# 14. Toni frappáns beszólása... #

Úristen, de örülök, a komiknak ^^ és a kövi rész. =) ♥♥ Remélem, tetszik ez is =) És üzenem a Ryannak szurkolóknak, hogy ami késik, nem múlik :P Talán... hahahahah XD

Gabriela szemszöge:

- Ó, igen minden percben arra gondolok. - nevettem vele. Ryan hírtelen megfogta a kezem, s összekulcsolta kezeinket, majd közel hajolt hozzám. Vészesen közel….

Bár nem érzek iránta semmit még, de úgy gondolom, hogy talán lehet később köztünk valami, így nem fordítottam el a fejem.
De a sors úgy akarta, hogy ez a csók ne történjen meg kettőnk között, mert megzavart minket Amy.
- ó, lám-lám. Csak nem összejöttetek? – mosolygott önelégülten. - Azt hittem, hogy Justinnak csapod a szelet.
- Kopj le Amy. – álltam fel.
- Igaz is. Minek próbálkoznál Justinnál? Te csak egy kis liba vagy. Sosem lennél neki elég jó. És most meg is köszönöm neked, illetve nektek – nézett Ryanre. – hogy szabad utat biztosítottatok Justin felé. Először azt hittem, hogy majd egy kis erőfeszítést kell tennem azért, hogy eltűntesselek, de amint látom erre már nem lesz szükség. Innentől könnyedén az ujjaim közé csavarom majd. – nevetett fel ördögien.
- Még, hogy én vagyok a liba. – háborodtam fel.  – Nem érdekel, hogy lennék-e valaha elég jó Justinnak, mert hidegen hagy, hogy mit csinál. Azt viszont nyugodt szívvel mondom neked, hogy soha az életben nem fogsz vele járni. Erre megesküszöm.  – mondtam neki határozottan.
- Ó igen? Biztos vagy te ebben? – mosolyodott el sunyin. – csak egyszer lássam meg, hogy keresztbe akarsz nekem tenni, s olyat mondok otthon, vagy épp teszek a suliban, hogy téged egy életre megutálnak. Nem feledkeznék meg a helyedben a kirakati üzletről. No meg arról sem, hogy milyen vita is volt mikor odakerültem a házba.
- Fulladj meg. –szűrtem ki a szavakat a fogaim között.
- Csak utánad szivi. – kacsintott, majd hátat fordított, haját hátradobta s eltipegett.
Mérgesen, karba tett kézzel ültem vissza a padra.
- Hú ez durva volt. – fújta ki a levegőt Ryan.
- Egyszer úgy megfojtanám. – szorítottam ökölbe a kezemet.
- Ú de ideges vagy. Na várj csak elterelem a témát. Ő, mondjuk hol is tartottunk az előbb? – fordította az övével szembe a fejemet. Egy kaján vigyor jelent meg arcán, majd közelíteni kezdett felém.
- Ó kopj le Ryan te is. Ehhez most nincsen kedvem jó? Amy most fenyegetett meg, s te azt akarod, hogy hunnyak szemet felette, s folytassuk azt amit elkezdtünk? Most rohadtul ideges vagyok, s ha ezt nem érted meg akkor ne is akarj tőlem semmit. – fordultam meg, s ott hagytam. Oké lehet, hogy egy kicsit túlreagáltam, de hát istenem. Ilyen vagyok, amikor idegeskedem.  
Visszagyalogoltam a szobámig, majd az ágyra vetettem magam. Párnámba sikítottam, majd barátnőm felé fordultam.
-Szia.  – köszöntem neki valamivel nyugodtabban.
- Már megint ki húzott fel?  - vigyorgott. – A Bieber gyerek, vagy Butler?
- Amy. – forgattam meg a szemeim, majd ismét a párnába süllyesztettem a fejem.
-Mit csinált már megint? – rázta meg a fejét.
- Most nincsen kedvem megvitatni. – fordultam a hátamra, s a plafont tanulmányoztam.
- Hát jó, te tudod. – emelte fel a végén a hangját.
-De jó lenne most a gyerekeknek énekelni. Az legalább lenyugtatna. Mikor megyünk legközelebb?
- A héten valamikor biztosan. – mondta egyhangúan, majd ismét a könyvébe temetkezett.
- Én szentem elmegyek a könyvtárba tanulni.  – ültem fel, s beledobáltam a táskámba a holnapi cuccokat, majd elköszöntem barátnőmtől és elhúztam. Nem figyeltem, hogy merre megyek, csak is a padlót pásztáztam. Amy nagyon felidegesített, s sehogy sem tudtam kiverni ezt a dolgot a fejemből…

Justin szemszöge:

Tonival lógtam éppen a folyosón. Ryan gondolom kockul éppen, vagy tanul. Vagy valahol Gabi sarkában lohol. Én úgy vagyok vele, hogy egyszer úgy is összefutunk, és akkor jön a Bieber Fever, és belém zúg, megcsókolom Ryan meg fortyoghat majd megint. Már megtettem szinte mindent azért, hogy belém szeressen, már ha eddig nem volt belém zúgva. Adtam neki a parfümömből, kapott két jegyet a koncertemre is, s első sorból csodálhatott engem.
Anyámmal már a buli óta nem beszélek. Majd ha rájön, hogy ő hibázott, és bocsánatot kér tőlem, akkor majd talán megfontolom, hogy beszéljünk-e. Addig pedig elvagyok én a rajongóimmal, s a haverokkal.
- Am hova is megyünk? – kérdeztem Tonit.
- A könyvtárba.
- Minek? – fintorogtam. Utoljára talán 7 évesen olvastam könyvet.
- Azért mert ki kell vennem egy kötelező olvasmányt. – forgatta meg a szemeit. Ti nektek nincsen? Amikor én voltam másodikos nekünk kellett valamit olvasni, csak akkoriban még nem érdekeltek a jegyeim.
- pfff. Nem tudom.- nevettem fel. – asszed’ figyelek én az órákon?
Kérdésemre nem válaszolt, csak csöndben bebattyogtunk a könyvtárba, ahol meglepetésemre Gabi volt. Egy pár könyv tornyosult az asztalán, s eszeveszett gyorsasággal keresett valamit bennük.
- Igen a húgom ilyen. Szereti alaposan megcsinálni a dolgokat. – vigyorgott Toni, majd felmutatta a könyvét,hogy amit keresett az megvan s odasétáltunk egy öreg nőhöz. Mormogott valamit haveromnak, de nem igazán figyeltem rá, mivel lekötött a testvérkéjének a figyelése.
Fura egy lány az már biztos. Azt hiszem, hogy nincsen tisztában az adottságaival. Ilyen arccal, és testtel miért tanul?
-Mehetünk? – zavart meg Toni.
- Én még maradok. Azt hiszem, hogy megkérdezem Gabit, hogy kell-e olvasni valamit. – hadartam neki, amire ő vállat rántott, s elindult kifelé.
- Amúgy nem hiszem, hogy az esete vagy. – húzta oldalra a száját Toni.
- Ezt meg honnan veszed? – emeltem fel az egyik szemöldököm.
- Onnan, hogy ő a húgom, és ismerem. – nevetett fel hangosan, mire a könyvtáros egyből le is teremtette.
- Már pedig akkor is kedvel engem. Már ki ne kedvelne? – flegmáztam. – Minden lányt meg kapok előbb vagy utóbb.
- Hát ő nem fogja beadni a derekát az biztos. Nem csoda. Családtagok vagyunk. – nyújtotta ki a nyelvét.
- Azaz? – értetlenkedtem. – makacs?
- Nem. Csak nem vagy az esete. – kacsintott, majd itt hagyott. 
- Haha. Mert én meleg vagyok és az esetem vagy. – flegmáztam, de erre csak felmutatta a középső ujját, s vigyorogva battyogott tovább.
Hagytam a francba inkább a témát, s szememmel újra Gabit kerestem, de akkor már Ryan ült ott az asztalnál…
-De jó. – fortyogtam. – mit keres ez itt? – mormoltam, majd feléjük kezdtem el sétálni…