# 14. Toni frappáns beszólása... #

Úristen, de örülök, a komiknak ^^ és a kövi rész. =) ♥♥ Remélem, tetszik ez is =) És üzenem a Ryannak szurkolóknak, hogy ami késik, nem múlik :P Talán... hahahahah XD

Gabriela szemszöge:

- Ó, igen minden percben arra gondolok. - nevettem vele. Ryan hírtelen megfogta a kezem, s összekulcsolta kezeinket, majd közel hajolt hozzám. Vészesen közel….

Bár nem érzek iránta semmit még, de úgy gondolom, hogy talán lehet később köztünk valami, így nem fordítottam el a fejem.
De a sors úgy akarta, hogy ez a csók ne történjen meg kettőnk között, mert megzavart minket Amy.
- ó, lám-lám. Csak nem összejöttetek? – mosolygott önelégülten. - Azt hittem, hogy Justinnak csapod a szelet.
- Kopj le Amy. – álltam fel.
- Igaz is. Minek próbálkoznál Justinnál? Te csak egy kis liba vagy. Sosem lennél neki elég jó. És most meg is köszönöm neked, illetve nektek – nézett Ryanre. – hogy szabad utat biztosítottatok Justin felé. Először azt hittem, hogy majd egy kis erőfeszítést kell tennem azért, hogy eltűntesselek, de amint látom erre már nem lesz szükség. Innentől könnyedén az ujjaim közé csavarom majd. – nevetett fel ördögien.
- Még, hogy én vagyok a liba. – háborodtam fel.  – Nem érdekel, hogy lennék-e valaha elég jó Justinnak, mert hidegen hagy, hogy mit csinál. Azt viszont nyugodt szívvel mondom neked, hogy soha az életben nem fogsz vele járni. Erre megesküszöm.  – mondtam neki határozottan.
- Ó igen? Biztos vagy te ebben? – mosolyodott el sunyin. – csak egyszer lássam meg, hogy keresztbe akarsz nekem tenni, s olyat mondok otthon, vagy épp teszek a suliban, hogy téged egy életre megutálnak. Nem feledkeznék meg a helyedben a kirakati üzletről. No meg arról sem, hogy milyen vita is volt mikor odakerültem a házba.
- Fulladj meg. –szűrtem ki a szavakat a fogaim között.
- Csak utánad szivi. – kacsintott, majd hátat fordított, haját hátradobta s eltipegett.
Mérgesen, karba tett kézzel ültem vissza a padra.
- Hú ez durva volt. – fújta ki a levegőt Ryan.
- Egyszer úgy megfojtanám. – szorítottam ökölbe a kezemet.
- Ú de ideges vagy. Na várj csak elterelem a témát. Ő, mondjuk hol is tartottunk az előbb? – fordította az övével szembe a fejemet. Egy kaján vigyor jelent meg arcán, majd közelíteni kezdett felém.
- Ó kopj le Ryan te is. Ehhez most nincsen kedvem jó? Amy most fenyegetett meg, s te azt akarod, hogy hunnyak szemet felette, s folytassuk azt amit elkezdtünk? Most rohadtul ideges vagyok, s ha ezt nem érted meg akkor ne is akarj tőlem semmit. – fordultam meg, s ott hagytam. Oké lehet, hogy egy kicsit túlreagáltam, de hát istenem. Ilyen vagyok, amikor idegeskedem.  
Visszagyalogoltam a szobámig, majd az ágyra vetettem magam. Párnámba sikítottam, majd barátnőm felé fordultam.
-Szia.  – köszöntem neki valamivel nyugodtabban.
- Már megint ki húzott fel?  - vigyorgott. – A Bieber gyerek, vagy Butler?
- Amy. – forgattam meg a szemeim, majd ismét a párnába süllyesztettem a fejem.
-Mit csinált már megint? – rázta meg a fejét.
- Most nincsen kedvem megvitatni. – fordultam a hátamra, s a plafont tanulmányoztam.
- Hát jó, te tudod. – emelte fel a végén a hangját.
-De jó lenne most a gyerekeknek énekelni. Az legalább lenyugtatna. Mikor megyünk legközelebb?
- A héten valamikor biztosan. – mondta egyhangúan, majd ismét a könyvébe temetkezett.
- Én szentem elmegyek a könyvtárba tanulni.  – ültem fel, s beledobáltam a táskámba a holnapi cuccokat, majd elköszöntem barátnőmtől és elhúztam. Nem figyeltem, hogy merre megyek, csak is a padlót pásztáztam. Amy nagyon felidegesített, s sehogy sem tudtam kiverni ezt a dolgot a fejemből…

Justin szemszöge:

Tonival lógtam éppen a folyosón. Ryan gondolom kockul éppen, vagy tanul. Vagy valahol Gabi sarkában lohol. Én úgy vagyok vele, hogy egyszer úgy is összefutunk, és akkor jön a Bieber Fever, és belém zúg, megcsókolom Ryan meg fortyoghat majd megint. Már megtettem szinte mindent azért, hogy belém szeressen, már ha eddig nem volt belém zúgva. Adtam neki a parfümömből, kapott két jegyet a koncertemre is, s első sorból csodálhatott engem.
Anyámmal már a buli óta nem beszélek. Majd ha rájön, hogy ő hibázott, és bocsánatot kér tőlem, akkor majd talán megfontolom, hogy beszéljünk-e. Addig pedig elvagyok én a rajongóimmal, s a haverokkal.
- Am hova is megyünk? – kérdeztem Tonit.
- A könyvtárba.
- Minek? – fintorogtam. Utoljára talán 7 évesen olvastam könyvet.
- Azért mert ki kell vennem egy kötelező olvasmányt. – forgatta meg a szemeit. Ti nektek nincsen? Amikor én voltam másodikos nekünk kellett valamit olvasni, csak akkoriban még nem érdekeltek a jegyeim.
- pfff. Nem tudom.- nevettem fel. – asszed’ figyelek én az órákon?
Kérdésemre nem válaszolt, csak csöndben bebattyogtunk a könyvtárba, ahol meglepetésemre Gabi volt. Egy pár könyv tornyosult az asztalán, s eszeveszett gyorsasággal keresett valamit bennük.
- Igen a húgom ilyen. Szereti alaposan megcsinálni a dolgokat. – vigyorgott Toni, majd felmutatta a könyvét,hogy amit keresett az megvan s odasétáltunk egy öreg nőhöz. Mormogott valamit haveromnak, de nem igazán figyeltem rá, mivel lekötött a testvérkéjének a figyelése.
Fura egy lány az már biztos. Azt hiszem, hogy nincsen tisztában az adottságaival. Ilyen arccal, és testtel miért tanul?
-Mehetünk? – zavart meg Toni.
- Én még maradok. Azt hiszem, hogy megkérdezem Gabit, hogy kell-e olvasni valamit. – hadartam neki, amire ő vállat rántott, s elindult kifelé.
- Amúgy nem hiszem, hogy az esete vagy. – húzta oldalra a száját Toni.
- Ezt meg honnan veszed? – emeltem fel az egyik szemöldököm.
- Onnan, hogy ő a húgom, és ismerem. – nevetett fel hangosan, mire a könyvtáros egyből le is teremtette.
- Már pedig akkor is kedvel engem. Már ki ne kedvelne? – flegmáztam. – Minden lányt meg kapok előbb vagy utóbb.
- Hát ő nem fogja beadni a derekát az biztos. Nem csoda. Családtagok vagyunk. – nyújtotta ki a nyelvét.
- Azaz? – értetlenkedtem. – makacs?
- Nem. Csak nem vagy az esete. – kacsintott, majd itt hagyott. 
- Haha. Mert én meleg vagyok és az esetem vagy. – flegmáztam, de erre csak felmutatta a középső ujját, s vigyorogva battyogott tovább.
Hagytam a francba inkább a témát, s szememmel újra Gabit kerestem, de akkor már Ryan ült ott az asztalnál…
-De jó. – fortyogtam. – mit keres ez itt? – mormoltam, majd feléjük kezdtem el sétálni…

# 13. Vészesen közel.. #

Na gyerekek egy újabb részhez érkeztünk. Tippeket kérek :) Vajon lesz valami, vagy nem lesz? :) Esetleg leírhatjátok, hogy utána mi fog történni ha gondoljáűtok :) Legyen élénk a fantáziátok, mert én már tudom, hogy mi lesz hogy lesz, már csak le kell azt írnom nektek, de azért arra is kíváncsi vagyok, hogy ti hogy alakítanátok a történetet :D .) ♥♥♥ 

Átsétáltam a nappalin egyenesen be a konyhába. Justin /még lentről is lehetett hallani/ kirontott a szobájából, s lefutott a lépcsőn.
-Gabi várj, oda ne menj be. – ordította Justin, s miután befutott félmeztelenül a konyhába a pult mögül felállt Justin anyukája, s éppen kezében tartotta a felsőmet…

Gabriela szemszöge:

Elejtette a ruhadarabot, majd kezével szája elé kapott. Kikerekedett szemekkel figyelt minket. Éreztem, hogy arcomat elönti a pír.
- Justin ezt magyarázd meg. – szorította ökölbe a kezét.
- Nem tartozom neked magyarázattal. Azt csinálok, amit akarok. – felelte anyjának flegmán. Próbáltam Justin takarásában lenni több-kevesebb sikerrel.
- Már megint egy újabb lány? Minden nap más lány a barátnőd? Miért jó ez neked? És úgy látom ezzel már magasabb szintre is léptél. Csalódtam benned fiam. – Rázta meg a fejét. A feszültséget érezni lehetett a levegőben.
- Haha, ne nevettess. Mi jó is lenne abban, ha minden nap csak mással smárolnék? Legyen már eszed. Úristen. – suttogta magának az utolsó szót.
- Ó szóval nem ő az első? És még is mikor akartad velem megosztani, hogy szexuális életet élsz? – állt egy helyben a pult mögött.
- Hogy lenne már ő az első? Mellesleg semmi közöd hozzá. – puffogott.
- Szobafogság. – mutatott Pattie az ajtó felé.
- Hogy ne. Álmodozz csak. Elég nagy szobafogság az életem így is. – ordította már Justin.
-Te döntöttél így! Egy szóval sem erőltettem rád, hogy sztár legyél. Bár lehet, hogy inkább tiltanom kellet volna, mert az óta egy elkényeztetett, önimádó idegesítő kamasz lettél. Hol van az én kicsi fiam? – kiabálta Pattie is, s a végére egy könnycsepp gurult le az arcán.
- A te kicsi fiad felnőtt már. – suttogta neki flegmán justin, majd kiviharzott a konyhából.
Roppant kellemetlenül éreztem magam, mivel a síró anyukája folyamatosan engem méregetett.
-öhm. – szólaltam egy fél percel később végre meg. – a ruháimat megkaphatnám? – haraptam az ajkamba.
Pattie lehajolt összeszedte a cuccaimat, majd odajött hozzám, s szinte hozzám vágta a ruhákat.
- Csak, hogy tudd. Nem vagy itt szívesen látott vendég, s valószínűleg többet nem is fogsz jönni, mert jól hallottad. A fiam minden nap mással fekszik le, szóval te is cicám csak az egyik játékszere voltál. Bár végül is örülhetsz, mert amit akartál megkaptad. Ágyba bújtál egy sztárral. – azzal ő is otthagyott engem.  Sokkolt, amit az előbb láttam, s az is, hogy Pattie ilyeneket vágott a fejemhez. Lassan felvettem a felsőm, s a farmer rövidnadrágom, majd a pulcsimat levettem a konyhapultról, s szép lassan felbandukoltam az emeletre. Justin kint ült az erkélyen, s éppen egy szál cigit szívott el. Én nekidőltem az ajtófélfának és onnan néztem. Az erkély az udvarra nyílt.
-hm.. Látom szereted a rossz dolgokat. – mosolyogtam.
- Nem az én zsebemben volt. – nézett rám felhúzott szemöldökkel. Megforgattam szemeimet, majd elköszöntem tőle, s kisurrantam az ajtón.
Samékhez tartva mindenfélén járt az agyam. Köztük azon is, hogy Pattie nem kedvel, azon is, hogy tulajdon képpen Justin igen vonzó volt egy szál boxerban, s azon, hogy Sam ki fog nyírni, amiért nem mentem tegnap haza.
Elővettem a telefonom, s inkább pötyögtem neki valami olyasmit, hogy inkább a suliba megyek, s nem hozzájuk.
••• Hétfő •••

Ryan ma is és tegnap is meghívott egy forró csokira. Nagyon aranyos, s mikor találkozunk mindig olyan kis izgága lesz, s annyit beszél, mint földkerekségen senki.
-Ízlik? Szerintem jó, csak mondjuk elhűlt már. Enyhén olyan fahéj íze van, de közben a csokit is érezni, s olyan krémes is. – hadarta el, majd kortyolt az italából, s ismét mondandójába kezdett, de én közbevágtam.
- Te kis forró csoki őrült. – vigyorogtam. – Komolyan, ha még többet beszélsz, róla legközelebb már úgy találkozunk, hogy egy boltot vezetsz, ahol különféle ízesítésűeket lehet kapni.
- Hú, ez nem is rossz ötlet. Aztán, mint a Mekinek nekem is lesz világszerte több ezer boltom, s hírnevem is lesz. – küldött felém egy 360 fokos vigyort.
- Igen és a neved pedig McRyan lesz igaz? – nevettem.
- Ó ez természetes. És akkor lesz Ryanchoco, meg akkor kaják is ne csak forró csoki. Tudod Ryanbuger, Rymenü. – sorolta. – nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak rajta. Ryannal mindig olyan boldog vagyok. Soha nincs egy unalmas percünk sem. Nagyon jó barátom lett…

••• 1 héttel később •••

Szinte minden nap, forró csokiztam Ryannal, mint ahogy most is. A parkban sétálgattunk, s beszélgettünk, majd egy padra ültünk le egymással szemben. Ha így bele gondolok, kapkod mindenki az időm után. Egyik percben még Sammal beszélgetek, a másikban pedig már Justin vesz a szárnyai alá, s a harmadik percben pedig Ryannal sétálgatok. Kész őrültek háza a hetem. Sam szerint mind a ketten rám hajtanak, s ha úgy adódik, válasszam Justint. Nekem viszont nem jön be annyira. Nagyon sokra van magával. Egyik nap egy koncertjére kaptam két jegyet, a másik nap megmutatta az új parfümjét, s kaptam is belőle egy üvegcsével, legközelebb pedig elrángatott a kedvenc kajáldájába, ami ugyan távol van, de legalább nem járnak oda őrült rajongók százaival. Nagyjából összefoglalva egyik fiú iránt sem érzek semmit, mivel Ryant inkább tekintem a testvéremnek, mint egy esetleges barátnak, Justin pedig nem tud rólam semmit, én viszont annál inkább többet róla.

-Hahó Gabi figyelsz rám? – integetett előttem Ryan.
-Ja bocsi csak elgondolkodtam. – ráztam meg a fejem.
- Hm.. Biztos egy Ryan féle hotdog járt az agyadban mi? – nevette el magát.
- Ó, igen minden percben arra gondolok. - nevettem vele. Ryan hírtelen megfogta a kezem, s összekulcsolta kezeinket, majd közel hajolt hozzám. Vészesen közel….


És egy újítás idelenn :) Használd egészséggel :) Ha épp sietsz és nem tudsz komizni :)

# 12. hoppá.. #

Tudom, hogy gonoszság így abbahagyni, de kell néha egy kis izgalom is :D + legalább 4 komit kaptam SZÓ írhatom a részt , mert egyértelmű, ha kapok visszajelzést, akkor van értelme írni a kövi részt  J 

Remélem ez a rész is tetszik majd bár sokkal rövidebb, de úgy gondoltam, megérdemlitek :) ♥♥

Ezután óvatosan beleharaptam nyakába, amitől beindult, s kigombolta az övemet, majd leráncigálta rólam a nadrágot amilyen gyorsan csak tudta. Nyakáról visszatértem az arcára, s apró puszikkal hintettem be, majd újra csókolózni kezdtünk….

 Justin szemszöge:

Egy szál fehérneműben ült előttem a konyhapulton, s szívem a torkomban dobogott minden egyes pillanatban, amikor megcsókolt, vagy hozzámért. Életemben nem volt még egy leitatott lány sem ennyire vonzó a szememben. Egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy leállok, de ebben a szituációban sehogy sem tudtam testemnek megálljt parancsolni. Valahol minden férfi álma az, hogy egy gyönyörű lány egy szál fekete fehérneműben kényeztesse őket. Velem most pont ez történt. Annyi, de annyi lány megfordult a házamban, vagy Ryanéknél, vagy más haveromnál, akit magamévá tettem, s mind- mind szerelem nélkül, hogy az ember talán azt gondolná, hogy elég, pedig nem. Minél többet csinálom, annál jobban hiányzik valami. Jó a sex jó, de egyszerűen érzem, hogy nem tökéletes. És nem a lányokban van a hiba, sőt a testi adottságaimmal sincsen gond, szimplán csak nem az igazi.
- Gyönyörű vagy. – suttogtam neki, miközben a nyakát kényeztettem. Ő elmosolyodott, majd fejét hátradöntötte, s úgy élvezte az általam okozott örömöt. Hátranyúltam melltartójához, s kikapcsoltam.
-Miről beszélgettetek Ryanel? – kérdezte az alkoholtól kicsit bódultan. Testem hírtelen megfeszült, s a falhoz hátráltam.
- Semmiről. – feleltem határozottan, de közben rá sem néztem. Most ugrott csak be, hogy mennyire helytelen is az, amit a haverommal csinálok. No meg persze Gabival. Ha most józan lenne, már rég elküldött volna melegebb éghajlatra. Ehelyett kihasználom csak. Eddig ez valahogy sosem zavart…Fura.
Melltartóját fél kezével tartva leugrott a konyhapultról, aminek természetesen az lett az eredménye, hogy az alkohol miatt az egyensúly érzéke nem éppen volt a legjobb, így egyenesen karjaim közé botorkált. Egy darabig csak mellkasomba bújva szuszogott, majd felnézett rám. Barna szemei csak úgy csillogtak a vágytól. Tudtam, hogy mit akart, és azt is tudtam, hogy én is akarom, de nem lehet. Kezem remegett, s nem tudtam mit csinálni.
- Most mi lesz? – mondta alig hallhatóan szemeimet pásztázva.
- Ve-vedd fel a nadrágod. – hajoltam le a kis farmerdarabkáért, majd kezébe nyomtam. Életemben nem voltam még ilyen kanos. Ő hátrébb lépett egy lépéssel, s ekkor farmerja zsebéből kihullott egy kis dobozka.
- Most erre szükségem van. – nyúltam le érte remegő kézzel, s amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a konyhából, s egyenesen a szobámból nyíló erkélyre mentem. A dobozka csak félig volt teli, így egy gyújtónak is jutott hely. Meggyújtottam egy szálat, leültem a székre, s egy nagyot szippantottam belőle.

Gabi szemszöge: 

Justin csak úgy csapot-papot otthagyott engem. A nadrágom kicsúszott a kezemből, s próbálkoztam újra fölvenni, de mindig csak elbotladoztam más irányba. Egy idő után meguntam, rúgtam bele egyet, majd bekapcsoltam melltartó pántom, s Justin keresésére indultam. Amikor itt hagyott valami trappolást hallottam, így szinte biztosra vettem, hogy az emeleten van. Felmentem én is, s benyitogattam mindenhova, míg meg nem találtam. A szobában égett a villany, s az erkélyajtó ajtaja nyitva volt. Kisétáltam odáig, s éppen egy utolsót szippantott cigarettájából, majd eloltotta a csikket, s az asztalra helyezte.
-Szia. – köszöntem rá mosolyogva, s közben az ajtófélfában kapaszkodtam.
-Hali. – mondta csukott szemmel.
Odasétáltam hozzá, s beleültem az ölébe úgy, hogy vele szembe legyek.
-Mit csinálsz? – simítottam vállára.
- Ő, ezt most nem kéne. – arca nyúzott volt, s ajkára harapott. Szemei még mindig csukva voltak.
Elővettem a dobozkából egy szálat, majd szájához érintettem. Résnyire kinyitotta a szemét, majd száját is apróra tátotta. Beledugtam a cigarettát, majd mikor éreztem, hogy tartja, a gyújtóért nyúltam, s meggyújtottam. Ő egy nagyot szívott belőle, én pedig minden apró mozdulatát figyeltem. Ezután kezébe fogta, s asztalon támasztotta meg könyökét. Óvatosan kivettem kezéből az égő szálat, majd ahogyan ő csinálta én is megpróbáltam. Számba vettem, majd szippantottam egy nagyot. Tüdőm összeszorult, s köhögnöm kellett. Borzasztó érzés volt. Vissza is adtam neki, s inkább csak a vállára dőlve figyeltem őt.
Mosolygott. Miután elszívta a csikket ismét csak eloltotta, majd az asztalra tette, s felálltunk. Én mentem elől, s gondoltam, hogy lefelé akarunk menni a cuccokért, de hírtelen megfogta a kezem, s visszarántott karjaiba. Megcsókolt, majd az ágyához vezetett, s ledobott róla minden szennyest. Befeküdt, megpaskolta maga mellett a helyet így hát én is befeküdtem, majd lekapcsolta a villanyt, s közel húzott magához. Egy darabig még hallgattam, ahogy szuszog, de rettentően álmos voltam így engem is hamar elnyomott az álom.
Másnap eszméletlenül nagy fejfájással ébredtem. A takarót egy íziben Justin birtokolta, s ha akartam se tudtam volna magamnak is szerezni egy kicsike részt belőle. Fölültem az ágyban, s fejemet kezdtem el masszírozni. Szinte semmire sem emlékeztem a tegnapi napból. Bár Justin mellett ébredtem, s csak fehérnemű volt rajtam, ő rajta pedig csak egy bokszer, nem tartom valószínűnek, hogy történt is bármi. Annál én érettebb vagyok. Valószínűleg leállíthattam.
Óvatosan keltegetni kezdtem, majd mikor nyöszörgött egy sort feltettem neki kérdésemet.
- Hol vannak a cuccaim?- bökdöstem még mindig vállát.
- Lent a konyhában. – dünnyögte.
Mivel takaró híján voltam csak úgy lesétáltam az emeltről, hisz úgysincs itt rajtunk kívül senki. Átsétáltam a nappalin egyenesen be a konyhába. Justin /még lentről is lehetett hallani/ kirontott a szobájából, s lefutott a lépcsőn.
-Gabi várj, oda ne menj be. – ordította Justin, s miután befutott félmeztelenül a konyhába a pult mögül felállt Justin anyukája, s éppen kezében tartotta a felsőmet…

# 11. Forró hangulat.. #

Na gyerekek bocsi, hogy idáig nem volt rész, de időm nem volt írni, de hoztam valami engesztelés félét. Ez eddig a leghosszabb rész. :) Remélem örültök neki, ám a rossz hírem az, hogy jüvőhéten nem igen tudok majd részt hozni, mert elsősök hete, meg tanulás, meg még egy két magánügyem lesz ♥♥♥ EddyeG.
Ja és kérdem én, hogy mit szóltok az új külsejéhez a blognak? :) 




Gabriela szemszöge:

- Kérlek Gabi. Úgy sincsen jobb programod. – nyavalygott nekem Sam.
- Kizárt dolog. – álltam előtte karba tett kézzel.
- De ne már. Olyan helyes, és meghívott minket egy jó buliba, és te nem akarsz elmenni? – próbált érvelni Samantha.
- Nem mert irritál. – forgattam meg a szemeimet. – Azt hiszi, hogy mivel ő a nagy Bieber, ezért bármi az övé lehet, csak mondania kell. Te nem voltál ott a vonaton. Egyből azzal jött, hogy fotót akarok-e, meg aláírást, csakhogy maradhassanak a kabinban. Szóval én biztos, hogy nem megyek!
- De kérlek csak a kedvemért. Tudod, hogy mennyire szeretek bulizni? És ha már a bármit megkaphatnál, tartunk, akkor, ha ott leszel mégsem lesz minden az övé. – nézett barátnőm kajánul. Bevallom megmozgatta a fantáziámat, és most már inkább hajlottam afelé, hogy mennyek.
-Ajj. – adtam be a derekam, s leengedtem karba tett kezeimet. – De akkor megyünk el, amikor én akarok? - kezdtem el írni a szabályokat.
- Köszönöm. – ugrott a nyakamba. – Na, nézzük hol is lesz az a bizonyos buli? – nézegette az sms-t.
- De akkor te vezetsz, mivel én nem tudom, hogy ez a cím merre van. – vettem ki kezéből a telefont.
- Tudod, hogy mennyire imádlak? – ölelt meg ismét. – Ez lesz az idei év legjobb bulija. De előtte még menjünk el hozzánk.

••• 20:30 óra •••

- Lola [Dolores becézése] gyere már. – ordította Sam.
- Tudod, hogy útálom, ha így hívnak. – bújtam ki a fürdőszoba, ajtaján.
- Igen, de azt is tudtam, hogy erre végre kijössz. – vigyorgott.
- Fáj a fejem én inkább nem megyek. – mondtam, majd lehuppantam az ágyára, és hátradőltem.
-A-a. Szó sem lehet róla. Megígérted, és már anyának is mondtuk, hogy megyünk szóval nincs visszaút. – húzott fel az ágyról.
-Jól van. – zsebre tettem a telefonomat, majd lementünk a lépcsőn, elköszöntünk Sam anyukájától. Elindultunk a buli helyszínére kocsival. Persze Samantha anyukájának megígértük, hogy ha iszunk valamit, akkor inkább taxival jövünk vissza Sam-ékhez.


Justin szemszöge:

Gabiék is megérkeztek végre. Bár a buli már javában zajlott. Ryan sehol, úgyhogy itt az ideje, hogy egy kicsit jobban összemelegedjünk. Gyorsan megfogtam két pohár italt, majd odasétáltam hozzájuk.
-Sziasztok lányok. – néztem rájuk a szokásos hódító vigyorommal.
-Hello. – nézett el Gabi a másik írányba.
-Szia. – nevetgélt mellette a lány. Úgy hiszem biztos egy újabb Bieber fan.
-Na, hogy tetszik eddig a buli? – kérdezősködtem, bár arra vártam, hogy a kis barátnőcskéje lekopjon.
- Eddig jónak néz ki. – mosolygott Gabi.
- Italt? – nyújtottam felé.
-Nem köszi. – utasította vissza. Szuper, ha egy antialkoholista Ryan kiszemeltje én megnyúzom. Megráztam a fejem, hogy kiszálljanak a gondolatok belőle, majd a barátnője kezébe nyomtam az italt. Egyik haverom Chaz éppen erre sétált, így idehúztam hozzánk.
Chaz, ő itt? Hogy is hívnak? – kérdeztem a barátnőjétől.
-Samantha. – válaszolta.
-Igen. Szóval Chaz- Samantha, Samantha- Chaz.
-Van kedved táncolni? – kérdezte haverom a lánytól, mire az bólintott, és elhúztak.
- Táncolunk? – néztem kajánul Gabira, majd kezemet nyújtottam felé.
- Nem köszi,  most nincsen kedvem. – tipegett el mellőlem.
- Ne már. –mentem utána és fogtam meg a kezét. – könyörgöm ez egy buli. Élvezd, igyál, táncolj! Azért jöttél, hogy nézd, ahogy a barátnőd flörtölget, vagy ellazulsz egy kicsit? – zúdítottam rá kérdésemet.
- Én élvezem a bulit. – makacskodott.
- Aha, látom. – húztam fel a szemöldököm, s tettem karba a kezem. – borzasztóan mulatságos. Megforgatta szemeit, odasétált a pulthoz, én persze követtem, s felvett egy poharat.
- Tessék. Itt vagyok a buliban, iszom, és jól érzem magam. El is vagyok lazulva, szóval most már örülhetsz. – küldött felém egy erőltetett vigyort.
- Abból inni is kell nem csak fogni. – mutattam poharára.
- Kopj már le jó? –fakadt ki belőle, majd itt hagyott, s odament a barátnőjéhez.

Gabriela szemszöge:

- Menjünk haza jó? – rángattam meg Sam karját.
- De még csak most jöttünk. Ne már. – nyavalygott.
- Felhúzott Justin szóval menjünk. – kezdtem el az ajtó felé rángatni.
- Biztos, hogy nem megyünk még. – állt meg. – Lazíts már egy kicsit. – vigyorgott rám.
- Pff. Mintha csak összebeszéltetek volna. – szorítottam ökölbe kezemet.
- Akkor tessék, itt van ez, meg ez, és menny élvezd a bulit. – nyomta a kezembe az italát, s dugott a zsebembe egy doboz cigarettát.
- Ezek nélkül is jól tudom érezni magam. – Toltam vissza elé az italt.
- Azt kétlem barátosném.  – veregette meg a vállam, majd otthagyott és visszament riszálni Chazzel.
- Jól van. Majd megmutatom én, hogy tudok bulizni. – motyogtam magamnak, lehúztam az italt, majd odasétáltam a pulthoz, s elvettem egy újabb pohárral. Justin a falnak dőlve bámult engem vigyorogva. Felemeltem a poharam, hogy intsek neki, majd elkezdtem inni ezt is. A falnak dőlve nézte végig, ahogyan megiszom, majd mikor az üres poharat visszatettem az asztalra elindult felém.
-Gyere. – fogta meg a kezem, s a konyhába vezetett. Kinyitotta a szekrényt, majd elővette egy üveg vodkát.
- Azok a löttyök már fel vannak hígítva mind üdítővel. Abból, ha sokat iszol, maximum csak pisilned kell. – dőlt neki a pultnak, s csavarta le a kupakot. – Ha igazán bulizni akarsz, akkor abban a szekrényben van pohár.  – biccentett fejével.
- Ha annyira akarsz bulizni, minek a pohár. – tettem csípőre a kezem, s húztam fel a szemöldököm.
- Csak gondoltam zavar, ha ugyanabból iszunk. – nyújtotta felém az üveget.
- Engem aztán nem zavar. – makacskodtam, majd egy jó nagyot húztam az üvegből. Borzasztóan rossz íze volt. Automatikusan fancsali képet vágtam, s pár másodperc múlva már melegem is volt, így a pulcsimat levettem, s rátettem a konyhapultra. Visszaadtam neki az üveget, majd ő is meghúzta.
- Még egyet? – nyújtotta felém az üveget vigyorogva. – Vagy nem bírod igaz? – nézett sunyin.
- De bírom! – vettem el tőle ismét az üveget, majd meghúztam volna, de megfogta az üveget. Kérdőn néztem rá, mire ő elővett két feles poharat, majd megtöltötte őket.
-Háromra oké? - fogta meg a kis pohárkáját.
- Felőlem. -  nyúltam én is a sajátom felé, majd vártam, hogy elkezdjen számolni.
-1,2,3 – mondta, s egyből számhoz emeltem, s lehúztam, ám ő előbb visszatette az asztalra az poharát.
-Újra. – követeltem tőle. – ez csak bemelegítés volt. A következőt én nyerem. –  még körülbelül olyan ötször ismételtük meg a folyamatot, de egyszer sem nyertem. Az italtól bágyadtan felnevettem, majd poharamat közelebb toltam Justin felé jelezvén ezzel, hogy készen állok a következő menetre.
- Elég lesz. – mosolyodott el. – Már így is eléggé megártott neked. Nem vagy hozzászokva.
- Újra. – próbáltam meg közelebb lépni hozzá, hátha ezzel hatok rá, de mintha megbotlottam volna valamiben nekiestem.
- És itt a végszó. – suttogta a fülembe. – Gyere, táncoljunk, és ha nagyon akarod, később folytathatjuk. Jó? –Vigyorogva bólogattam, majd ő elindult, s szorosan tartva engem kivitt a tömegbe.
Egyből elkezdtünk táncolni, bár én botladoztam, de mindig megtartott. Egy idő után ő kezeit levezette hátsó felemre, de bármennyire is zavart valamiért nem tudtam tenni ellene semmit, így hát táncoltam tovább.
- Sziasztok.  –jött mellénk egy ismerős hang. Elvigyorodtam, majd kezem a vállára tettem.
- Szia Ryan. – nevettem fel, s dőltem neki.
- Te leitattad? – háborodott fel Ryan.
- Ugyan haver buli van. És különben sem erőltettem rá. 
- Ugye tudod, hogy így nem érvényes semmi? – beszélt Ryan, s közben tartott engem.  Én fejemet belefúrtam mellkasába, s onnan halhattam mindent.
- Tudom. Nem kell aggódni. De úgy tudom, hogy a te meghívásod jövő héten lesz, az enyém meg most van és én sem terveztem, hogy beállítok a randi kellős közepén, hogy elvigyem. – mondta Justin.
- Miért kellett leitatni? Amíg részeg, addig a fogadás elszáll! Ha holnap hajnalban felkeresed, és smárolni kezdtek, de még mindig pia hatása alatt van, nem érvényes! Miért nem keresel egy Beliebert, és döngeted meg? – ordította oda neki Ryan. 
-Fiúk fiúk. Elég lesz. – néztem rájuk, majd nevetni kezdtem. Ezzel egy időben egyensúlyomat is elveszettem, s lehuppantam a földre. – aucs.- simogattam meg hátsó felemet, majd megpróbáltam felállni, de végül Justin húzott fel.
- Szia Ryan. – Ölelt át hátulról, s tette fejét a vállamra.
- Bazdmeg Justin. – fortyogott, majd mintha itt sem lett volna eltűnt. Szembe fordítottam magam Justinnal, majd rámosolyogtam, s ismét táncolni kezdtünk. Justin keze ismét visszakerült hátsó felemre. 
- Gyere, menjünk fel. – kezdett el húzni a lépcső felé, ám ekkor valaki más is megfogta a kezemet.
- Megyünk?  - kérdezte Sam.
- Én még szeretnék maradni. – nevettem fel, bár semmi vicceset nem mondott.
- De nekem már nincsen kedvem maradni. – húzta el a száját. - Menjünk jó?
- Mondom, hogy még maradni akarok! – förmedtem rá.
- Majd én hazaviszem akkor. Te menj csak nyugodtan amúgy is lassan mindenki hazaszállingózik. Már éjfél elmúlt. – mondta Justin.
- Gabi? – nézett barátnőjére. – Rábízhatlak?
- Felőlem. – bújtam Justin mellkasához és kuncogtam.
- Jól van, de ne csináljatok semmi butaságot jó? – mondta szigorúan. Mi helyeseltünk, majd elköszönt tőlünk, s elment.
- Menjünk a konyhába jó? – néztem fel rá boci szemekkel. – Szomjas vagyok.
-Jól van. – mosolygott rám, majd elkísért. Én nekidőltem a konyhapultnak, amíg ő elővett két poharat, s megtöltötte vízzel.
- Mindjárt jövök. Kimegyek a mosdóba, de el ne menj innen. – nézett rám szigorúan, majd odaadta a vizet.
Ahogy kiment a konyhából odabotorkáltam a félig üres vodkához, majd leültem vele a földre, s meghúztam.  Felnevettem, hogy erről Justin mit sem fog sejteni, de a második korty után benyitott, s észrevette a kezemben.
- Ne, ne, ne. – futott oda hozzám, s kikapta a kezemből. Letette az üveget s felhúzott a földről, majd nekitámasztott a konyhapultnak,s derekamat átfogva ismét az üveg után nyúlt.
- Ez már nem kell neked. – öntötte ki a mosogatóba az italomat.
- Ne már. – nyavalyogtam neki. 
- Azt hiszem a bulinak mára vége. – előkapta telefonját, s amint a hívásban megtudtam Chaz-t hívta, hogy vessen véget a bulinak. 
- Szeretnék táncolni. – kulcsoltam át a nyakát.
- hm.. Már vége van a bulinak. – jelent meg arcán egy féloldalas vigyor.
- Attól még, hogy mások elmennek, mi még folytathatjuk. – haraptam ajkamba, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Talán folytathatjuk. – suttogta.
-aham. – duruzsoltam ajkait súrolva, majd ismét egy puszit leheltem rá. Justin derekamnál fogva feltett a pultra, majd megcsókolt.  A hajába túrtam, majd nyelvemmel átfurakodtam hozzá, s egy hosszú csókcsatába kezdtünk.
- Jus..tin. – állt meg Chaz. – Megzavartam valamit? Na mindegy. Azért jöttem, hogy elküldtem mindenkit. Na de megyek én is haver cső. – intett, majd mikor hallottuk az ajtó csapódását Justin visszafordult felém, szétnyitotta lábaimat beállt közéjük, s újabb csókot nyomott a számra. Hajamból kihúztam a hajgumit, s elhajítottam messzire. Olyan forróság volt köztünk, hogy égette a bőröm. Egy heves gondolattól vezérelve elkezdtem kigombolni Justin ingjét, s tetszett neki az ötlet, mivel nem sokkal utána megszabadultunk az én felsőmtől is. Szorosan átöleltem, s a nyakát kezdtem el csókolgatni. Teste megfeszült, s még közelebb húzott magához. Elkezdtem lentebb tapogatózni, s mivel nem volt rajta öv, csak könnyedén kigomboltam a nadrágját, s letoltam. Ezután óvatosan beleharaptam nyakába, amitől beindult, s kigombolta az övemet, majd leráncigálta rólam a nadrágot amilyen gyorsan csak tudta. Nyakáról visszatértem az arcára, s apró puszikkal hintettem be, majd újra csókolózni kezdtünk…. 

# 10. puszika...#

Halika :) Nagy rész ez a mai hiszen a 10edik, és remélem, ha látom, hogy van értelme írnom akkor lehet még szó sokszor ennyiről ^^ ♥♥ Jó olvasást, és bocsi de most csak ilyen rövidre futott, de ígérem a kövi rész hosszabb lesz és haladunk egy kicsit az időben  :DDD ♥


Ryan szemszöge:

Dühtől fortyogtam magamban, ahogy Justin lobogtatta előttem a telefont. Megint csak előnyben van velem szemben. Ez alatt a pár másodperc alatt próbáltam megjegyezni a telefonszámát, de mint tudjuk ez reménytelen.
-Jó oké. Elteheted. – mutogattam a készülékre. – De ne aggódj akkor is én nyerek. – spékeltem meg hatásos beszédemet egy ördögi vigyorral.
- Nem valószínű. Imádok nyerni. És mint tudjuk, ebben profi vagyok. – röhögött szinte a képembe, s ezzel eszembe juttatta a megannyi elvesztett xbox-os játékot, bowlingot, sakkot, és minden mást, amit az évek során kipróbáltunk, hogy legyőzzük egymást. Tulajdonképpen mi egész életünkben csak harcolunk egymást ellen. Én úgy teszek, mintha fel tudnám venni vele a küzdelmet, közben pedig már régen ő győzött. Az éneklés a hatalma. Abban sosem győzöm le. És ő ennél csak magasabbra fog jutni, míg én maradok az icipici Ryan aki mindig veszít.
Torkom elszorult, s nem tudtam mit válaszolni. Néha Justin-t is meglehet unni, hiába gondolja mindenki azt, hogy milyen jó fej. Amíg ő ott bohóckodott a fejem előtt, én inkább sarkon fordultam, s otthagytam. Nem egy nagy terv volt, de nekem most erre volt szükségem ahhoz, hogy ne robbanjak fel, s üssem meg. Abból is csak én szívnék, ha a szupersztár megsérül. Voltaképpen már azt is bánom, hogy belementem abba a fogadásba.
-Hülye vagy Ryan. Egy nagy balfasz. – csuklóm ökölbeszorult, s belevertem a falba. Csak kóvályogtam az épületbe, s az ideg még mindig tombolt bennem. Muszáj volt levezetnem. Annyi minden volt a falon, az asztalokon, a folyosón, s a termekben, s mind-mind kiáltott utánam.
Egy hangos csöngésre lettem figyelmes, de nem volt kedvem ismét beülni Justin mellé, és egész órán azt hallgatni, hogy ő mennyivel jobb nálam.
Megvártam, míg mindenki eltűnik a folyosókról, majd mivel a düh még mindig elárasztott egy nyitott ajtajú terem elé léptem, s bekukkantottam. Senki sem volt ott.
-Végre. – lépkedtem be, majd megfogtam egy a kezembe akadó tárgyat, s a földhöz vágtam. Meglepetésemre ez sem segített. Odafutottam a tanári asztalhoz, s lesodortam róla mindent, majd ráütettem az asztalra.
-Hülye vagy Ryan. Hülye, hülye! – ültem le a székre, s tépkedtem a hajam. Egy fokkal talán ha nyugodtabb lettem, de végül az ülést sem bírtam, s ismét rongálni kezdtem.

Gabriela szemszöge:

Csendesen suhantam ki a tanteremből, s lépkedtem a mosdó felé. A rajzteremből hírtelen nagy zajt hallottam, így megálltam, s benéztem.
-Ryan – suttogtam. Ráütött az asztalra, majd valamit fortyogott magában, s a haját tépkedte. Nem sokkal később felállt, s egy újabb ceruzakészletet vágott a falhoz. Nem tűnt úgy, mintha abba akarná hagyni, így mikor nekem hátat fordított mögé lopóztam. Egy könyv volt a következő áldozata, de megfogtam a kezét, s a fülébe suttogtam.
- Tedd le, és nyugodj meg. – ejtettem ki lassan, de annál inkább nyugtatóan a szavakat.
Ryan keze kinyílt, s a könyv a fölre hullott.
-  Jól van. – mosolyodtam el, majd szembe fordítottam magammal.
- Már értem, hogy a tesódra is hogy lehettél olyan nagy hatással. – huppant le egy székre, majd a fejét fogta.
- Fáj?  - kérdeztem kedvesen, s leguggoltam elé.
- Egy picit. – mondta nyűgösen.
- Értem. Szerezzek gyógyszert? – simítottam meg a vállát.
- Nem kell. – nyöszörgött.
- Na, jól van. Most hogy lenyugodtál, visszamegyek a terembe. Így is mosdóba kéredzkedtem ki, s nem is intéztem el a dolgom.  – vigyorogtam rá, majd intettem, s elindultam volna, ha ő nem húz vissza s ültet le az ölébe.
- Ne menj! – súgta hátamnak támaszkodva.
- Ryan, engedj. – fészkelődtem az ölében.
- A-a. – fordultam hátra, s láttam azt a kaján vigyort az arcán.
- Jaj te. – borzoltam össze a haját, majd adtam egy puszit az arcára. – Most már elengedsz? – hunytam le a szemem, s tettem a két kezem össze mintha imádkoznék.

Ryan szemszöge:

- Jaj te. –borzolta össze a hajam, s kaptam utána tőle egy puha puszit. Annyira jól esett. – Most már elengedsz? – imádkozott csukott szemmel.  Én kihasználva az alkalmat fülébe suttogtam egy halk nemet, s arcára puszit akartam lehelni, ám felém fordult, s a neki szánt arcra puszim a szája sarkába sikerült. Ajkának enyhén barack íze volt.
Egyből felpattant az ölemből, s fülig pirult.
- Bocsánat. Nem oda szántam esküszöm. – vörösödtem bele én is.
- Ő. Semmi baj. – nyögte ki a szavakat akadozva. – De, de nekem, most ő mennem kell. – mutogatott hevesen az ajtó felé, majd kiviharzott.
Még egy pár pillanatig olvadozva ültem a székben, hiszen ez már majdnem egy szájra puszi volt, majd felpattantam, s próbáltam az eredeti helyükre visszatenni a még megmenthető tárgyakat.
Miután meg voltam vele, felkaptam a táskám, s az orvosi felé vettem az irányt. Nem tököltem, azt mondtam az orvosnak, hogy hasmenésem volt. Meg is kaptam az igazolásom, s utána elmentem a büfébe, és vettem magamnak egy csokit. A büfé előtti asztalhoz ülve, s a csokimat majszolva vártam, hogy kicsöngessenek. Ismét felidéztem, azt a puszit, majd fülig érő vigyorral ettem tovább.                                         
A nap további részében szinte a fellegekben jártam. Már Justinra sem haragudtam, vagy csak nem tudtam haragudni, mivel elterelte a gondolatomat egy, s más.

# 9. akció indul...#

Halihó =) Elméletileg ez a holnapi adag részetek lenne, de ma már nem hiszem, hogy elfogjátok olvasni de ha igen annak örülök.. Szval lényeg az, hogy megírtam, hogy legyen rész előre de nem bírok magammal muszáj feltennem>< így most itt van ^^ ♥♥ Remélem tetszik ez a rész is ♥♥♥

- Pontosan haver, pontosan. – helyeseltem. – Akkor a szabályok. Bármit lehet csinálni, az a lényeg, hogy megcsókolja valamelyikünket, de nem számít az, ha Buliban történik, vagy ha leitatod, s akkor sem számít, ha a csak lekapod…
- Áll az alku. – rázta meg a kezem…

Justin szemszöge:

Reggel 7-kor keltem. Kimásztam az ágyból, s elmentem a közös zuhanyzóhoz, s letusoltam. Mire visszamentem a szobánkba, már Ryan is készülődött a fürdéshez.
- Reggelt. – mormolt felém valami hasonlót.
- Neked is.  – dobtam a törölközőt az ágyra. – Mikor mutatod meg, hogy ki is a kiszemelted? – néztem kajánul.
- Ma haver, ne aggódj!   Na de pill mek tusolni. – azzal becsapta az ajtót maga után. Addig míg rá vártam, Twittereztem egy kicsit, majd felhívtam anyumat.
- Hallo? – szólt bele egy kómás hang.
- Anyu? – kérdeztem. Nem szokása, hogy 7 után még alszik.
- Justin? – Hallottam, hogy mozgolódik.
- Még alszol? – húztam össze a szemöldököm.
- Már nem. – szinte biztos vagyok benne, hogy most mosolyog. – Tegnap a régi barátaimmal buliztunk, és sokáig itt voltak.
- Ó akkor hagylak aludni. – mosolyogtam el. – Majd később visszahívlak. Szia puszi.
-Jólvan fiam puszillak. – azzal lettettem. Ryan is visszaért, majd összeszedtük bepakoltunk a táskába, és elindultunk az első órára.
-Mivel is kezdünk? – fordultam Ryan felé.
- Matek. – mondta szívből jövő fájdalommal.
- Csak éljük túl. – nyöszörögtem.

•••Kicsöngetés előtt 10 perccel•••

- Ő az. – mutatott egy fekete hajú lányra, aki előttünk ült barátnőjével.
- Meg lesz. – pacsiztunk le az asztal alatt Ryannal. - Mit kel tudnom róla?
- Azt, hogy ő hozott ide minket.
 – Hogy mi van? – tátottam el a számat. – miért szívatsz? De ő nem is bír engem.
- Nem megmondtam, hogy nem Belieber?
- Bazd meg! – suttogtam neki oda.
- Butler ne beszélgessen a padtársával, vagy el lesznek egymástól ültetve. – szólt haveromhoz a tanár.
- Milyen szigorú.- forgattam meg a szemem. – csak egy kicsit dumáltunk.
- Igen, de engem tavaly minden haveromtól elültettek. Idén is csak azért ülsz mellettem, mert új vagy és ide ültél le. De ha körülnézel, csak lányok ülnek előttünk, mögöttünk és mellettünk is. Mert velük nem beszélgetek. – rázta meg a fejét. – Amúgy meg esélytelen, hogy elültessen, mert akkor újra kell rendeznie miattam az osztályt. Szóval nyugi van. – vigyorgott.
- Butler. Nem megmondtam? A padtársa cseréljen helyet Miss. Tish-el.
-Mi? – háborodott fel az előttünk ülő Samantha. - Én nem ülök Ryan mellé. Nem fair, hogy azért mert ő beszélget, én szívom meg. – köpte oda a tanárnak.
- Erről nem nyitok vitát. Rendezzék le egymás között szünetben Ryan-el, ha valami nem tetszik. Na, gyerünk, kapkodják magukat, s helycsere most! – utasított minket a tanár.
-Kösz, haver. Szabad utam van így. Én nyerem a fogadást. – súgtam Ryan fülébe, majd kicsit meglöktem és helyet foglaltam Gabi mellett.
- Szia, ismét. – húzogattam a szemöldököm.
- Szia. – dőlt hátra, de rám se nézett.
Óra közben még pár kérdést tettem fel, de csak tömören válaszolt, ami annyit takart, hogy vagy igent mondott, vagy nemet, néha-néha még egy ,,aha”-val is megspékelve. Azt hiszem, hogy nehéz dolgom lesz a csajjal. De már ki is találtam valamit…

Ryan szemszöge:

- Te a haverod véletlenül nem Justin Bieber? – nyitotta O alakra a száját.
- De igen ő az. És igen kérhetek tőle aláírást. – mondtam a már jól betanult sablonszövegemet, amit a sok, körülöttem megforduló érdekbarátoknak köszönhettem.
- Nem kell! Megszerzem én magamnak is. – nézett rám a csaj flegmán, majd elmosolyogta magát. Be kell vallani igen vonzó a mosolya. De nem! Nekem most Gabira kell koncentrálnom, mert én akarom megnyerni a fogadást! Elővettem egy cetlit, s vadul írni kezdtem rá a betűket.
„ A határidő okt.2, mivel ma van szeptember 2!
Ryan.”
Összegyűrtem a kis cetlit, majd át dobtam Justin asztalára. A padtársa is felfigyelt a cetlire, de Justin úgy hajtotta szét, és olvasta el, hogy a lány semmit ne tudjon leolvasni róla.
Elővett egy lapot, majd ő is írni kezdett, s mikor készen volt leejtette a földre, én a lábammal magamhoz kotortam, felvettem, s kihajtogattam.
,, Nekem bőven elég. 1 hónap alatt a világot is megváltom;)
Üdvözlettel: Justin haverod, akitől piszkosan ki fogsz kapni! xD ”
Halkan felnevettem, majd táskám aljába süllyesztettem a papírt, s kicsöngetésig firkálgattam csak a füzetembe.
Mikor végre meghallottam a megváltás szavát (csengő) gyorsan összeszedtem a cuccaim, s kisuhantam az ajtón. Kint megálltam, s megvártam Justin-t, ám ő felmutatta az ujját jelezvén, hogy várjak itt, s Gabi után rohant.

Justin szemszöge:
- Szia.- futottam utána, s fogtam meg a vállát. Barátnőjével megálltak, s felém fordultak.
- Szia. Mondjad. – fújta ki a levegőt.
- Rendezek egy bulit a hétvégén, és gondoltam meghívok az osztályból is pár embert, ezért vettem a bátorságot és megszólítottalak. Szóval most meghívlak. – küldtem felé egy mosolyt.
-khm.- biccentett fejével a barátnője felé.
- Ja igen. Meghívlak titeket. – mutatattam ujjaimmal feléjük, s helyesbítettem.
- Köszi aranyos tőled, de a hétvégére már van pro..
-Örömmel ott leszünk. – vigyorgott a lány, Gabi pedig kicsit oldalba bökte barátnőjét, gondolom úgy akarta, hogy én ne lássam. Ő csak rámosolygott, majd ismét elmondta nekem megerősítvén, hogy eljönnek.
- Akkor megkaphatom mindkettőtök telefonszámát esetleg, hogy értesítselek titeket a buliról?- vigyorogtam önelégülten feléjük, majd odanyújtottam a telefonom.
-Persze. – kaptam ki a kezemből a lány, s beírta mindkettőjük számát. Visszakaptam a készüléket elköszöntem, majd visszamentem Ryanhez.
-Akció indul. – nevettem fel, s közben Ryan előtt lebegtettem a mobilom…

# 8. Fogadás...#

Hello mindenkinek. :) Hoztam egy újabb részt, ami remélem izgalmakat is rejt magában. Olvassátok nagy élvezettel ♥♥♥ EddyeG.

- Nézd a. Ott jön a kis barátnőcskéjével, az emlegetett személy. – Mondta David. – Hm. A barátnője sem egy rossz falat. Egyszerre kettő az ágyban hát eltudna engem kényeztetni az már szent. – nézte őket kacéran.
- Állj, már le haver jó? – Idegesedett fel Toni. 

Gabriela szemszöge:

Samantha-val tekeregtem ide-oda. Megettünk vagy 10 csokit,egy jó pár energiaitalt is elfogyasztottunk, futkároztunk a folyosókon, s benyitottunk minden olyan helyre, ahol éppen mások voltak. Párszor az ablakon is kiordítottunk mindenféle hülyeséget, mint hogy éljen Obama, Hurrá itt a suli…
- Te csajszi az ott a tesód?  - mutatott két verekedésre készülő párra.
- Miért kezdi az első napot így? – ráztam meg a fejem.
- Szétszedjük őket? – nézett rám komolyan.
- Megpróbálhatjuk. – rántottam vállat.
Oda battyogtunk hozzájuk, s megfogtam Toni vállát pont, amikor egy ütést akart volna bevinni.
- Nem éri meg. – suttogtam fülébe. – Tudod, hogy baj lesz belőle.
Toni leeresztette kezét.
- Bocs haver. Csak felidegesedtem.  – nyújtotta ki a kezét David felé.
- Én pedig direktben baszogattalak. – vakarta meg a fejét. - Megérdemeltem volna, hogy behúzz nekem egyet.  - húzta oldalra a száját, majd lepacsiztak.
- Na örülök hogy visszatért a jó kis bátyusom. – öleltem meg hátulról, majd mivel láttam, hogy Samantha nagyon elvan Daviddel, így elköszöntem tőlük, s otthagytam őket.
- Várj Gabi. – kiabált utánam valaki. Megálltam, és megvártam, míg beér engem.
-Szia Ryan. – mosolyogtam rá.
-Szia. – vigyorgott ő is.
A hosszú csöndet, ami séta közben leszállt ránk, végül ő törte meg.
- És hova mész?
- Hát a szobámba azt hiszem, mert nincsen most jobb dolgom. – válaszoltam.
-Értem. – tudta le ennyivel. – Esetleg, vagyis hallottam, hogy jövő héttől már fagyok is lehetnek, és arra gondoltam, hogy meghívnálak egy forró csokira. – harapott ajkára.
- Jól van. – mosolyogtam felé.
- Akkor ez most egy igen? – álltunk meg az ajtóm előtt.
- Ez egy határozott igen. – bólintottam fejemmel.
- Akkor majd a részleteket még megbeszéljük. – ölelt meg, majd elment.
Bementem a Samanthaval közös szobánkba, majd lehuppantam ágyamra, elővettem a laptopom, s twitterre kiírtam, hogy:  „ Ullalaaaa.” Utána felmentem Msn-re beszélgettem pár emberrel, majd mivel eluntam magam, elaludtam.

Ryan szemszöge:

Még órákig elvoltam a haverokkal, vettünk közbe kaját is a büfében, s csak úgy 19 óra fele érhettem fel a szobánkhoz, s meglepetésemre, Justin ott ült a földön. Az ajtónak támasztotta hátát, s csukva volt a szeme.
- Haver te meg mit keresel idekinn? – nevettem fel, de válasz nem jött. –Hallod? – böktem meg mire nyögött egy hagyj már anyu féle makogást, s fejét a másik irányba fordította. Hangosan felnevettem, amire ki is nyitotta a szemét, s megdörzsölte úgy, ahogy csak egy ötéves kisfiú tudja. Na meg persze ő.
- Ryan? – kérdezte összeszűkített szemekkel, álmosan.
- Ki más is lenne. Máris húzod a lóbőrt? – vigyorogtam.
- Csak elaludtam unalmamban. Mindenhol kerestelek, de valahogy sosem találtalak, aztán gondoltam, hogy itt megvárlak, és vártam úgy két órán át, s utána arra emlékszem, hogy felkeltesz. – mondta álmos hangon.
- És miért nem mentél be? – ráztam meg a fejem.
- Mert nincsen kulcsom? – flegmázott.
- Szavad ne legyen! Mire vetted a telefonod? Azért, hogy az időt nézd rajta vagy azért, hogy fel tudj hívni engem? – kontráztam.
- Hívnálak drága barátom, de hiába ha a telefonod bentről csörög. – forgatta meg a szemeit.
-uhh. Hát van ilyen. – vakartam meg a fejem, majd inkább hagytam a témát, elővettem a kulcsokat, az egyiket odadobtam neki, a másikkal pedig kinyitottam az ajtót. Justin egyből az ágyba vetette magát, én belülről bezártam az ajtót, a kulcsot az íróasztalra dobtam, majd követtem a példáját.
- És milyen napod volt? – fordultam a hátamra, s kezdtem el tanulmányozni az ódon épület enyhén repedezett plafonját.
- Jó. – motyogta egy párnán keresztül.
- És mi van a szöszivel? Mit tudtál meg róla, esetleg már össze is jöttetek? – mondtam egy kis gúnnyal a hangomban.
- Hülye. – mondott ennyit, majd ő is a hátára fordult. Öt percig sem tartott a csöndszünetünk, amikor belekezdett a beszédébe:
- Amy a neve. 15-16 éves, azt már nem tudom, hogy ezek közül melyik, mert elfelejtettem.
- Akkor borzasztó nagy lehetett az első benyomás róla. – vágtam nevetve a szavába.
- Hát nem igazán az esetem. – rántott vállat. – És veled mi volt? Csajoztál, hogy ennyit kellett rád várnom? - morgolódott.
- Úgy is mondhatjuk. De ne aggódj, mert nem Beliber. – mosolyogtam.
- Ugyan, attól még, hogy azt mondja, lehet, hogy nem gondolja komolyan. Fogadjunk, hogy simán megszerezném a csajt pár héten belül. – ült föl az ágyon, s halál komolyan nézett rám.
- Nagy az arcod haver, de be fogsz égni. – ültem én is fel.
- Akkor fogadunk?  - kérdezte, s felém nyújtotta a kezét.
- Úri ember biztosra nem fogad. – húztam fel az egyik szemöldököm.
- És melyikünk is az úri ember, ha szabad megkérdeznem? – vigyorodott el kajánul.
- Pontosan haver, pontosan. – helyeseltem. – Akkor a szabályok. Bármit lehet csinálni, az a lényeg, hogy megcsókolja valamelyikünket, de nem számít az, ha Buliban történik, vagy ha leitatod, s akkor sem számít, ha a csak lekapod…
- Áll az alku. – rázta meg a kezem…

# 7. Nézelődés a falnak dőlve.. #

Halihóóóó. Ismét hoztam egy rövidke részt :) Remélem ez is tetszeni fog nektek :) ♥♥♥

És hogy az előzó milyen rosszul sikerült xD Először is elírtam BELIEBER nevét, amit utólag is szánok-bánok, így ezt a részt most neki küldöm, másodszor pedig 7-est írtam, pedig csak 6odik rész következett xD.

- Jajj istenem. Te vagy a megmentőm. Köszönöm. – Mosolygott halványan a szöszi kezeim között…

Ryan szemszöge:

Justin felvette a szöszi táskáját, kezembe nyomta, majd leguggolt hozzá.
- Jól vagy? – aggódott érte.
- Persze. Hála neked. - érintette meg a vállát. Úgy hallottam ez valami női praktikaféleség.
- Akkor jól van. – állt fel mosolyogva Justin, s kezét nyújtotta. Lány egy pillanatra mintha lefagyott volna, majd Justin kezét elfogadva felállt.
- Jajj a bokám. – támaszkodott még mindig Justinhoz közel simulva. Be kell vallanom igazán jól játssza a szerepét.
- Elkísérünk az orvoshoz. – felelte az én igen kedves, lovagias haverom.  Azzal Justin a táskáját rám hagyta, egy amolyan,,Hozod, amíg segítek neki? ” kéréssel. Egyszóval én lettem a málhás szamár, míg a lány csak tettei a fejét, Justin pedig nyeli a karót. De anno még megígértem neki, hogy többet nem szólok egy nőügyébe sem bele, így némán kullogtam a cuccokkal mögöttük. Mikor odaértünk az orvosi szobához, ők kopogtattak, majd ajtót nyitott az iskolaorvos.
- Már megint ti vagytok? Még csak most mentetek el. – dőlt neki az ajtófélfának, de egy, az ötvenes éveiben járó nőtől valahogy ez nem igazán vonzott.
- Én azt hiszem, hogy megyek. Nem igazán van itt keresni valóm. – mondtam, majd intettem, s ismét felcipekedtem az emeletre. Bár nem értem, hogy a találkozásnál miért nem dobtam be a cuccokat gyorsan. Csak plusz munkát csináltam ezzel magamnak. Megráztam a fejem, majd elővettem a kulcsokat, s benyitottam. Justin kis illetve nem is kicsi, hanem böhömnagy gurulós micsodáját az ágya mellé tettem, majd ledobtam az ágyamra az utazótáskámat. Elővettem belőle egy csokit, majd elhagytam a szobámat, s haverok keresésére indultam. Végül kijutottam az udvarra, s ott sétálgattam. Az óriás kapu be volt csukva, s a diákok már mind bent voltak az iskolában, hogy a holnapi nap folyamán megkezdhessék tanulmányaikat. Az udvaron többen kint szórakoztak. A strébereket már is zaklatták az öntelt sportoló jelöltek, s hol csurom vizesen haladtak el mellettem, hol pedig festékesen az idei áldozatok.
A felerősödött szél miatt elég csípőssé vált az idő. Szép lassan az emberek is szálingóztak visszafelé a meleg épületbe. Egy-két ablakot csapkodott a szél, s azokat máris az éppen ott álló, fürkésző tanárok be is csukták. Én is visszamentem az épületbe, hiszen mégsem olyan élvezetes kint a semmit csinálni. Elővettem zsebemből a csokimat, majd elindultam a másik nem része felé nézelődni. Ismét haraptam egyet a csokimból, majd mikor odaértem neki dőltem a falnak és figyelő üzemmódba álltam. Voltak lányok, akiknek éppen jó dekoltázsuk volt, de a fejük valahogy nem passzolt a képbe, s voltak olyanok is, akiket a könyvön kívül más nem érdekelt. Egy kettő elfogadható is sétált erre felé, na meg az elkényeztetett libáknak is erre vezetett az útjuk.
-Hali. – köszönt nekem egy ismerős hang. Toni volt az.
-Cső haver. – pacsiztam le vele, s a haverjaival.
- Na van idén valami új kiszemelted? – húzogatta a szemöldökét, s a haverjaival együtt ők is mind a falnak dőlve bámulták az elhaladó lányokat.
- Hát, még nem igazán találtam meg a megfelelőt.  – mondtam szórakozottan. - Tudod, sajnos nem szépségre megy az igazgató.
-Ja az elég kár. Pedig ha csak jó macák járnának ide. – álmodozott.
-Hálát adnék az úrnak, hogy ebbe az iskolába vezetett. – nevettem el magam.
- Azért az idei választék sem rossz. – mondta Toni egyik haverja , David.
- Ebben van valami. – helyeseltem.
- De hagyok nektek esélyt, és én inkább nem újoncra hajtok, hanem Toni húgocskájára. Idén formásabb. Mellben megerősödött, s alul is kerekedett is. De csak is a javára vált. – vágott önelégült fejet.
- Na azt adja meg neked az isten! – vágta Toni dühösen oldalba.
- Most miért haver? Mond hogy nincs igazam. – nevetett David.
- Keress mást, akit csak egyéjszakás kalandra akarsz hívni, s hagyd békén a húgomat! – mondta határozottan.
-Jó hagyjátok abba! – álltam be közéjük. – Amúgy én azt sem tudom, hogy ki a húgod. – nevettem el magam.
- Na, már neked is csak az jár a fejedben, hogy, hogy néz ki igaz? – rázta meg a fejét.
- Csak mondtam te tökkelütött. – ütöttem vállba.
- Nézd a. Ott jön a kis barátnőcskéjével, az emlegetett személy. – Mondta David. – Hm. A barátnője sem egy rossz falat. Egyszerre kettő az ágyban hát eltudna engem kényeztetni az már szent. – nézte őket kacéran.
- Állj, már le haver jó? – Idegesedett fel Toni.

# 7. Te vagy a megmentőm...♥ #

Hellohóóó ^^ Hoztam egy részt, de mivel hétköznap van, így ne várjátok, hogy egy is pontosan ugyanolyan hosszú legyen mint a hétvégi hosszú. Azért remélem ezzel is okoztam nektek egy kis örömöt ^^ ♥♥♥♥

- Körágy? – mosolyogtam. –Azt szeressük.
- Egyszer majd megnézhetnéd. – kacsintott nekem Gabi.
- Igen az jó lenne. – ültem le mellé, s vigyorodtam el kajánul. És ki is próbálhatom? – húztam fel az egyik szemöldököm.
- Természetesen. – Tette kezét combom belső felére. Egy pillanatra lefagytam, majd a közeledni kezdtem Gabi felé…
-Haver. – Halottam meg Ryan hangját. Körülnéztem, de sehol nem láttam. Aztán visszafordultam Gabihoz, de ekkor ismét megszólalt a hang, s lás csodát az ő torkából jöttek a hangok.
-Mi a.. – toltam el magamtól.
- Justin mibaj? – Hallottam ismét azt a szépen csengő hangot.
-Ó semmi, csak, csak kezdek hallucinálni. – nevettem fel kínomban.
-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Bieber. – ült át a másik fotelba, s mint egy utcalány ült ott egy kis miniszoknyában, s egy rövidke toppban hozzá egy extra magas sarkúval, s ismét Ryan hangján beszélt.
-Ez meg mi a csuda. Gabi? – szörnyülködtem.
- Justin haver kelj fel! – kinyitottam a szemem, s Ryan aggódó arcával találtam szembe magamat.
- Hol van Gabi?- motyogtam. – Hol vagyok? – fogtam közbe sajgó fejemet.
- Gabi? Miért keresed? Amióta bement az iskolába nem is láttuk. Haver egy percre hagylak itt és máris megsérülsz? – ütött a fejemre Ryan, amitől csak még jobban belém hasított az amúgy is utálatos fájdalom.
-Aucs. Vigyázhatnál. Valamiért nagyon fáj a fejem. – ültem fel és masszíroztam buksimat.
- Nem csodálom. Akkorát estél. – rázta a fejét barátom.
- Hogyan? – lepődtem meg. –Még is mikor? Eddig végig Gabival voltam. Láttad már a szobánkat? – mosolyogtam felé. – Nagyon király.
-Őőő… Aha. – értetlenkedett Ryan. – Ha neked király egy szoba két kis ággyal, akkor igen az. – segített fel, s indult el engem segítve közben.
- Miről beszélsz? Nem láttad még az elnöki lakosztályunkat? – álltam meg, és húzódtam el tőle.
- Hát te jól beütötted a fejed. – nevette el magát.  

♦♦♦ 10-15 perccel később ♦♦♦

- Szóval akkor csak beképzeltem azt, hogy király lakosztályunk van? – szontyolodtam el, s közben leugrottam az orvosi asztalról, ami következtében enyhén megszédültem.
- Óvatosan fiatalember. Inkább a mai nap pihenjen, és ne menjen sehova, mert senki nem szeretné, hogy elájuljon ismét. – szidott le az iskolaorvos.
- Bocsánat. – Néztem úgy, mint egy 5éves, majd elvigyorodtam.
- Fiatalok. – intett le a nő, azzal elment a másik szobába, majd egy doboz gyógyszerrel tért vissza. – Ezt csak is akkor, ha az elkövetkezendő napokban elviselhetetlenül lüktetne a feje. – mutogatott közben ujjával.
- Köszönöm. –vettem ki a kezéből.
- Apropó. Hogy is történt a baleset? – nézett ránk számon kérően.
- Én nem emlékszem semmire. – vallottam be.
- Én meg amikor mentem valami trutyi volt kifolyva a földre, majd egy csúszásnyom, s ott feküdt Justin. – mondta el Ryan.
- Legközelebb vigyázzanak. - tette karba kezét a testes iskolaorvos.
- Jólvan. – sétáltam az ajtóhoz. – Viszlát. – intettem még majd kiléptem. Ryan szorosan jött a nyomomban.  
- Hova mész? – kérdezte meg egy idő után.
- Nem tudom. Keresem igazából a szobánkat. – néztem hátra.
- Az a legfelső emeleten van. – mondta unottan.
- Igen? – mosolyodtam el. – Pont, mint az álmomban – suttogtam.
- Hogyan? – kérdezte Ryan.
- Semmi, nem lényeges. Szóval merre? – vártam meg, míg elém jön, s mutatja az utat.
- Ez itt a lépcső, amin nem igen akarsz az elkövetkezendő időkben elesni, igazam van? Ugye, hogy igazam van. – válaszolt a saját kérdésére. – És ez pedig a folyosó, amin úgy szint nem akarsz elvágódni! – magyarázta haverom miután felértünk.
- Önszántamból nem szoktam elcsúszni – sértődtem meg…
- Jól van, csak gyere már. – forgatta meg a szemeit. Némán követtem, majd egy lányra figyeltem fel, ahogy egy szobából jön ki. Furcsálltam is, hisz ez a fiúk szárnya, de ezzel le is tudtam iránta az érdeklődésem, amikor hírtelen megbotlott magas sarkújában, s zuhanni kezdett, de gyorsan odakaptam, s kezemmel fékeztem esését.
- Jajj istenem. Te vagy a megmentőm. Köszönöm. – Mosolygott halványan a szöszi kezeim között…

# 5. Csóri... #

Halihó :) Bocsánat, hogy eddig nem volt rész, csak ez a hetem elég sűrű volt, és időm nem volt az írásra. De most bepótolom, mert nem tudok aludni így hajnali 4 fele :)  ♥♥♥ És remélem tetszik a rész. 




Justin barna szemeibe. Csak némán sokkolva ült a bámulatos bőrülésben.
-Elszalad? – akadt ki, s kiabált velem Ryan. – Elszaladt? – ismételte meg magát…

Justin szemszöge:
- Nem vagy normális! – ordította oda neki Ryan.
-Jó elég lesz. – állítottam le haveromat. Ryan csak visszapuffant az ülésbe, s karba tett kézzel duzzogott.
- Bocs még egyszer. – fordult felém Gabi.
-Mindegy, csak induljunk, feltéve, ha nem mész megint ennyivel. – néztem meg magam közben a visszapillantó tükörben.
- Ígérem, nem fogok. – indította be újra az autót.
♦♦♦15 perccel később♦♦♦
Az autó szépen lassan begördült az iskola kapuin, s én automatikusan feltettem egy szemüveget, s fejemre húztam a kapucnit. A köves kis út szélén megálltunk.
-Végállomás. – fordult hátra Ryan és a bolttulajdonos felé. Ryan még halványan mérges volt, de gondolom ő is rájött, hogy nem történt semmi, így mérgességének sincsen értelme.
-Köszi.- mondtam neki, majd a csomagtartó felé sétáltam. Gabi is követett, s Ryanék is a hátsó ülésről. Kivettük a cuccainkat, még megnéztük azt, ahogy elhajt az autóval a boltos, majd mikor már a kapun is kikanyarodott az autó Gabi felé fordultam.
- Hát köszönjük, hogy elhoztál minket, ja meg a vonat utat is. Ha akkor nem mentesz meg minket, akkor órákon át csak autogramot kellett volna osztogatnom. – mosolyogtam felé. Ryan oldalba böktem, amitől egy kicsit ugrott, majd észbekapott.
- Ja.. Én is köszönöm. – mondta tömören.
- Nincs mit. Sziasztok. – köszönt el, majd a kavicsos úton húzta maga úton bőröndjeit.
Ryannal egy darabig néztük, ahogy bemegy azon a nagy ajtón, majd mi is észbe kaptunk, s elindultunk. Nagyon szép a táj, a fű is eszméletlenül zöld. Három ajtó van az iskolán. Egy-egy a két szárnyon, s egy pontosan középen. Mikor beértünk, egy szemüveges kis srác egyből megrohamozott minket, majd elkezdte mondani a be tanult szövegét.
-Új vagy?-
-Igen. – válaszoltam egyhangúan. Közben Ryan elment mosdóba, majd nem is tudom már pontosan, hogy mit mondott.
-Akkor tessék. Ezen a lapon rajta van minden, ami neked kellhet. Ő pontosítok, Térkép, hogy az első napokban még el tudj igazodni az iskolában. Ő.. az földszinten vannak a főépületben az osztálytermek. Talán ha szerencséd van, itt leszel a legtöbbet. A első emeleten vannak 21-40-ig a szaktantermek. Értem ez alatt: Matematika, Fizika, Biológia, Kémia, stb. – Számolta közben az ujján is. -  A felső emeleten pedig, ami 41-60- ig van, ott vannak a nyelvi termek, Angol, Francia, német, spanyol, latin. Mindegyikből több terem van. Ja.. Meg persze informatika, és egyéb termek. A balszárnyba te nem igen fogsz sokat járni, mert ott vannak a lányok. Közel 50 szoba, s van köztük egyágyas, kétágyas, mindegy szóval a lényeg, hogy kinek milyet fizetnek meg a szülei. De az csak az első, és a második emeleten, a földszint viszont, bármikor szabadon járható. Itt találhatók hangszigetelt zenetermek, Előadótermek, szabadidős foglalkozásra gépszoba. A jobb szárnyban vannak a fiúk, a földszint viszont úgy szint közös. Itt van két hatalmas mozi terem, itt is egy zeneterem, és egy kézműves terem. Ja, egyébként a konyha a főépületben van, egy nagy étkezővel. Az udvarra, ha kimész, látsz egy kisebb épületet, na, az egy testnevelés csarnok, és persze öltözők is vannak. Azt el is felejtettem, hogy a fiúk kiköveteltek maguknak egy közös szobát, ahova csak ők mehetnek, s tanárok nem tehetik be a lábukat. Ez egy közösségi szoba, ahogy ők hívják, ám nem mindenki mehet be. Azt ki kell érdemelni. Állítólag van ott egy könyvespolc, meg fotelok, s ennyit tudok róla. Meg persze azt, hogy nagy. – hadarta
-Miért te még nem jártál ott?- érdeklődtem.
-Mondom nem mindenki mehet be! Figyelsz te?- rázta meg a fejét, majd ujjával feljebb tolta szemüvegét, s újra lapjait olvasgatta. – Igen. Azt elfelejtettem, hogy mellékhelyiség/mosdó minden emelten van. Fürdő csak a második emeleten. Hm.. Mi van még a jobb szárnyban, amit el kell mondanom? – folytatta volna, ha le nem állítom.
- Jól van, köszi, innentől én is boldogulok. –azzal sarkon fordultam, s elindultam valamerre. Hamar kiderült, hogy a balszárnyban vagyok, mivel hébe-hóba járt csak itt egy-két fiú. A legtöbb nőnemű teremtmény fel sem figyelt rám, de azért pár lány meglepődve állt meg, s nézte, ahogy elhaladok mellette. Egy terem ajtajának kilincsére rátapasztottam a kezemet, majd benyitottam. Egy lány kornyikált ott, s egy énektanár is volt mellette, aki csak fogta a fejét. Mindketten felém fordultak, s a szúrós szemekkel figyeltek.
-Ő…Bocsi.- mosolyogtam, majd becsuktam az ajtót. Még halottam valami olyasmit, hogy ,,újoncok” de inkább hagytam elmenni a fülem mellett. És ahogy becsuktam az ajtót már rá is jöttem, hogy miért néztek olyan szúrósan rám. Az ajtón időpontok sorakoztak, s kis táblácskákkal jelezték, hogy lefoglalta-e már valaki a termet vagy sem.
Visszafordultam, majd elindultam a kiinduló pontom felé. Szembe jött velem Gabi, majd mosolygott egy halványat felém, s szépen el is ment mellettem. Azt hittem, hogy legalább megkérdezi, hogy segíthet-e. Megfordultam, s utána rohantam. Megfogtam a vállát, s magammal szembe fordítottam.
- Segíts légyszi. Nem tudom, hogy melyik az én szobám. – néztem rá könyörgő szemekkel.
Gabi elnevette magát. – Ugye tudod, hogy a balszárnyban vagy, ami a lányoké? – mosolygott.
- Ja, igen arra már rájöttem. – vakargattam a fejem kínomban.
- Na, jól van, gyere! – fogta meg a karom, s elkezdett húzni, egészen az nagyteremig ahonnan kezdtem.
-Ez itt az aula. Erről elég annyit tudnod, ha hívatják a tanulókat, akkor vagy ide kell gyülekezni, vagy az udvarra. Ezt a termet, mint látod, a felénél kettéválasztja a folyosó. Elindulsz jobbra, gyere. – húzott maga után – konyha, tanári, igazgatói, - sorolta szépen, míg a kanyarba nem értünk.
- Innentől a fiúk része. Na szia. – mosolygott, majd vissza kezdett sétálni.
- Várj.- kiabáltam utána. – Most meg hova mész? Kérlek – néztem rá boci szemekkel. – Nem találok el a szobámig.
Egy fancsali képet vágott, amit nem értettem, hogy miért tesz, majd visszajött mellém, s elindult végre a jobb szárnyba. Meg mutatta, hogy lenn mi hol van, majd a lépcsőhöz értünk.
-Muszáj?- kérdezte szenvedő arcot vágva.
-Igen. – néztem ismét boci szemmel. Hogy mi baja? Nem értem. Megráztam a fejem, majd követtem a lépcsőn.
- Megfizetted a szobát igencsak, vagy valami olcsóbbat választottál? – kérdezte.
- Hát. Azt hiszem anyum valami Elnökiről zagyvált otthon. -
- Ó.. Szóval nem fogjuk vissza magunkat? – kacsintott felém.  – Akkor egy emelettel fentebb. – mutatta az ujjával is.
-Hogyérted? – kérdeztem a lépcsőn felfelé haladva.
-Az elnöki lakosztályt meg kell ám fizetni. Egyedül fogsz lakni? – fordult egy picit fejével felém.
-Nem Ryan is velem lesz.
-Értem felelte.
Amikor felértünk fiúk sétáltak nyugodtan egy szál törülközőkben, vagy birkóztak alsógatyában. Már értettem, hogy Gabi miért nem akart ide jönni.
-Na, egy újabb merész lány. – húzogatta a szemöldökét az egyik fiú, a kisebb csoportból, akik a folyosó falának dőlve beszélgettek.
Többen fütyülni kezdtek, de Gabi mintha meg sem hallotta volna, rájuk sem nézett, s ment előre.
- Várj, cica ne siess annyira. – nevetett, majd rá akart csapni Gabi hátsófelére, de megfogtam a kezét.
- Hagyd! – mordultam rá.
-Csóri. – intett le engem a fiú, majd hagyta, hogy továbbmenjünk. Gabi megállt egy ajtónál, amin a nevem állt, majd benyitott. Egy nappaliba érkeztünk, s három ajtó nézett velem szembe.
Kísérőm felvett a kanapé előtti dohányzóasztalról egy papírt, majd felém tolta.
- Ezt jelenti az elnöki lakosztály. – felelte.
,,A tágas nappaliból három különálló hálószoba nyílik, saját fürdőszobákkal, a lakosztály igazi különlegessége pedig a privát részleg. Az elnöki lakosztály rangját az egyedi stílus és az udvaron lévő tavakra nyíló panoráma emeli.”
-Ezt nem sokan tudják megfizetni. – ült le az egyik kanapéra.
-Neked milyen szoba van? –kérdeztem.
-King lakosztály. Annyi, hogy egy nagy nappali féle és van egy hálószoba, meg egy fürdő. Csak én körággyal kértem. -
- Körágy? – mosolyogtam. –Azt szeressük.

# 4. Elszaladt velem a ló... #

Hello mindenki :D Itt egy újabb rész :D Remélem örömmel fogadjátok, s kérdezném, hogy mi a véleményetek a blogról? Nem unalmasak a részek? Legyen egy kicsit pörgősebb vagy mit hogyan? Segítsetek, hogy általatok legyen jobb a blogom :) ♥♥ I hope u like it =) ui: Értékeljétek azt is, hogy ez most hosszabb rész mint a többi :)


Gabriela sz.sz.:
-Tudod. –hezitált.- Egész szép pár lennétek. – Erre a mondatára elpirultam, majd kibújtam Bieber karjai közül.
-Aha biztosan. -  hajtottam le a fejemet, hogy ne lássák az arcomat, s tettem úgy, mintha nem érdekelne az előbbi mondat. Ezt még megspékeltem azzal, hogy írtam egy jelentéktelen SMS-t a legjobb barátnőmnek. Valami olyasmi állhatott benne, hogy: fhgxdj oO.

♦♦♦két órával később♦♦♦

A vonat végre megállt. A nagy tömeg általában egyből nekiveti magát a vonat ajtajának, s mint a heringek nyomorogva egyszerre akár ketten-hárman is kipréselik magukat az ajtókon. Én inkább megvárom, míg ki ürül a vonat, s csak utána távozok. Látszólag Bieber-ék terve is valami ilyesmi lehetett, mert nem igen akartak felállni. Idehívattam Francisca-t is, mert távozás előtt azért fizetni is illik. A lány gyorsan ideért, majd elővette a kis kártyalehúzóját, s automatikusan felém nyújtotta.
- A szokásos? – mosolyogtam rá.
-Hát majdnem. – mondta félénken.
- Megint változtak az árak? –kutattam a táskámban a bankkártyám után.
-Jajj nem. Csak ugye az italok, meg a szendvicsek. – mosolygott Justinék felé. –Az alap 400 az marad, plusz még 50.
-Ja így már értem. plusz még 30 készpénzben. -
-30? – lepődött meg – az mire?
-Neked. És nem vitáztunk. – emeltem fel az ujjam.
-Köszönöm. – hajtotta le a fejét Francisca.
-Én csak mosolyogtam egyet, majd miután megtaláltam lehúztam a kártyát, felényújtottam a készpénzt, amit ő alázatosan el is vett, s az emberek már elhagyták a vonatot, így én is megfogtam a bőröndöm fogóját, s elindultam kifelé. Már az állomás buszmegállójánál tartottam, amikor a nevemet halottam. Megfordultam s a jómadarak álltak előttem.  
-A telefonod. – szólt utánam Ryan. -
-Ó köszi. – nyúltam érte. –Milyen feledékeny vagyok. – csaptam óvatosan a fejemre, majd újra elindultam.
- Hova mész? – kiabált utánam Justin, akin immáron már egy kapucni és egy napszemüveg is volt.
- Autót kölcsönözni. – feleltem határozottan. - Miért?
-Hát mert el sem köszöntél meg semmi… és gondoltam, hogy azt várod, hogy jöjjünk utánad. - vakarta meg Justin a tarkóját. Erre hangosan felnevettem.
- Akkor legközelebb, ha meglátogatod Ryan barátodat az iskolában, és összefutunk, majd köszönök. – mosolyogtam rá.
- Én is oda fogok járni egy ideig. – mosolygott.
- Hogy? – lepődtem meg.
- Ez most hosszú lenne. A lényeg az, hogy nagy esély van arra, hogy összefussunk. – vigyorgott, mint a töklámpás.
-Értem.
-Akkor ne menjünk veled? Nehogy elraboljanak a végén még. – húzogatta a szemöldökét Ryan. Ismét hangosan felnevettem.
-Bolond vagy. – Ráztam meg a fejem mosolyogva. – Végül is, ha gondoljátok, gyertek. – vontam vállat.
-Szuper. – csapta össze a tenyerét Ryan. – Akkor merre?
-Arra.- mutattam az út másik oldalán levő autósüzletre.
-Igen Ryan arra. Hiszen nincsen nagy betűkkel felírva, hogy Ferrari. – flegmázott haverjával Justin, majd elnevette magát. Ryan csak vállon bokszolta, majd átmentünk a túloldalon levő üzletbe.
- Jónapot uraim. És hölgyem. Milyen autóval szolgálhatok? Konkrét elképzeléssel érkeztek, vagy mutassam be a legújabbakat, esetleg igényhez, terephez autó? – mosolygott egy újonc.
-Csak nézelődnénk. – nyögte be Justin.
-Nézelődni? Elnézést, de ide komoly vásárlók járnak, nem holmi kölykök nézelődni. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de ez itt nem egy játéküzlet. Egy kis karcolás bármelyik méregdrága autónkon, és a szüleitek egy életen át fizethetik a kártérítést. Vagy vesztek valamit, vagy távozzatok. – váltotta műmosolyát lenéző tekintetbe.
-Főnök? – léptem előrébb.
-Hogyan? – vörösödött az eladó.
-Hol van a főnöke? Beszélni szeretnék vele. – ismételtem meg előbbi mondatomat jobban kifejtve.
-És mit mondotok neki? A gonosz bácsi nem engedte megnézni a kocsikat? – hadonászott.
-Ja valami olyasmit. – nyeltem egy nagyot, mert már idegesített. Lemerem fogadni, ha itt lesz a főnök átmegy talpnyalóba.
Akkor hívom. Addigis várjatok itt gyerekek. Esetleg valami cukorkát hozhatok nektek? – ment el nevetve, s tért vissza immáron a főnökével.
-Mi is a probléma? – kérdezte a főnök
- Az, hogy ezek a gyerekek csak játszadozni jöttek az üzletbe, és nem hajlandóak elmenni drága uram. -  hajolt meg az eladó.
-Sajnálom, de itt nem lehetettek….Gabriela? – lepődött meg. – Úristen, de sokat változtál közel 5 hónap alatt. Mi szél hozott erre?  
- Csak nézelődünk, meg szeretnék bérelni is egy kocsit. – mosolyogtam, s közben megöleltem. – Hogy vagy?
-Köszönöm jól. Elmehet Aaron, majd még beszélünk.- küldte el az inaskáját.
-És a feleséged, meg a gyerekeid?
- Ó, ők is makkegészségesek. A legnagyobb kitűnő bizonyítvánnyal végezte az általánost. – mondta büszkén.
-Na, az szuper. Akkor majd lehet olyan nagy ember, mint az apja. – mosolyogtam. – Nincsen valami új, ami hiányzik a házunk garázsából? –nevettem.
-Ó az biztos, hogy nagy ember lesz, és most véletlenül van egy szépségem, de nem lehet bérelni. – húzta oldalra száját.
- Nem baj, azért megnézném.
- Akkor ez esetben gyertek velem. – szlalomozott át az autók között könnyedén, s állt meg egy függönynél. – tádááám. – húzta el.
- Ez nagyon szép. – helyeselt Justin.
-Hű.- Ryan is csak ennyit tudott kinyögni.
-Kell. – jelentettem ki vágyakozóan az autót nézve. Egy gyönyörű szép piros Ferrari nézett velem szembe, csodálatos bőrüléseivel.
-De ez most piszok drága, és ha jól tudom, akkor épp iskolába készültök igaz? – kérdezte a fönökúr, bár már a választ is tudta.
-Igen. – Csüggedtem le.
-Hát, ha tényleg szeretnéd, és fuvar is kéne, akkor egy próbaútnak beírhatom, de most meg kell venni, mert ez egy hét múlva már nem lesz itt. A szemfülesek egyből lecsapnak rá. – simogatta az állán lévő képzeletbeli szakállát.
-Megeggyeztünk. – nyújtottam a kezemet felé, amit ő el is fogadott. Most aztán boldog voltam, és tesóm is biztosan az lesz, ha meglátja az új szépséget.
- Akkor gyere velem, uraim addig várjanak kint, s nézzék meg a többi nem kevésbé szép autóinkat, és ha megtetszik valami, akkor esetleg tárgyalhatunk. – invitált az irodája felé.
♦♦♦ 10-15 perccel később ♦♦♦
- Ezt itt még aláírod, fizetsz, és egy újabb szépséges autó boldog tulajdonosa vagy hivatalosan is.
- Remek. – firkantottam alá a papírt. – Öröm veled üzletelni. –mosolyogtam. – Amúgy az új alattvalód nem épp kedvesen bánt velünk.
- Oké, kösz, hogy szóltál. Nem hiányzik, hogy rossz hírnevem legyen miatta. – állt fel székéből.
- Akkor mehet a próbaút? – követtem én is mozdulatát.
- Igen mehet, csak még a kártyádat kérem. – nyújtotta felém a kezét.
- Ja igen persze. – adtam neki oda. Pár pillanat múlva már készen is voltunk, s Justinékkal együtt vártuk az új autómat a bejáratnál. Az út mentén nemsokára meg is állt az üzlet főnöke, majd kiszállt az autóból, és hátra ült.
- Gyertek, gyertek. – Invitált minket. Justin beült az anyósülésre, Ryan pedig hátra.
-Merre? - fordultam hátra.
-Hát ha kiszeretnéd kipróbálni, hogy milyen gyors is ez a kis jószág akkor azt ajánlom, hogy menj azon az úton. – mutatott balra. – Itt sosincsenek rendőrök, az út is jó , és maximum egy-két autó jár arra, így meghajthatod a motort. - súgta ide.
-Szuper. –fordultam vissza, és beindítottam az autót, majd balra kanyarodtam. Valóban üres volt az út, s egy jó darabon egyenes is, házak pedig sehol. Elindultam, először csak 70-el mentem, aztán szépen gyorsultam, és gyorsultam, amúgy el nem értem a 120-at, de aztán jött egy kisebb kanyar, így lassítanom kellett, majd újra hosszú-hosszú kilométereken át egyenes út volt, így megint csak elengedtem magam, és beletapostam a gázba. Nagyon is élveztem. A hajamat a szél csak úgy lobogtatta, fák tömkelege suhant el mellettem, s még folytattam volna, ha Justin meg nem fogja a vállam és néz rám kérlelően. Lenéztem, s rájöttem, hogy mi baja van. 135-el mentem. Egyből lelassítottam, majd az út szélén megálltam.
-Bocsánat. – hajtottam le a fejem. – Azt hiszem, hogy egy kicsit elszalad velem a ló. – néztem fel Justin barna szemeibe. Csak némán sokkolva ült a bámulatos bőrülésben.
-Elszalad? – akadt ki, s kiabált velem Ryan. – Elszaladt? – ismételte meg magát…