28. Pattie...

Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a részt, de egyrészt azt a hülye törit kellett csinálnom, másrészt pedig ihlethiányban szenvedek =/ Azért remélem sikerült vmi tűrhetőt kreálnom ♥ jó olvasást...:)

- Kár. De mondjuk, így legalább párban vagyunk. – rántotta meg a vállát Ry. Na, ez aztán aranyos volt mondhatom…
- Akkor játszunk. – csillantak fel Justin szemei, majd a pályához sétált, felemelt egy golyót, s elgurította.

Pattie szemszöge:

- Hozok inni. – mutattam a pult felé, ahol egy velem korabeli férfi állt. Kértem négy kólát, majd visszavittem, s letettem a kis kerek asztalra. Szóltam a többieknek is, s leültem. Ahogy körbenéztem rajtuk annyi minden futott át az agyamon.
Hogy hogyan is írhatnám le a fiam, és az én kapcsolatomat? Egyszóval elszomorító. Nem tudom megmondani, hogy utoljára mikor töltöttünk együtt ennyi időt. Annyira jó nézni most, ahogyan Ryannel és Gabival nevetnek, s mindezt megosztják velem is. Talán tévedtem ezzel a lánnyal kapcsolatban. Talán jó barátnője lenne a fiamnak.
- Kimegyek a mosdóba. – pattant fel Ryan, s el is suhant.
- Megyek én is. – kontrázott Justin. – Itt várj babám. – kacsintott Gabira, mire az elvigyorodott halványan elpirult, s megforgatta a szemeit. Csak ketten maradtunk. Talán már régóta együtt vannak? Lehet, hogy már azelőtt is ismerték egymást, hogy ott találtam nálunk fehérneműben? De hosszú ideje akkor sem lehetnek együtt, hisz Justin csak nemrégiben találta ki, hogy ő iskolába fog járni. Bár tudta nagyon jól, hogy nem sokáig maradhat ott.  Azt hiszem, a fiamnak jó szeme van. Szép lányt szemelt ki magának. Bár ritka az olyan, aki a saját fiamat a belső értékei miatt szereti, és nem azért, mert ő egy szupersztár. Talán eddig még sosem volt tökéletes kapcsolata. Valahogy mindig csak olyan lányokkal járt, akik a hírnevet, a pénzt keresték benne.
- Aranyosak vagytok együtt. – kezdtem bele egy beszélgetésbe. Felém pillantott, majd elmosolyodott.
- Nem vagyunk együtt. – mondta, s beleivott a kólájába.
- De hát Justin épp az előbb hívott a babájának. – mutattam kezemmel arra, amerre a fiúk elmentek.
- Az.. – gondolkodott. – Csak egy amolyan játék a részéről. Én meg hagyom. Ennyi. – rántotta meg a vállát.
- De érzel valamit a fiam iránt igaz? Mármint van kettőtök között valami féle vibrálás. Lehetetlen, hogy csak barátok legyetek. – bólogattam, mert teljes mértékben egyet értettem magammal. Gabi halványan elpirult.
- Nem vagyok szerelmes. És Justin sem az. Vagyis nem tudom, hogy ő az-e. Lehet, hogy van valaki, akibe szerelmes, de az nem én vagyok. – rázta meg a fejét, majd ismét ivott. Úgy tűnik, nem akar erről beszélni.  Azt hiszem a kólája volt a mentőöve, mert olyankor nem kellett mondania semmit, de egy dolog biztos! Amit az imént mondott az még ő maga sem hiszi el, nem hogy még engem tudjon beetetni vele.
- És mi van azzal, ami nálunk történt? – dobtam bele akkor most már a mély vízbe. Tudom, hogy justintól erre a kérdésre sosem kapnék választ. Arca a málna színével kezdett vetekedni.
- Ott igazából nem történt semmi. – köszörülte meg a torkát, majd elnézett a mosdó felé. Valószínűleg várja a felmentő sereget.
- Igen?  És hogy magyarázod meg azt, hogy a ruháid a földön hevertek, te pedig a fiammal voltál fenn az emeleten egy szál fehérneműben? – váltottam át anya módba, aki félti a gyermekét.
- Nem történt semmi. – ismételte meg a mondatát, s kezdett feszült lenni.
- Rendben. Mellesleg nálad aludt tegnap Justin? – faggatóztam tovább.
- Igen.  – bólintott, s ismét a mosdó felé pillantott. Mutatóujjával halkan dobolni kezdett az asztalon.
- És mit csináltatok?
- Semmi érdekeset. – tartott egy kis szünetet majd folytatta. Gondolom ráérzett, hogy így is úgy is megkérdeztem volna máshogy is. – Beszélgettünk, elmentünk gyrosozni, aztán este meg aludtunk.
- Ennyi? – ezen még én is meglepődtem. Talán a fiam tényleg változik. De miért? Mármint, félreértés ne essék, nem mintha nem örülnék neki, de furcsa. Mi lenne, ha teszem fel az a lány, vagy fiú, akit a legjobban utálsz, odajönne hozzád, és azt mondaná, mi innentől barátok vagyunk, és megváltozom? Az első dolog, ami eszedbe jut az az, hogy át akar verni, vagy netalántán tényleg csodák történnek még, és egyik napról a másikra rájött, hogy nem jó ember. Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy én utálom a fiam, csak ez egy jó példa arra, amit most érzek. Bár igazából nem tudom, hogy mit érzek. Egyszerre örülök, és szomorú vagyok. Végre visszakapom az én egyetlen gyermekemet, de mi van akkor, ha azzal, hogy ő megváltozik, bár az ő esetében inkább mondjuk azt, hogy visszaváltozik, nem fog tetszeni a rajongóinak?
- Visszajöttem. – huppant le Justin szorosan Gabi mellé.
- Jöttünk. – javította ki Ryan, s ő is helyet foglalt egy széken.

Justin szemszöge:

- Kimegyek a mosdóba. – Mondta Ry, s jelzett, hogy kövessem.
- Megyek én is. – álltam fel könnyedén. – Itt várj babám. – kacsintottam Gabira. Bár így utólag visszagondolva lehet, hogy nem kellett volna, mert még is csak anyámmal hagyom, ha csak egy pillanatra is, de egyedül. A mosdóba érve megpillantottam haverom. A pultra felülve várt rám.
- Na mizu? – kérdeztem, s én is felültem mellé.
- Nem sok. – rántotta meg a vállát. – Veled?
- Megvagyok. – indult el a sablonbeszélgetés.
- És van valami nő? – húzogatta a szemöldökét.
- Tulajdonképpen van. – szemeimmel a földet kezdtem el pásztázni.
- Na, az tök jó. – mondta, bár valószínűleg tudta, hogy kire is gondolok.
- Figyelj. – néztem most már rá. – Én tényleg sajnálom. - Ryannal sosem szerettem veszekedni. Ő olyan mintha a testvérem lenne. Vele általában mindent meg tudtam beszélni.
- Tudod. – tartott egy kis szünetet. – Sokáig próbáltam rád haragudni, de még is csak a legjobb haverom vagy. Átgondoltam, és hányszor segítettél már nekem? Hányszor védtél, meg amikor beszóltak? Sokszor. És hányszor volt nekem is rossz napom? Rengetegszer, s te sosem szóltál, hogy megbántottalak. Pedig olyankor igazán elviselhetetlen tudok lenni. – vigyorgott, mire nekem eszem bejutott egy régi sztori.
- Emlékszel, amikor a játszótéren találkoztunk a haverokkal, és úgy volt, hogy megvárlak, de elfelejtettem, és mikor odaértél a játszótérre elkezdtél velem ordibálni? – nevettem. – Olyanokat vágtál a fejemhez, hogy én egy szemét dög vagyok, meg ilyenek. Utána egy hétig arról beszélt az iskola, hogy mi talán melegek vagyunk.
- Emlékszem. – nevetett ő is. – Az akkor volt, amikor Annabellel szakítottam, mert megcsalt. Utána barátkoztam össze Maryvel. – bólintott.
- Az az a csaj, aki azt mondta, hogy mindig is akart egy meleg barátot? – idéztem fel magam előtt a lány képét.
- Igen ő az. – mosolygott Ry. – De istenem azt a fejet látnod kellett volna, amikor mondtam neki, hogy nem vagyok meleg. Először nem hitte el.
 - De aztán összejöttetek. – húzogattam a szemöldököm.
- Össze. – helyeselt. – Ő legalább jó barátnő volt.
- Na, - pattantam le a pultról. – menjünk vissza haver.

Gabriela szemszöge:

- Most már mennem kéne. – mondta Pattie, majd táskájáért nyúlt.
- Rendben. – bólintott Justin, majd felállt, hogy elköszönjön.
- Lassan nekem is kéne mennem. – tápászkodott fel Ryan is.
- Elviszlek Ryan. – Mondta Pattie, s látszott rajta, hogy ellenkezést nem tűr.
- Sziasztok. – intettem, majd odamentem Ryanhez és megöleltem. 
- Elmegyek még a mosdóba, utána indulhatunk. – mondta Pattie, majd rám nézett. – Megmutatod, merre találom? – kérdezte. Valamiért az az érzés fogott el, hogy tudja, merre van a mellékhelyiség, s nem véletlenül akarja, hogy megmutassam.
- Persze. – vettem egy nagy levegőt, és felkészültem a halálomra…