el akartam húzódni ő nem engedett. Ryan lefotózott minket, majd mosolyogni kezdett.
-Mi olyan vicces? – kérdeztem.
-Tudod. –hezitált.- Egész szép pár lennétek. – Erre a mondatára elpirultam, majd kibújtam Bieber karjai közül.