# 8. Fogadás...#

Hello mindenkinek. :) Hoztam egy újabb részt, ami remélem izgalmakat is rejt magában. Olvassátok nagy élvezettel ♥♥♥ EddyeG.

- Nézd a. Ott jön a kis barátnőcskéjével, az emlegetett személy. – Mondta David. – Hm. A barátnője sem egy rossz falat. Egyszerre kettő az ágyban hát eltudna engem kényeztetni az már szent. – nézte őket kacéran.
- Állj, már le haver jó? – Idegesedett fel Toni. 

Gabriela szemszöge:

Samantha-val tekeregtem ide-oda. Megettünk vagy 10 csokit,egy jó pár energiaitalt is elfogyasztottunk, futkároztunk a folyosókon, s benyitottunk minden olyan helyre, ahol éppen mások voltak. Párszor az ablakon is kiordítottunk mindenféle hülyeséget, mint hogy éljen Obama, Hurrá itt a suli…
- Te csajszi az ott a tesód?  - mutatott két verekedésre készülő párra.
- Miért kezdi az első napot így? – ráztam meg a fejem.
- Szétszedjük őket? – nézett rám komolyan.
- Megpróbálhatjuk. – rántottam vállat.
Oda battyogtunk hozzájuk, s megfogtam Toni vállát pont, amikor egy ütést akart volna bevinni.
- Nem éri meg. – suttogtam fülébe. – Tudod, hogy baj lesz belőle.
Toni leeresztette kezét.
- Bocs haver. Csak felidegesedtem.  – nyújtotta ki a kezét David felé.
- Én pedig direktben baszogattalak. – vakarta meg a fejét. - Megérdemeltem volna, hogy behúzz nekem egyet.  - húzta oldalra a száját, majd lepacsiztak.
- Na örülök hogy visszatért a jó kis bátyusom. – öleltem meg hátulról, majd mivel láttam, hogy Samantha nagyon elvan Daviddel, így elköszöntem tőlük, s otthagytam őket.
- Várj Gabi. – kiabált utánam valaki. Megálltam, és megvártam, míg beér engem.
-Szia Ryan. – mosolyogtam rá.
-Szia. – vigyorgott ő is.
A hosszú csöndet, ami séta közben leszállt ránk, végül ő törte meg.
- És hova mész?
- Hát a szobámba azt hiszem, mert nincsen most jobb dolgom. – válaszoltam.
-Értem. – tudta le ennyivel. – Esetleg, vagyis hallottam, hogy jövő héttől már fagyok is lehetnek, és arra gondoltam, hogy meghívnálak egy forró csokira. – harapott ajkára.
- Jól van. – mosolyogtam felé.
- Akkor ez most egy igen? – álltunk meg az ajtóm előtt.
- Ez egy határozott igen. – bólintottam fejemmel.
- Akkor majd a részleteket még megbeszéljük. – ölelt meg, majd elment.
Bementem a Samanthaval közös szobánkba, majd lehuppantam ágyamra, elővettem a laptopom, s twitterre kiírtam, hogy:  „ Ullalaaaa.” Utána felmentem Msn-re beszélgettem pár emberrel, majd mivel eluntam magam, elaludtam.

Ryan szemszöge:

Még órákig elvoltam a haverokkal, vettünk közbe kaját is a büfében, s csak úgy 19 óra fele érhettem fel a szobánkhoz, s meglepetésemre, Justin ott ült a földön. Az ajtónak támasztotta hátát, s csukva volt a szeme.
- Haver te meg mit keresel idekinn? – nevettem fel, de válasz nem jött. –Hallod? – böktem meg mire nyögött egy hagyj már anyu féle makogást, s fejét a másik irányba fordította. Hangosan felnevettem, amire ki is nyitotta a szemét, s megdörzsölte úgy, ahogy csak egy ötéves kisfiú tudja. Na meg persze ő.
- Ryan? – kérdezte összeszűkített szemekkel, álmosan.
- Ki más is lenne. Máris húzod a lóbőrt? – vigyorogtam.
- Csak elaludtam unalmamban. Mindenhol kerestelek, de valahogy sosem találtalak, aztán gondoltam, hogy itt megvárlak, és vártam úgy két órán át, s utána arra emlékszem, hogy felkeltesz. – mondta álmos hangon.
- És miért nem mentél be? – ráztam meg a fejem.
- Mert nincsen kulcsom? – flegmázott.
- Szavad ne legyen! Mire vetted a telefonod? Azért, hogy az időt nézd rajta vagy azért, hogy fel tudj hívni engem? – kontráztam.
- Hívnálak drága barátom, de hiába ha a telefonod bentről csörög. – forgatta meg a szemeit.
-uhh. Hát van ilyen. – vakartam meg a fejem, majd inkább hagytam a témát, elővettem a kulcsokat, az egyiket odadobtam neki, a másikkal pedig kinyitottam az ajtót. Justin egyből az ágyba vetette magát, én belülről bezártam az ajtót, a kulcsot az íróasztalra dobtam, majd követtem a példáját.
- És milyen napod volt? – fordultam a hátamra, s kezdtem el tanulmányozni az ódon épület enyhén repedezett plafonját.
- Jó. – motyogta egy párnán keresztül.
- És mi van a szöszivel? Mit tudtál meg róla, esetleg már össze is jöttetek? – mondtam egy kis gúnnyal a hangomban.
- Hülye. – mondott ennyit, majd ő is a hátára fordult. Öt percig sem tartott a csöndszünetünk, amikor belekezdett a beszédébe:
- Amy a neve. 15-16 éves, azt már nem tudom, hogy ezek közül melyik, mert elfelejtettem.
- Akkor borzasztó nagy lehetett az első benyomás róla. – vágtam nevetve a szavába.
- Hát nem igazán az esetem. – rántott vállat. – És veled mi volt? Csajoztál, hogy ennyit kellett rád várnom? - morgolódott.
- Úgy is mondhatjuk. De ne aggódj, mert nem Beliber. – mosolyogtam.
- Ugyan, attól még, hogy azt mondja, lehet, hogy nem gondolja komolyan. Fogadjunk, hogy simán megszerezném a csajt pár héten belül. – ült föl az ágyon, s halál komolyan nézett rám.
- Nagy az arcod haver, de be fogsz égni. – ültem én is fel.
- Akkor fogadunk?  - kérdezte, s felém nyújtotta a kezét.
- Úri ember biztosra nem fogad. – húztam fel az egyik szemöldököm.
- És melyikünk is az úri ember, ha szabad megkérdeznem? – vigyorodott el kajánul.
- Pontosan haver, pontosan. – helyeseltem. – Akkor a szabályok. Bármit lehet csinálni, az a lényeg, hogy megcsókolja valamelyikünket, de nem számít az, ha Buliban történik, vagy ha leitatod, s akkor sem számít, ha a csak lekapod…
- Áll az alku. – rázta meg a kezem…