# 7. Nézelődés a falnak dőlve.. #

Halihóóóó. Ismét hoztam egy rövidke részt :) Remélem ez is tetszeni fog nektek :) ♥♥♥

És hogy az előzó milyen rosszul sikerült xD Először is elírtam BELIEBER nevét, amit utólag is szánok-bánok, így ezt a részt most neki küldöm, másodszor pedig 7-est írtam, pedig csak 6odik rész következett xD.

- Jajj istenem. Te vagy a megmentőm. Köszönöm. – Mosolygott halványan a szöszi kezeim között…

Ryan szemszöge:

Justin felvette a szöszi táskáját, kezembe nyomta, majd leguggolt hozzá.
- Jól vagy? – aggódott érte.
- Persze. Hála neked. - érintette meg a vállát. Úgy hallottam ez valami női praktikaféleség.
- Akkor jól van. – állt fel mosolyogva Justin, s kezét nyújtotta. Lány egy pillanatra mintha lefagyott volna, majd Justin kezét elfogadva felállt.
- Jajj a bokám. – támaszkodott még mindig Justinhoz közel simulva. Be kell vallanom igazán jól játssza a szerepét.
- Elkísérünk az orvoshoz. – felelte az én igen kedves, lovagias haverom.  Azzal Justin a táskáját rám hagyta, egy amolyan,,Hozod, amíg segítek neki? ” kéréssel. Egyszóval én lettem a málhás szamár, míg a lány csak tettei a fejét, Justin pedig nyeli a karót. De anno még megígértem neki, hogy többet nem szólok egy nőügyébe sem bele, így némán kullogtam a cuccokkal mögöttük. Mikor odaértünk az orvosi szobához, ők kopogtattak, majd ajtót nyitott az iskolaorvos.
- Már megint ti vagytok? Még csak most mentetek el. – dőlt neki az ajtófélfának, de egy, az ötvenes éveiben járó nőtől valahogy ez nem igazán vonzott.
- Én azt hiszem, hogy megyek. Nem igazán van itt keresni valóm. – mondtam, majd intettem, s ismét felcipekedtem az emeletre. Bár nem értem, hogy a találkozásnál miért nem dobtam be a cuccokat gyorsan. Csak plusz munkát csináltam ezzel magamnak. Megráztam a fejem, majd elővettem a kulcsokat, s benyitottam. Justin kis illetve nem is kicsi, hanem böhömnagy gurulós micsodáját az ágya mellé tettem, majd ledobtam az ágyamra az utazótáskámat. Elővettem belőle egy csokit, majd elhagytam a szobámat, s haverok keresésére indultam. Végül kijutottam az udvarra, s ott sétálgattam. Az óriás kapu be volt csukva, s a diákok már mind bent voltak az iskolában, hogy a holnapi nap folyamán megkezdhessék tanulmányaikat. Az udvaron többen kint szórakoztak. A strébereket már is zaklatták az öntelt sportoló jelöltek, s hol csurom vizesen haladtak el mellettem, hol pedig festékesen az idei áldozatok.
A felerősödött szél miatt elég csípőssé vált az idő. Szép lassan az emberek is szálingóztak visszafelé a meleg épületbe. Egy-két ablakot csapkodott a szél, s azokat máris az éppen ott álló, fürkésző tanárok be is csukták. Én is visszamentem az épületbe, hiszen mégsem olyan élvezetes kint a semmit csinálni. Elővettem zsebemből a csokimat, majd elindultam a másik nem része felé nézelődni. Ismét haraptam egyet a csokimból, majd mikor odaértem neki dőltem a falnak és figyelő üzemmódba álltam. Voltak lányok, akiknek éppen jó dekoltázsuk volt, de a fejük valahogy nem passzolt a képbe, s voltak olyanok is, akiket a könyvön kívül más nem érdekelt. Egy kettő elfogadható is sétált erre felé, na meg az elkényeztetett libáknak is erre vezetett az útjuk.
-Hali. – köszönt nekem egy ismerős hang. Toni volt az.
-Cső haver. – pacsiztam le vele, s a haverjaival.
- Na van idén valami új kiszemelted? – húzogatta a szemöldökét, s a haverjaival együtt ők is mind a falnak dőlve bámulták az elhaladó lányokat.
- Hát, még nem igazán találtam meg a megfelelőt.  – mondtam szórakozottan. - Tudod, sajnos nem szépségre megy az igazgató.
-Ja az elég kár. Pedig ha csak jó macák járnának ide. – álmodozott.
-Hálát adnék az úrnak, hogy ebbe az iskolába vezetett. – nevettem el magam.
- Azért az idei választék sem rossz. – mondta Toni egyik haverja , David.
- Ebben van valami. – helyeseltem.
- De hagyok nektek esélyt, és én inkább nem újoncra hajtok, hanem Toni húgocskájára. Idén formásabb. Mellben megerősödött, s alul is kerekedett is. De csak is a javára vált. – vágott önelégült fejet.
- Na azt adja meg neked az isten! – vágta Toni dühösen oldalba.
- Most miért haver? Mond hogy nincs igazam. – nevetett David.
- Keress mást, akit csak egyéjszakás kalandra akarsz hívni, s hagyd békén a húgomat! – mondta határozottan.
-Jó hagyjátok abba! – álltam be közéjük. – Amúgy én azt sem tudom, hogy ki a húgod. – nevettem el magam.
- Na, már neked is csak az jár a fejedben, hogy, hogy néz ki igaz? – rázta meg a fejét.
- Csak mondtam te tökkelütött. – ütöttem vállba.
- Nézd a. Ott jön a kis barátnőcskéjével, az emlegetett személy. – Mondta David. – Hm. A barátnője sem egy rossz falat. Egyszerre kettő az ágyban hát eltudna engem kényeztetni az már szent. – nézte őket kacéran.
- Állj, már le haver jó? – Idegesedett fel Toni.