# 5. Csóri... #

Halihó :) Bocsánat, hogy eddig nem volt rész, csak ez a hetem elég sűrű volt, és időm nem volt az írásra. De most bepótolom, mert nem tudok aludni így hajnali 4 fele :)  ♥♥♥ És remélem tetszik a rész. 




Justin barna szemeibe. Csak némán sokkolva ült a bámulatos bőrülésben.
-Elszalad? – akadt ki, s kiabált velem Ryan. – Elszaladt? – ismételte meg magát…

Justin szemszöge:
- Nem vagy normális! – ordította oda neki Ryan.
-Jó elég lesz. – állítottam le haveromat. Ryan csak visszapuffant az ülésbe, s karba tett kézzel duzzogott.
- Bocs még egyszer. – fordult felém Gabi.
-Mindegy, csak induljunk, feltéve, ha nem mész megint ennyivel. – néztem meg magam közben a visszapillantó tükörben.
- Ígérem, nem fogok. – indította be újra az autót.
♦♦♦15 perccel később♦♦♦
Az autó szépen lassan begördült az iskola kapuin, s én automatikusan feltettem egy szemüveget, s fejemre húztam a kapucnit. A köves kis út szélén megálltunk.
-Végállomás. – fordult hátra Ryan és a bolttulajdonos felé. Ryan még halványan mérges volt, de gondolom ő is rájött, hogy nem történt semmi, így mérgességének sincsen értelme.
-Köszi.- mondtam neki, majd a csomagtartó felé sétáltam. Gabi is követett, s Ryanék is a hátsó ülésről. Kivettük a cuccainkat, még megnéztük azt, ahogy elhajt az autóval a boltos, majd mikor már a kapun is kikanyarodott az autó Gabi felé fordultam.
- Hát köszönjük, hogy elhoztál minket, ja meg a vonat utat is. Ha akkor nem mentesz meg minket, akkor órákon át csak autogramot kellett volna osztogatnom. – mosolyogtam felé. Ryan oldalba böktem, amitől egy kicsit ugrott, majd észbekapott.
- Ja.. Én is köszönöm. – mondta tömören.
- Nincs mit. Sziasztok. – köszönt el, majd a kavicsos úton húzta maga úton bőröndjeit.
Ryannal egy darabig néztük, ahogy bemegy azon a nagy ajtón, majd mi is észbe kaptunk, s elindultunk. Nagyon szép a táj, a fű is eszméletlenül zöld. Három ajtó van az iskolán. Egy-egy a két szárnyon, s egy pontosan középen. Mikor beértünk, egy szemüveges kis srác egyből megrohamozott minket, majd elkezdte mondani a be tanult szövegét.
-Új vagy?-
-Igen. – válaszoltam egyhangúan. Közben Ryan elment mosdóba, majd nem is tudom már pontosan, hogy mit mondott.
-Akkor tessék. Ezen a lapon rajta van minden, ami neked kellhet. Ő pontosítok, Térkép, hogy az első napokban még el tudj igazodni az iskolában. Ő.. az földszinten vannak a főépületben az osztálytermek. Talán ha szerencséd van, itt leszel a legtöbbet. A első emeleten vannak 21-40-ig a szaktantermek. Értem ez alatt: Matematika, Fizika, Biológia, Kémia, stb. – Számolta közben az ujján is. -  A felső emeleten pedig, ami 41-60- ig van, ott vannak a nyelvi termek, Angol, Francia, német, spanyol, latin. Mindegyikből több terem van. Ja.. Meg persze informatika, és egyéb termek. A balszárnyba te nem igen fogsz sokat járni, mert ott vannak a lányok. Közel 50 szoba, s van köztük egyágyas, kétágyas, mindegy szóval a lényeg, hogy kinek milyet fizetnek meg a szülei. De az csak az első, és a második emeleten, a földszint viszont, bármikor szabadon járható. Itt találhatók hangszigetelt zenetermek, Előadótermek, szabadidős foglalkozásra gépszoba. A jobb szárnyban vannak a fiúk, a földszint viszont úgy szint közös. Itt van két hatalmas mozi terem, itt is egy zeneterem, és egy kézműves terem. Ja, egyébként a konyha a főépületben van, egy nagy étkezővel. Az udvarra, ha kimész, látsz egy kisebb épületet, na, az egy testnevelés csarnok, és persze öltözők is vannak. Azt el is felejtettem, hogy a fiúk kiköveteltek maguknak egy közös szobát, ahova csak ők mehetnek, s tanárok nem tehetik be a lábukat. Ez egy közösségi szoba, ahogy ők hívják, ám nem mindenki mehet be. Azt ki kell érdemelni. Állítólag van ott egy könyvespolc, meg fotelok, s ennyit tudok róla. Meg persze azt, hogy nagy. – hadarta
-Miért te még nem jártál ott?- érdeklődtem.
-Mondom nem mindenki mehet be! Figyelsz te?- rázta meg a fejét, majd ujjával feljebb tolta szemüvegét, s újra lapjait olvasgatta. – Igen. Azt elfelejtettem, hogy mellékhelyiség/mosdó minden emelten van. Fürdő csak a második emeleten. Hm.. Mi van még a jobb szárnyban, amit el kell mondanom? – folytatta volna, ha le nem állítom.
- Jól van, köszi, innentől én is boldogulok. –azzal sarkon fordultam, s elindultam valamerre. Hamar kiderült, hogy a balszárnyban vagyok, mivel hébe-hóba járt csak itt egy-két fiú. A legtöbb nőnemű teremtmény fel sem figyelt rám, de azért pár lány meglepődve állt meg, s nézte, ahogy elhaladok mellette. Egy terem ajtajának kilincsére rátapasztottam a kezemet, majd benyitottam. Egy lány kornyikált ott, s egy énektanár is volt mellette, aki csak fogta a fejét. Mindketten felém fordultak, s a szúrós szemekkel figyeltek.
-Ő…Bocsi.- mosolyogtam, majd becsuktam az ajtót. Még halottam valami olyasmit, hogy ,,újoncok” de inkább hagytam elmenni a fülem mellett. És ahogy becsuktam az ajtót már rá is jöttem, hogy miért néztek olyan szúrósan rám. Az ajtón időpontok sorakoztak, s kis táblácskákkal jelezték, hogy lefoglalta-e már valaki a termet vagy sem.
Visszafordultam, majd elindultam a kiinduló pontom felé. Szembe jött velem Gabi, majd mosolygott egy halványat felém, s szépen el is ment mellettem. Azt hittem, hogy legalább megkérdezi, hogy segíthet-e. Megfordultam, s utána rohantam. Megfogtam a vállát, s magammal szembe fordítottam.
- Segíts légyszi. Nem tudom, hogy melyik az én szobám. – néztem rá könyörgő szemekkel.
Gabi elnevette magát. – Ugye tudod, hogy a balszárnyban vagy, ami a lányoké? – mosolygott.
- Ja, igen arra már rájöttem. – vakargattam a fejem kínomban.
- Na, jól van, gyere! – fogta meg a karom, s elkezdett húzni, egészen az nagyteremig ahonnan kezdtem.
-Ez itt az aula. Erről elég annyit tudnod, ha hívatják a tanulókat, akkor vagy ide kell gyülekezni, vagy az udvarra. Ezt a termet, mint látod, a felénél kettéválasztja a folyosó. Elindulsz jobbra, gyere. – húzott maga után – konyha, tanári, igazgatói, - sorolta szépen, míg a kanyarba nem értünk.
- Innentől a fiúk része. Na szia. – mosolygott, majd vissza kezdett sétálni.
- Várj.- kiabáltam utána. – Most meg hova mész? Kérlek – néztem rá boci szemekkel. – Nem találok el a szobámig.
Egy fancsali képet vágott, amit nem értettem, hogy miért tesz, majd visszajött mellém, s elindult végre a jobb szárnyba. Meg mutatta, hogy lenn mi hol van, majd a lépcsőhöz értünk.
-Muszáj?- kérdezte szenvedő arcot vágva.
-Igen. – néztem ismét boci szemmel. Hogy mi baja? Nem értem. Megráztam a fejem, majd követtem a lépcsőn.
- Megfizetted a szobát igencsak, vagy valami olcsóbbat választottál? – kérdezte.
- Hát. Azt hiszem anyum valami Elnökiről zagyvált otthon. -
- Ó.. Szóval nem fogjuk vissza magunkat? – kacsintott felém.  – Akkor egy emelettel fentebb. – mutatta az ujjával is.
-Hogyérted? – kérdeztem a lépcsőn felfelé haladva.
-Az elnöki lakosztályt meg kell ám fizetni. Egyedül fogsz lakni? – fordult egy picit fejével felém.
-Nem Ryan is velem lesz.
-Értem felelte.
Amikor felértünk fiúk sétáltak nyugodtan egy szál törülközőkben, vagy birkóztak alsógatyában. Már értettem, hogy Gabi miért nem akart ide jönni.
-Na, egy újabb merész lány. – húzogatta a szemöldökét az egyik fiú, a kisebb csoportból, akik a folyosó falának dőlve beszélgettek.
Többen fütyülni kezdtek, de Gabi mintha meg sem hallotta volna, rájuk sem nézett, s ment előre.
- Várj, cica ne siess annyira. – nevetett, majd rá akart csapni Gabi hátsófelére, de megfogtam a kezét.
- Hagyd! – mordultam rá.
-Csóri. – intett le engem a fiú, majd hagyta, hogy továbbmenjünk. Gabi megállt egy ajtónál, amin a nevem állt, majd benyitott. Egy nappaliba érkeztünk, s három ajtó nézett velem szembe.
Kísérőm felvett a kanapé előtti dohányzóasztalról egy papírt, majd felém tolta.
- Ezt jelenti az elnöki lakosztály. – felelte.
,,A tágas nappaliból három különálló hálószoba nyílik, saját fürdőszobákkal, a lakosztály igazi különlegessége pedig a privát részleg. Az elnöki lakosztály rangját az egyedi stílus és az udvaron lévő tavakra nyíló panoráma emeli.”
-Ezt nem sokan tudják megfizetni. – ült le az egyik kanapéra.
-Neked milyen szoba van? –kérdeztem.
-King lakosztály. Annyi, hogy egy nagy nappali féle és van egy hálószoba, meg egy fürdő. Csak én körággyal kértem. -
- Körágy? – mosolyogtam. –Azt szeressük.