# 24. Szia cica... #

Köszönöm szépen a komikat. Remélem, hogy ez a rész tetszeni fog nektek :$ Próbáltam egy kis izgalmat is vinni bele ♥ Ő azt hiszem, hogy kicsit engedem a fantáziátokat szállni :D És bocsánat, hogy így megkésve hozom csak a részt ♥ Remélem nincs hari =) 

- Na, mi tartott ilyen sokáig? – ült be a kocsiba, s nézett rám az anyósülésről.
- A zsebemben volt. – rántottam vállat. – Mindenhol kerestem, csak ott nem.
- Gratulálok. – forgatta meg a szemeit.  – Ne vezessek én? Elvégre én tudom, hogy merre kell menni.
- Ha gondolod. – nyitottam ki a kocsi ajtaját, majd átsétáltam az anyósülés felőli oldalra. Ő ugyanígy tett, így immáron elindulhattunk…

Gabi szemszöge:

- Szia. Két gyrost kérek pitában, és egyet tálban. – mondtam, majd a zsebembe bújtattam a kezeimet. Azért valljuk, be hideg van.
- Becsomagoljam? – nézett rám a fiú, mire én automatikusan Justin felé fordultam. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit is akarunk, csak annyit, hogy kaja kell. Mikor ő megrázta a fejét, akkor én visszafordultam a sráchoz, és leadtam a rendelést újból, ami abból ált, hogy csak a tálat csomagolja.
- Csípős szószt kértek rá? – ismét a partnerem felé fordultam, aki olyan hevesen bólogatott, hogy már attól féltem leesik a feje egy óvatlan pillanatban.
- Igen kérünk. – mondtam a srácnak, majd ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetésünket. Először a két pitát adta ki, amiket gyorsan le is passzoltam Justinnak, majd elővett egy eldobható fehér tányért.
- Hasábburgonyával kéred, vagy fűszeressel?
- Hasábbal. – a fiú, mint a vajat úgy szelte a vékony gyros csíkokat, majd odarakta a burgonya mellé és a zöldségeket kezdte rápakolni, azután ismét egy kevés hús következetett. Ezt megbolondította a fehér szósszal, aminek az ízéért odáig voltam, majd alufóliába tekerte, beletette egy zacskóba, s felém nyújtotta.
- Jó étvágyat. – mondta kedvesen.
- Köszönjük. – nyújtottam felé a pénzt, majd a visszajárót nem kérve elindultunk a parkba.
- Kiiratkozom a suliból. – jelentette be olyan nyugodtan, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
- Értem. – mondtam ki, még számomra is meglepően könnyedén. Persze azért még is zavart. Valahogy Justin a barátom lett, pedig nem éppen érdemelné meg ezt a posztot. És még is… ő olyan.. Imádom a beszédét. Már persze akkor, amikor nem éppen valami olyat mond, ami sértő. Az is tetszik benne, hogy élvezi az életet. Bár néha túlságosan is. Talán, de csak talán halványan érzek iránta valamit. Ebben az esetben, viszont jobb, hogyha elmegy. Ő nem az a fajta fiú, aki lecövekel egy lánynál.
- Nem is érdekel, hogy miért? – zökkentett ki gondolatmenetemből.
- De érdekel. Csak nem kérdeztem, hátha nem akarod elmondani. – rántottam meg a vállam, s haraptam a gyrosból.
- Igazából nem tudom. Jó volt egy kicsit olyannak lenni, mint régen voltam, de én még is csak Justin Bieber vagyok. – húzta ki magát, s mosolyodott el. Bár ez a mosoly sem volt éppen a legigazibb. – Meg amúgy is jön a koncertezés.
- És Ryan? – csak úgy itt hagyná anélkül, hogy kibékülnének?
- Veszett ügy.  Ryan nagyon jó fej, de ha egyszer megharagszik valakire úgy igazán, akkor, ha megbocsájt is, már nem ugyanaz. Van is valami mondás erre. Valahogy úgy szól, hogy:  „a barátság olyan, mint a cérnaszál, ha elszakad meg lehet kötni, de a csomó, megmarad. ”
- Nem hiszem, hogy Ryan veled ilyen lenne. Oké, hogy mással. De te vagy a legjobb barátja.
- Múlt időben. Már csak a haverja voltam. Még hozzá igen rossz haver. – justinról lerítt, hogy bánja.
- Próbáltál már meg bocsánatot kérni tőle? – álltam elé, így kénytelen volt megállni.
- Nem. – rántott vállat. – Úgy sem érnék vele el semmit. Máskor már rég megbocsájtott másnapra.
- Kértél már tőle valaha bocsánatot? – lepődtem meg.
- Igen.. – vágta rá egyből. – Talán.
- Jesszus. Arra vársz, hogy magától elfelejtse, mint ha semmi se történt volna? – ráztam meg a fejem.
- Miért mit kéne tennem?  - forgatta meg a szemeit.
- Jesszus. – tátottam el a számat. – Ezt inkább meg sem hallottam.
- Ok. – felelte egyhangúan.
- Tudod… Elég szexuális a fejed így szomorúan. – próbáltam vidítani.
- Azt mondod? - kapta rám tekintetét, s nézett kajánul.
- Na, ennyit a szexualitásról. – mosolyodtam el.
- Tudod néha nem értelek. – karolta át a vállam.
- Miért? – néztem fel barna szemeibe, amik megújult erővel sugározták a vidámságot.
- Te vagy az egyetlen lány, aki nem vonzódik hozzám. Nem tudom, hogy hogyan csinálod, de ez ellen tenni kell. Bieber királyfiért olvadozzon mindenki. – vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Nem vagy normális. – nevettem fel, s kibújtam karja alól.

••• este •••

- Mivel közös a fürdő engedem, hogy te menny először. – mentem be a szobámba, s ő persze követett.
- Rendben. De ma még találkozunk. Ne feledkezz meg arról, hogy vonzódnod kell hozzám. – kacsintott majd bement a fürdőbe.
- Hülye. – forgattam meg a szemeimet. Ha tudná, hogy nem kell erőlködnie ahhoz, hogy tetsszen. Egy jó fél óráig lehetett benn, amikor természetesen kopogtatás nélkül benyitott a fürdőn át hozzám. Fejét résnyire bedugta, s vigyorgott.
- Mi van? – dőltem neki az ágytámlának.
- Azt reméltem, hogy éppen öltözöl. – tettette szomorúságát.
- Bocsi. – húztam oldalra a szám, aztán rámosolyogtam.
- Nem jössz be? – nézett úgy, mint egy cuki ötéves.
- A-am. – nevettem fel.
- De nincsen rajtam semmi. – harapott ajkába.
- Semmi? – képzelő erőmnek nem lehet határt szabni, így pillanatokon belül elpirultam.
- Semmi. – nyalta meg az alsó ajkát, majd egy kis mozgolódást hallottam, s a törölköző a szobámban landolt. – Most már tényleg semmi.
- Ne már. – tettem mindkét kezem a szemem elé.
- Ide adod a törölközőt? – vigyorodott el kajánul.
- Minek dobtad el? – ráztam meg a fejem, majd komótosan kiszálltam az ágyból, s az említett tárgy felé indultam.
- Tessék. – mentem hátrafelé, hogy biztosan ne lássak semmit, s a fürdő ajtajához érve nyújtottam a törölközőt.
- Már nem ott vagyok. – szólalt meg a szobában egy hang, s én abban a pillanatban megfordultam. Mikor megláttam fülig pirultam, s az egész arcom égett.
- Szia cica. – ejtette ki a szavakat szívdöglesztően…