# 27. Bowling..#

Nah csajok. Ez lenne itten a következő rész, ami megjegyzem,hogy irtó lassan hoztam, ráadásul még pocsék is :S De hát most csak ennyi telt tőlem... Utólag BUÉK =) és holnap suli szóval szívás =/ 

Köszönöm az előzőhöz a komikat ♥

-Justin gyere már. – kiabáltam fel neki az emeletre.
- Hova mentek? – kérdezte anyu, s letette a kezében lévő iratokat.
- Bowlingozni. – mosolyogtam. – És te mit csinálsz?
-  Valakinek dolgoznia is kell. – tudtam, ha ezt mondja, sosem köti az orromra, hogy pontosan mit is csinál. Anya már csak ilyen.  Unalmas papírokat és szerződéseket sosem oszt meg velem. Amiben viszont csodálom, az pedig az, hogy bármennyire is szereti azt a kiállhatatlan Brandont, nem engedi, hogy beleszóljon a munkájába.  
- Értem. Apropó Brandon. Hol van most? – néztem rá kérdőn.  Valószínűleg megint valami rettentő fontosat csinálhat. Ezen gondolatomra egy aprót felnevettem.
- Nagyon ki volt merülve a sok munka miatt, így elmentek egy hétre nyaralni. – mondta anyu, majd felvette a nemrégiben letett iratokat.
- Persze. – horkantottam fel. – Biztosan ki volt fáradva. És hova ment? London? Párizs? Vagy mégis hova? – ráztam meg a fejem. Anya annyira elfoglalt, hogy sosem megyünk nyaralni. Bár sokat van itthon, még sincs szabadideje. Milliószor volt már olyan, hogy hajnalok hajnalán is éppen egy új papírmunkát intézett. Neki jóformán nincs is szabadideje. És hogy miért? Mert azt mondja, hogy nem akar feleslegesen felvenni még valakit maga mellé, mikor ő is el tudja intézni egyedül a dolgokat.
- Gabriela. – szidott le anyám. – Nagyon jól tudod, hogy Brandon elfoglalt ember, és neki is kijár néha a szabadság. Miért nem próbálsz meg veled kedvesebb lenni? – kérlelt.
- Azért, mert csak kihasznál téged… - kezdtem bele egy hosszú vitába.
- Megjöttem. – ugrott le a lépcső utolsó fokáról Justin, s sétált könnyedén mellém. – Miről maradtam le? – vigyorgott.
- Semmiről. – vágtam rá egyből, mire ő meglepődötten nézett engem, de végül csak vállat rántott. – Oké. – törte meg a hármunk között kialakulni készülő kínos csöndet.  – Megyünk?
- Mehetünk. – mosolyogtam rá, majd anyutól elköszönve elindultunk a pályára.
Mondanom sem kell, hogy én hívtam meg Ryant, és Samanthat is. Kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy Ryan külön rákérdezett arra, hogy Justin jön-e, de ha elmondom, hogy igen ő is ott lesz, akkor biztos vagyok benne, hogy nem fogadta volna el a meghívásomat. Pattienek Justin csak annyit mondott, hogy menjen a Bowlingpályára, mert ott lesz Usherékkal, és egy fontos hírt akar mondani. Ő persze egyből igent mondott, így ha minden jól megy, akkor mindenki ott lesz. Nekünk egy órával korábban kellett indulnunk, mert Justin egyik kedvenc Atlantai Bowlingpályája lett lefoglalva, s én nem Atlantában lakom.

••• Az első érkezése •••

Ryan jött elsőnek, s egyből megállította őt az őr. Justin éppen a pultnál ült, így nem is láthatta meg.
-Ő rendben van. – mondtam az őrnek, aki egyből tovább is engedte.
- Ez meg mi volt? – mutatott ujjával hátrafelé, s közben szorosan jött mellettem.
- A mai nap csak a miénk az egész. – mutattam a terem falaira.
- Wow. Komolyan, mintha ismét Justinnal jönnék játszani. Vele jártunk mindig ide. No meg ő foglalta le ugye az egész épületet általában, hogy ne zavarjon ilyenkor minket senki. – mesélte Ry.
-Hello. – szólalt meg Justin mögöttünk, ugyanis Ryant elcipeltem egészen a cipőkig, hogy minél messzebb legyen a kijárattól.
- Ó nem-nem és nem. – kerekedtek el a szemei. – Megígérted, hogy nem lesz itt. – nézett rám vádlón.
- Igen, de Justin szeretne mondani valamit. Igaz Justin? – bólintottam, amolyan „ jól csinálod csak így tovább ” gondolatokkal a fejemben.
- Igen? – Fordult Ry meglepetten Justin felé.
-Igen? –lepődött meg Justin is.
- Na, akkor azt hiszem, hogy én megyek is. – mondta Ry, s az ajtó felé lépkedett.
- Állítsd meg. – böktem meg Justin.
- De hogyan? – rántott vállat, s nézett rám kétségbeesetten.
- Gyerünk. – löktem rajta egyet, mire elkiáltotta magát.
- Haver. – Ry megállt, kezét a kilincsre tette, de félig visszafordult. – Én csak azt akarom mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy tudod mit? Mindent. – bólintott, s belekezdett a hosszú bocsánatkérő beszédébe. - Sajnálom, hogy annyiszor összekaptunk, sajnálom a legutóbbi veszekedésünket, sajnálom, hogy annyiszor mondtam vissza a találkákat egy-egy koncert miatt, hogy annyiszor bunkó voltam veled és sosem kérdeztem meg, hogy te mit is szeretnél, és mindig azt csináltuk, amihez nekem volt kedvem, és…  - vett egy nagy levegőt.
- Elég. – intette le Ryan, s odasétált hozzánk. – Tudod. Most kértél először bocsánatot tőlem. – nézte a cipőjét. Komolyan mintha két szerelmest látnék magam előtt. Csak persze ez a történet nem csókkal fog végződni.
- Ja, azt hiszem. – vakarta meg a fejét.
- Nem. Komolyan mondom. – köszörülte meg a torkát.  Majd vágott egy amolyan Ryan féle fura arckifejezést.
- Ebben az esetben ne szokj hozzá. – vigyorgott Justin.
- Rendben. – bólintott.
- Akkor? Ismét a barátom vagy? – csillantak fel Jus szemei.
- Nem. – felelte Ry, mire Justin keze ökölbe szorult, s fejét lehajtotta. – Te lökött,a  legjobb barátom vagy. – mosolygott. Justin egy levakarhatatlan vigyort vett fel, lepacsiztak, s szent is volt a béke.
- Na, tessék. – fordultam Justin felé. – Ennyit arról, hogy örök haragban lesztek. – Mielőtt még válaszolhatott volna, újabb meghívott érkezett.
- Sziasztok. – Jött be az ajtón Pattie, és sétált közénk.
- Szia Pattie. – ment közelebb hozzá Ryan, s adott neki két puszit.
- Hello, anya. – mondta Justin is, de ő csak zsebre tette a kezét és elnézett balra.
- Szia fiam. – mosolyodott el.  Bár ez sem volt igazi mosoly.
- Csókolom. – néztem Pattiere félve. Ő is felém fordult, s arcáról lefagyott a mosoly. Csak egyet biccentett amolyan köszönés képpen.  Hát eddig nem úgy tűnik, hogy valami nagy barátságba leszek valaha is vele.  Mondjuk valóba nem volt valami rózsás a kezdet. Eléggé félreérhető volt.
- Hol van Usher? – kérdezte Pattie.
- Usher nincs itt. – mosolyodott el Justin, de még mindig balra nézett. Követtem tekintetét, s csak egy asztal volt ott fölötte egy képpel. Természetesen azon a képen is Bowlingoztak.  Anyja felé fordult, s folytatta. – Hazudtam. Bowlingozni hívtalak. Csak mi öten. 
- Hogyan? – lepődött meg Pattie. – Justin én erre most nem érek rá. Azt hittem, hogy csak valami papírt kell aláírnom, s mehetek is tovább. Tudod. – hagyott egy kis szünetet. – Tudod fiam, mára már mást terveztem.
- Pattie, csak most az egyszer maradj. – kérlelte Ryan. – Nem sokszor van olyan, hogy Justin így viselkedik. Már bocs haver, de tényleg így van. – Tette kezét Biebs vállára.
- Igazából ezt sem én találtam ki. Gabi volt. – mosolygott rám zavarba ejtően. Arcomra halvány pír ült ki.
- Hát, rendben. – sóhajtott beleegyezően Pattie. – De én nem vagyok egy nagy játékos, szóval- csapta össze tenyerét. – ki lesz az én párom?
- Én leszek, mert gondolom Justin Ryannel akar lenni. – küldtem felé egy mosolyt. A zsebemben lévő telefonom elkezdett rezegni. Sms-t kaptam.
- Igen én Ryannel leszek. Sam írt? – érdeklődött Justin.
- Igen ő írt. – néztem a telefonom kijelzőjét, majd megnyitottam az üzenetet. – Nem tud jönni. – szomorodtam el. – Elkapott valami vírust.
- Kár. De mondjuk, így legalább párban vagyunk. – rántotta meg a vállát Ry. Na, ez aztán aranyos volt mondhatom…
- Akkor játszunk. – csillantak fel Justin szemei, majd a pályához sétált, felemelt egy golyót, s elgurította.