# 32. A te Rómeód.. #

Mivel volt aki azt kérte, hogy jöjjön haza, hát hazajön.. Szó ugrunk az időben.:D Nagyon kérem nem megölni engem... ♥
(ui.: Ő itt Victor. ) 
<---------------------


Gabriella szemszöge:

Tavasz vége van. A legszebb időszak. Minden a szerelemről szól. Nincs hideg, de még az a fullasztó meleg sem gyötri piciny lelkünket. Ilyenkor a legszebbek a kertek, utcák és a parkok, s ilyenkor a legjobb a szerelmünkkel sétálgatni kézen fogva egy hétvégén.
- Úgy várom már a nyári szünetet. Akkor minden nap együtt lehetünk. – mondta, s mikor egy pad mellé értünk leült rá. Szemből az ölébe ültem, s onnan figyeltem arca vonásait.
- Én is. Bár így is minden nap együtt vagyunk. Csak más kérdés, hogy kell-e tanulnunk, vagy sem. – mosolyogtam, majd egy apró puszit adtam szája sarkába.
- Igazad van. – simogatta combomat - Mit csinálunk ma?
- Nekem mindegy – rántottam meg a vállam. – Viszont én úgy szeretnék ebédelni valamit. Bár igazából nevezhetnénk reggelinek is, mivel nem ettem ma még semmit. – nevettem fel kínosan.
- Semmit? – lepődött meg. – Akkor siessünk haza. Nem szeretném, ha az én barátnőm éhen halna. – csapott egy picit a combomra. Leszálltam róla, s hazafelé vettük az utat.

- Mi jót csinálsz? – ölelte át hátulról a derekamat.
- Chilis babot. – mosolyodtam el, majd adtam egy puszit az arcára.
- Hmm. – tette a fejét vállamra. – Mikor kóstolhatom meg?
- Nem hiszem, hogy ebből te enni szeretnél. – ráztam meg a fejem.
- Miért? – dünnyögte a fülembe. –Szeretem a kukoricát és a babot is.
- Azért mert ez tipikus mexikói étel. Azaz chili van benne, és nem is kevés. Ha ezt ebből eszel, kiég a szád. – zártam el a gázt, s fordultam felé. – ilyen cuki fiúknak, mint te, ez nem való. – simítottam végig arcán.
- Hát rendben. Elmegyek mosdóba, mindjárt jövök. – kaptam még egy „búcsú” puszit, majd felrohant az emeletre. Ekkor csöngettek. Unottan odasétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Igazából bár ne tettem volna. A vér is meghűlt bennem.
- Szia. – lepődött meg egy pillanatra, majd mosolygott úgy, mintha az elmúlt 5 hónap nem is lett volna. Be akartam csukni az ajtót, de odatette a lábát, s mivel erőfölényben volt, be is jött.
- Menj el. – vágtam rá egyből. Nem akarta egy porcikám sem, hogy újra visszajöjjön, s felkavarjon minden érzelmet. Nagyon is jó most úgy, ahogy van.
- Nem megyek. – nézett rám azzal a tipikus kaján vigyorával. – Megváltoztál – jött közelebb hozzám, s tette kezét a csípőmre. Szívem olyan hevesen kezdett el dobogni, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. - Csodaszép vagy. – Másik kezével a hajamat kezdte el babrálni. – Rövid. – jelentette ki.
- Justin. – léptem el tőle. Minden érintésétől és szavától csak egyre gyengébbnek éreztem magam.

Justin szemszöge:

Előnyére vált ez az öt hónap valljuk be. Sokkal másabb lett. Nőiesebb. Eddig sem volt semmi, de most aztán maga a tökéletes nő. Csoda, hogy eddig nem csapott le rá senki. A rövid haja, a ruhái, és az hogy magas sarkút visel olyan nőiessé és vonzóvá teszi.
- Hol vagy cicám? – hallottam meg egy idegen férfihangot. – Ó, vendéged jött? – állt meg Gabi mögött, s ölelte át hátulról. Szemeivel folyamatosan engem méregetett.
- Justin Bieber. – nyújtottam felé a kezemet. – És te ki vagy?
- Victor Goodwin. – mosolygott önelégülten, majd ráztuk meg egymás kezét. – És Gabi barátja. – nyomatékosította a barát szót.
- Örülök, hogy megismerhetlek. – vettem fel egy álvigyort, majd Gabira néztem, akiről világosan lerítt, hogy roppant kellemetlenül érzi magát.
- Ideje menned. – szólalt meg ő is.
- Ugyan már. Még csak most jöttem. Nem láttuk egymást már vagy 5 hónapja. – indultam el a nappali felé. – Mi ez a jó illat? – fordultam vissza feléjük. Nem voltak messze tőlem, valószínűleg jöttek utánam.
- chilis bab. – Szólalt meg Victor, majd Gabi fejét maga felé fordította, s megcsókolta. Roppantul idegesített. Most már eléggé tudatta velem, hogy beléptem a territóriumába, így akár már abba is hagyhatná.
- Ó, szeretem a chilis babot. – csaptam össze a két tenyerem.
- Kérsz? – udvariaskodott Victor.
- Csak ha te is eszel. – bólintottam inkább magamnak, mint neki.
- Rendben.  – vigyorodott el. – Cicukám akkor kaphatunk két tányérral? – dörmögte Gabinak. Kezem automatikusan ökölbe szorult. Annyira szerettem volna most ott lenni a helyében.

Gabi szemszöge:

Miután ezerszer elmondtam, hogy nem kéne ebből enniük, s persze ők nem hallgattak rám, feladtam. Akkor majd megtapasztalják a saját kárukon, hogy nem mondok hülyeséget. Folyton csak az volt a válasz, hogy ők bírják a csípőset.
- Tessék. - tettem le eléjük a tányért – Két nagy adag chilis bab rendel. – szemben ültek egymással, így szinte kézzel tapintható volt köztük a feszültség. Hoztam még gyorsan két nagy pohár hideg vizet és kanalat, majd leültem az asztalfőre, mert innen láttam a legjobban arcukat.
- És hány éves vagy Victor? – tette fel Justin az első kérdést. Most apáskodni akar?
- 19. – válaszolta. Látszólag arra várt, hogy Justin elkezdjen enni. – És te hány éves vagy? Bocsi, hogy nem tudom, de tudod, nem rajongok érted.
- Victor. – szóltam rá, s rúgtam egy kicsit meg.
- Semmi gond. – nézett rám Justin, majd visszafordult barátomhoz. – 17 éves vagyok. – vett fel ismét az álvigyort, majd megkezdte az evést. Illetve inkább úgy mondanám, hogy az első kanállal a szájába vette. Hírtelen váltott át arca pirosságba. Olyan volt, mint egy paradicsom.
- Azt mondtad, hogy bírod a csípőset. – nevetett Victor.
- Bírom is. – makacskodott Jus. – Csak melegem van. – igazgatta a pólójának nyakát. Vickornak levakarhatatlan vigyor ül ki az arcára, majd ő is bekapott egy kanállal, de a vigyor azonnal lefagyott az arcáról, s az ő arca is kezdett hasonlítani Justin pirosságához.
- És mond Victor. Mióta jártok? – próbált Jus összefüggően beszélni, bár mindenki tudja, hogy égő torokkal ez szinte lehetetlen.
- Egy ideje. – nyögte ki, s Justinra reagálva még egy kanállal evett, de nem bírta tovább megfogta a pohár vizet, s egy húzásra megitta. – Kell még víz. – nyögte, majd felállt.  A szék nyikorogva tolódott hátrébb, majd Victor odafutott a hűtőhöz, s kivett egy ásványvizet. Visszafordultam, s már Justin pohara is üres volt, de ő próbálta játszani a nagyfiút. Arca lángokban úszott, s szemei is csillogtak. Annyira édesen nézett ki, s bármennyire is utáltam azért, mert egy szó nélkül elment, még is felálltam, odasétáltam a hűtőhöz, kivettem egy doboz tejet, majd odatettem elé.
- Igyál tejet. Jobb lesz. – mosolyogtam halványan, majd visszahuppantam a székbe.
- Na, azt már nem!  –háborodott fel. – Az hiányzik még, hogy erre tejet igyak. – mutatott a dobozra.
- Igyál már. – forgattam meg a szemeim. – Esküszöm jobb lesz.
- Ha ő nem, akkor majd én. – kapta el Justin elől a dobozt Victor, s húzta meg mintha röviditalt inna.
- A helyedben hazaküldeném a barátod. – bökött állával felé. – Egy napon át fog a WC-n trónolni…


Este van. Már hazamentek mindketten. Hála az égnek. Na, jó inkább annak, hogy anyuék hazajöttek. Amy amikor meglátta Justint egyből tapadt rá, mint a piócák. Ráadásul, ha még az nem lenne elég, hogy valaki a nyomodban van, akkor még viseld is azt el, hogy taperolnak. Mert igen! Amy egy pillanatig sem fogta vissza magát, s Justint simogatta. És ez engem roppantul idegesített. Justint ne simogassa senki! Főleg nem Amy. Arról pedig nem is akarok beszélni, hogy folyamatosan azt szajkózta: ,, Nekem mikor adsz egy magánkoncertet Jus? ”
Bebújtam az ágyamba, s a plafont kezdtem bámulni. Idegesített, hogy folyamatosan Justinon jár az agyam. Máshogy nézett, ki mint 5 hónapja. Sokkal.. Férfiasabb lett. A haja is más volt egy kicsit. És fülbevaló volt a fülében.
Miért nem tudok Victorra gondolni? Elvégre ő a barátom. Sokkal inkább vele kéne törődnöm. Nem pedig Justinnal, aki ott hagyott 5 hónapja minden szó nélkül, s ő nem tudhatja, hogy milyen sokáig voltam letört emiatt. Talán a változás volt az, ami erőt adott nekem. És anno igaza volt Samnak. Tényleg Justin miatt változtam meg. Azért, hogy ha egyszer visszajön, akkor lássa, mi mindent vesztett el.
- Gabriella szívem. – jött be anyu álmosan.
- Tessék? – ültem fel az ágyon.
- Vendéged jött. – dörzsölte meg szemeit.
- Ki az? – kíváncsiskodtam, mint egy 5 éves kislány.
- Azt mondta, mondjam azt, hogy a te Rómeód. – elmosolyodtam. Victor még sosem mondta ezt nekem…