# 20. Segíts megváltozni... #

Hola mindenkinek =) Ne aggódjatok, Ryanre is kerül még sor :D Nem feledjük el őt sem ám :D >< ♥

Köszönöm szépen a komikat, és most mint látjátok nem vártam egy hetet :P Köszönjétek bnőmnek, aki a szart is kiverte belőlem, csak hogy ma megírjam a részt :D És valóban. Jutott rá idő, mivel holnap csak 4 órám lesz xP  

És van egy kisebb újítás is. Hát mondjuk, hogy ez még nem a végleges, csak morfondírozok a külsőn :) Azért erről is megírhatjátok a véleményeteket :) Mindent szívesen olvasok :) 

- Úristen. – nevetett fel keserűen. – Hogy én nem tudok alkalmazkodni? És hogy féltékeny vagyok? Pont, hogy nem. Soha nem kéne a szánalmas életed. Különben is látom rajtad, hogy te se szereted az életed. – rázta meg a fejét.
- Ne lássál már a lelkembe légy szíves. Főleg, ha ilyen pocsék médium vagy. – löktem hátrébb, majd kiviharoztam onnan is…

Justin szemszöge:

Nem tudom, hogy miért, de utam egyből Gabihoz vezetett vissza. Talán mert ő az egyetlen, akit még valami barátfélének mondhatok. Legalább addig, amíg Ryan el nem mondja neki mérgében, hogy fogadtunk.
- Fulladj meg Ryan. – lihegve álltam meg az ajtóban. Hangosan kopogtam az ajtón, már-már vertem, mire végre kinyitotta Sam.
- Gabi? – néztem be a feje felett.
- Szia, neked is. – mondta gúnyosan.
- Jól, van jól van. De Gabi? Beszélnem kell vele. – hadartam neki, s közben beljebb toltam az ajtót.
- Mit csinálsz? Eszednél vagy? Vagy talán ittál? Menj innen jó? És ha majd lenyugodtál visszajöhetsz. – osztotta nekem az észt.
-Gabriela itt vagy? – kiabáltam be.
- Justin fejezd már be. – jött ki a folyosóra, s csukta be maga után az ajtót. Természetesen úgy állt, hogy háta mögött fogta a kilincset.
- Beszélni akarok vele, csak öt percet kérek. – duzzogtam.
- Már aludni készül.
- Akkor hallotta volna, hogy kiabálok neki.  Itt van egyáltalán? – rángattam el az ajtótól, s nyitottam be nagy irammal.
- Justin! – kiabált Sam, s jött be utánam, de nem foglalkoztam vele. Gabi az ágyán feküdt, zenét hallgatott. Szemei csukva voltak. Odasétáltam hozzá, s kezemet óvatosan vállához érintettem. Arcán kisebb ijedtség volt, amikor felém nézett. Kikapta gyorsan füléből a headsetet és felült.
- Te mit keresel itt? – mondta hangjában egy kis meglepődöttséggel.
- Biztos szeretet hiánya van. – Mondta mögöttem barátnője. Inkább nem is reagáltam rá.
- Sam. – húzta oldalra a száját Gabi. Gondolom valami női dolgokat beszélhettek meg maguk között, de nem igazán bírtam leolvasni az arcáról, hogy mit is üzen barátnőjének.
- Jól van. Bocsi. – Érezni lehetett, hogy nem azért kér bocsánatot, mert megbánta, amit mondott. Gondolom csak barátnőjére volt tekintettel. – Megyek. Beszéljétek, meg aztán húzz innen! – hátrafordultam, s Sam karba tett kézzel állt előttem. Gabira pillantott, megforgatta szemeit, majd kinyögött egy,, illetve ha gondolod, maradj. Csak ne sokáig” –ot. Lassan kilépett a szobából, s becsukta maga után az ajtót.
- Mizu? – mosolygott édesen.

Gabriela szemszöge:

Mizu? – mosolyogtam rá. Igazából ezt is csak azért kérdeztem, mert álmos voltam, aludni szerettem volna, ő pedig itt volt, és terveimet hiúsította meg azzal, hogy nem mondja el, hogy mit akar.
- Összevesztem Ryannal. – forgatta meg szemeit. Úgy beszélt a haverjáról, mintha csak egy lenne a sok közül.
- Miért? – érdeklődtem.
- Azért mert- nem szólt semmit. – mert Ryan féltékeny. Nem bírja elviselni, hogy én híres vagyok, ő meg hozzám képest senki.
- Justin. – tettem praclimat a vállára. – ezt mindenki tudja, hogy nem igaz. Te is tudod. – Nem szóltam, csak ajkamba haraptam. Rossz érzés volt szembesíteni azzal, hogy igen is nem Ryanban van a hiba, hanem benne.
- De…- hangja elhalt volt. – Mi van velem? A legjobb barátomat vesztettem el.
- Majd kibékültök. – húztam magamhoz közelebb, és megöleltem. Arcát nyakamba fúrta, s kezeit derekamra tette. Furamód jó érzés fogott el. Nem olyan volt őt ölelni, mint Ryant. Más, de még is baráti. Nem vagyok Justinba szerelmes, csak… talán egy kis halovány fellángolás lehet felé. Gondolataimat egy fájó érzés szakította meg.
- Justin. – nyögtem. – Kinyomod belőlem a szuszt is.
- Bocsi. – dünnyögte, majd engedett szorításán.
- Segítsek megbékélni Ryannal? – kérdeztem.
- Nem fog menni. - Homlokát az enyémnek döntötte, s közben még mindig derekamat fogta.
- Ugyan miért? – halkultam el. Enyhén zavart közelsége, de nem akartam így is elszomorítani azzal, hogy nagyobb távolságot szeretnék. Csak csendben tűrtem, ahogy beszél hozzám, barátjáról.
- Azért, mert meg mondta, hogy nem akar belőlem többet. – köszörülte meg torkát. Hangja kicsit rekedtes volt.
- Pontosabban mit mondott?
- Az már mindegy. – rántott vállat.
- Justin. – simítottam arcára. – Hogy segítsek, ha nem mondod el?
- Ha igazán segíteni akarsz, akkor tegyél olyanná, mint amilyen régen voltam.  – nézett rám komolyan, ám de letörten.
- De én nem tudom, hogy milyen voltál régen. Nem a legjobb személyt kérted meg erre. – suttogtam neki.
- Kérdezd meg Ryant. Ő mindent, de mindent tud rólam. – ölelt meg most ő.
- És nem félsz, hogy kiadja a titkaid? 
- Nem. Attól még, hogy összevesztünk ismerem. Legalábbis azt hiszem. Régebben ismertem. Mostanában valahogy nem nagyon jutott a figyelmem középpontjába. De ő nem olyan. Sosem tenné ezt. Bántaná a lelkiismeret.
-Rendben. – engedtem el. Kicsit már túl lelkisnek éreztem ezt az egészet.
- Hm? – nézett mélyen a szemembe.
- Segítek olyanná lenned, mint régen… 

Ez itten nem rész!!!

Üdvözletem a seregnek :D


Egy poénnal indítanék amit drága osztálytársam írt le TZ-ben :P 


Fogalom: 
• Múmia: Befáslizott király XD XD xD Ohh igen ezért is jó a 9/A ><

Csak üzenném, hogy a héten biztosan lesz rész, csak egyenlőre elvagyok havazva, mert minden napra jutott egy jó ki TZ + amellé ugye tanulni való.. Szóval fiaim :) Adok nektek egy kis őő Időeltöltést :D

1.) Mit változtassak a blogomon?
2.) Tetszik-e a töri, vagy alakítsam úgy a törit, hogy ennek vége legyen karácsonyig, és onnantól mássikkal folytassam?
3.) Vmi egyéb óhaj sóhaj :) Különlegesség a blogra? Esetleg vki blogja kerüljön ki? :)

ui.: Bnőm "nagyon nagy" Bieber rajongó. Kérésére a neve cenzúrázva >< De azért az msnen írt kommentárja nyílvánosságra hozására engedélyt kaptam szó ittvan:
,, Most döbbentem rá, hogy Justin milyen egy ribanc és ráadásul még beképzelt is. De én ezt nem ilyen finoman mondtam volna el neki, hanem a képébe kiabáltam volna, hogy : - "Beképzelt kurva vagy" és lendületből pofáncsaptam volna egy lapáttal. "
Azért ezen nem kevés ideig szakadtam :D

4. ) Egy karácsonyi különszámhoz mit szólnátok? :) Mondjuk egy jó hosszúhoz... hm... 4 oldal? =) Az dupla olyan hosszú lenne mint a szoksásos :D Esetleg 5 Ha jók vagytok és ugyanúgy komiztok mind mindig is ^^

ui2: Nehogy azt higgyétek, hogy nem olvasom a komiaitokat. Minden kominak nagyon de nagyon örülök =)
♥♥♥
Ha elolvastad köszönöm:D

# 19. Veszekedés... #

Istenem komolyan mondom, hogy szánom bánom, csak egyszerűen mindig amikor írni akartam megzavartak. ígértem, hogy a kövi rész nem ilyen lassan jön :) ♥ És köszönöm a rengeteg komit ^^


- Nem! Énekesnőnek. – vettem egy mély levegőt ezzel is lenyugtatva magam.
- Akkor fuss be minél előbb, és majd turnézhatunk együtt. – kacsintott rám.
- Semmi áron drága, semmi áron. – simítottam végig arcán….

Gabriela szemszöge:

- Még sokáig elbeszélgettünk ott, és felfaltuk az összes ennivalót, majd visszaindultunk a kocsihoz. Justin hozta a kosárkát, én pedig a terítőt. Hírtelen kiraktam a lábam Justin elé, ő pedig eltanyált.
- Ezt miért kellet? – nézett rám fájdalmas arckifejezéssel.
- Mert fogadtunk. – húzogattam a szemöldököm.
- De ez így nem ér. – durcizott be.
- Le volt írva valahova, hogy csak saját hibádból eshetsz el?
- Na, jól van. De akkor én is kapok cserébe majd valamit. – nézett rám. Úgy gondolom ez így fair. Ha már kijátszottam, akkor had örüljön egy picit ő is.
- Rendben. Tudod, - gondolkoztam, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg úgy, hogy ne sértődjön meg. – tudsz te kedves is lenni. – mosolyogtam.
- Örömmel hallom. – ránéztem arcára, de semmit nem tudtam róla leolvasni. Talán megsértettem.
- Mikorra érünk vissza? – dörzsöltem meg a szememet.
- Álmos vagy cica? – mondta még ugyanazzal a kifejezéstelen arccal. Igen minden bizonnyal megsértettem az Ego-ját.
- Nem, nem vagyok az, csak érdekelt. – rántottam vállat. – Muszáj cicázni?
- Nem. Semmit sem muszáj, csak tetszik….

Justin szemszöge:
••• Az iskolában•••

Felkísértem a szobájáig.
-Hát, köszönöm szépen. – mosolyodott el. – Élveztem. Nagyon hangulatos volt, és ízlett a kaja is.
- Akkor rendben van.  – nem tudtam úgy csinálni, mintha nem zavar volna az a mondata. Talán megváltoztam volna? – És én?
- Mi te? – értetlenkedett. Ne már. Most komolyan mondjam ki?
- Meg dumáltuk az ennivalót, az erdőt, de rólam nem mondtál semmit. – Rosszul fogalmaztam meg. Biztosan nem változik az ember véleménye egy rövid idő elteltével meg.
- Rólad. – pirult el egy kicsit. – Hát.. Jól éreztem magam veled, bár volt, hogy néha elég izé voltál. – vakarta meg a fejét.
- Izé? – húztam oldalra a szám.
-Hát, igen. – nyelt egy nagyot. – Tudod néha kicsit, mindegy hagyjuk.  – fordult meg, és nyitott volna be a szobába, de elkaptam a karját.
- Mond ki.  Szeretném hallani, hogy mit gondolsz. Ryan sem beszél valamiért velem már. Egy szobában lakunk, és hozzám se szól. Ez azért elég nyomasztó. Még is csak a legjobb haverom, vagy mi.
- Néha eléggé úgy viselkedsz, mint egy beképzelt sztár. – hajtotta le a fejét.
-Mi? – tágultak ki a szemeim. Most ez komolyan kimondta, vagy én hallottam rosszul.
- Na, jó, ez így eléggé kínos. – mondta,s elnézett jobb oldalra. Én is arra fordítottam a fejem, de nem láttam semmit, ami érdekelhetné, így marad az, hogy nem akar rám nézni.
- Én most megyek. – intettem neki, s elkezdtem nagy léptekkel távolodni.
- Justin várj…. – kiabált utánam. – Most haragszol? – hallottam a hátam mögül.
- Nem, nem haragszom.  – feleltem rekedtesen.
- Biztos? – lépteket hallottam, így szinte biztos voltam, hogy felém jön. Nagy levegőt vettem, ezzel is lenyugtatva magamat. Valóban nem esett jól, hogy azt mondta, hogy úgy viselkedek, mint egy beképzelt sztár. Nekem ez fel sem tűnt. Vajon Ryan is így gondolja? Vagy csak azért mondja, hogy velem kiszúrjon?
-Biztos. – suttogtam, s elfutottam egészen a szobámig. Halkan benyitottam, hátha Ryan alszik már, de csak gépezett. – Szia Ry haver.
Felém sem méltóztatta a fejét emelni. Csak egy kisebb torokköszörülést hallottam, s ismét nyomkodta a billentyűzetet.
-Meddig fogod ezt csinálni? – forgattam meg a szememet. – Tudod ez gyerekes. – mondtam szánalommal a hangomban. Ryan csak felállt, s pillantásával gyilkolni is tudott volna.
- Hagyjál békén Justin. Veled én végeztem. Vegyük úgy, hogy most beszélünk utoljára oké? Kezd elegem lenni belőled. Beképzelt vagy az az igazság. Menjél el. Jó bulinak tűnt, először, hogy idejössz. Azt gondoltam, hogy majd visszakapjuk a régi Justint, de úgy látom, hogy ez egyre inkább nem így lesz. Mindenkitől egyre távolabb vagy. Én vagyok az egyetlen, aki a sztárság előtti barátaidból megmaradt. De tudod meguntam, hogy örökké lekezelően bánsz velem. – vágta a fejemhez idegesen. – Nem vagyok a kutyád. Érted? Nem, vagyok, a, kutyád! – ismételte meg a szavakat jól kihangsúlyozva.
Lesokkolva álltam előtte. Az érzéseim kavarogtam bennem. Köpni- nyelvi nem tudtam. Az utolsó barátomat talán most vesztettem el. 
- Pattie, én , Chaz, és a többiek mind utálnak. Nem vetted még észre? – Arcán halvány mosoly jelent meg. Talán élvezi, hogy ezeket kimondhatja. – Tudod, nem én vagyok a szánalmas. – bólogatott hevesen, s közben megvetően tekintett rám. – Nem engem utál a saját anyám Justin. - mutatott magára. Nincs igaza. Biztosan csak megint valami baja lehet. Én szinte tökéletes vagyok. Talán zavarja, hogy lányok milliója rajong értem, ő érte pedig senki? Kisebbségi komplexusa lenne?
- Akkor, hogy ennyire örülj, jövő héttől nem fogok ide járni oké? Szerintem nem velem van a baj. Nem tudsz alkalmazkodni. Vagy féltékeny vagy. Igen biztos is, hogy az vagy. Tudod, szólhattál volna, neked is szerzek nőket.
- Úristen. – nevetett fel keserűen. – Hogy én nem tudok alkalmazkodni? És hogy féltékeny vagyok? Pont, hogy nem. Soha nem kéne a szánalmas életed. Különben is látom rajtad, hogy te se szereted az életed. – rázta meg a fejét.
- Ne lássál már a lelkembe légy szíves. Főleg, ha ilyen pocsék médium vagy. – löktem hátrébb, majd kiviharoztam onnan is… ..

# 18. Randi 2/2 #

Nah köszönöm a komikat, és mivel Belieber nem tudott komizni de msnen elküldte, hogy mit is gondol a részről, így úgy döntöttem, hogy páholyból élvezze már a dolgokat, és innen figyeljen mindenkire :P ♥ Remélem a rész tetszik. Ha nem, akkor is mond hogy tetszik ><
Juppi-juppi-jé. :)
 Cicc, ez tök jóóó. :)
 Vááárom, hogy Justin veszítsen. ;) <3 
Ja, és várom a kövit. :D <3
 U.i.: nem enged komizni. :-O :(


- De van. – hajoltam hozzá közelebb. Körülbelül 10 centi távolság volt köztünk. – Én találtam ki, az én szabályaim érvényesek.
- Akkor viszont nem játszok. – hajolt hozzám még közelebb…

Gabi szemszöge:

- Biztos vagy benne? – vágtam szomorú arcot, s tettem a nyakába a kezeimet.
- Határozottan. – vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Kár- sóhajtottam, s még közelebb mentem hozzá, majd kezemmel hasához értem. 
- Igazán? – csukta be a szemét és egy nagyot sóhajtott.
- Aham. – haraptam alsó ajkamba, s alhasa felé csúsztattam lejjebb a kezem. – Pedig én játszani szeretnék.
- Akkor legyen, ahogy szeretnéd. – köszörülte meg a torkát, s vett egy hatalmas levegőt, de közben szeme még mindig csukva volt. Erre csak mosolyognom kellett.
-  Merre megyünk tovább? – Mentem tőle hátrébb egy jó fél méterre, s egy győztes vigyor volt az arcomon.
- Szemét dolog volt. – mondta halkan csukott szemmel. – kijátszod egy férfi gyengepontját. – harapott az ajkába. Halkan felnevettem.
- A magamfajta lányoknak néha el kell érniük amit, akarnak. – mosolyogtam rá, majd sétálni kezdtem az úton.
- Rossz felé mész. – hallottam magam mögül.
- Hoppá. Pedig esküszöm mintha erre kéne menni. – vigyorogtam, majd mellé sétáltam. Megfogtam a karját, s most már a helyes irány felé húztam. – Oda érünk ma még ember? – emeltem az ég felé tekintetem.
- Hát, ha nem ráncigálsz, akkor igen. – mondta mély, nyugodt hangon. – Mellesleg ha előttem mész, akkor nem látod azt, hogy itt vigyorgok azon, hogy milyen könnyű is téged átverni.
- Tessék? – lepődtem meg.
- Az van, hogy igazából jó felé indultál el. De valahogy nem hagyhatom, hogy én legyek az áldozat, ezért kitaláltam, hogy félre vezetlek. Tulajdon képpen, most arra megyünk, ahol a kocsi van. – vágott önelégült fejet.
- Ezt nem veszem be. – nyújtottam ki rá a nyelvem, s karba tettem a kezem.
- Gyere, mert lassan mehetünk vissza a suliba. – látszott valami undor a képén.  Nem tudom miért, de hallgattam rá, s némán követni kezdtem. Talán azt vártam, hogy folytatja, de nem tette.
- Nem szereted a sulit? – kérdeztem végül én.
- Mert te szereted. – mondta némi szarkazmussal.
- Én szeretem. Nekem jóformán az iskola az életem. – hajtottam le a fejem, s én ezt a témát befejezettnek nyilvánítottam.
Csendben sétáltunk, amíg egy tisztásra nem értünk. Egyetlen egy lampion világított, ami egy fára volt felkötve. Az idő kicsit hűvös volt, s sötétedni is kezdett már. Valahogy nem izgatott, mennyi lehet az idő. Egyszerűen megfogott a látvány. Egy kis padocska a puszta közepén, s felette az a bizonyos lampion. A pad le volt terítve egy piros, fehér kockás terítővel, s rajta pihent egy marha nagy kosár.
- Kajálunk? – csillant fel a szemem.
- Éhes vagy? – vigyorgott.
- Attól függ, hogy mit rejt a kosár. – haraptam alsó ajkamba, és néztem úgy rá, mint egy kis ötéves.
- Egy nagy kígyót te dinka. – lökött meg oldalról.
- Félek a kígyóktól. – kezdtem el szipogni, s belé karoltam.
- Akkor legközelebb hüllő házba megyünk. – nevetett.
- Azt merd meg. – néztem rá szúrósan. – Mellesleg miből gondolod, hogy lesz legközelebb? – húztam fel a szemöldököm.
- Onnan, hogy amikor tükörbe nézek, még a tükörképem is randira hív cica. – kacsintott, majd az asztal felé sétált.
Én csak leesett állal néztem utána, majd miután elemeztem a mondatát megráztam a fejem, elsuttogtam egy idiótát, s helyet foglaltam vele szemben.
- Tudod eddig egész normális voltál, s most elrontottad ezzel a megszólalásoddal az egészet. – támasztottam meg kezemmel a fejemet.
- Akkor miért ülsz még mindig itt, hogyha elrontottam? – nézett fel rám egy pillanatra, majd a kosárban kezdett el turkálni.
- Esetleg nem találok haza? – flegmáztam egy kicsit.
- Csak egy út vezet vissza a kocsihoz.
- De mondjuk, én nem hagynálak itt. – forgattam meg a szemeimet.
- Van telefonom, hívok valakit. – kontrázott rá.
- Nálad van a kulcs, nem tudom beindítani az autót. – szorítottam ökölbe a kezem. Kihúzta az egyik mancsát a kosárból, elkezdett matatni a zsebében, majd hírtelen csak azt vettem észre, hogy felém dobja a kulcscsomót.
- Még valami? – Küldött felém egy műmosolyt, majd elővett egy nutellás kenyeret.
- Bunkó vagy Justin Drew Bieber. Tudd meg, hogy nagyon el vagy szállva. – kaptam ki a kezéből a szendvicset, majd hátat fordítva neki beleharaptam.
- És ezt minek nevezed? – vigyorgott. – Mi van, ha már egy hete nem ettem, vagy épp ez az egyetlen egy kaja van, amit magamnak csináltam, mert mondjuk, a többit nem szeretem, te pedig eleszed előlem?
- Jó ne ragozzuk túl. Nesze. – nyomtam a kezébe. – akkor kérek helyette valamit. – követelőztem. Előhúzott egy másikat, majd beleharapott, s felém nyújtotta. Kérdőn néztem rá, s megvártam, míg lenyeli a falatot.
- Csak visszaszolgáltattam azt, amit te elettél előlem. – rántott egyet a vállán.
- Istenem már egy falatot is sajnálnak tőlem? – nyúltam a szemem sarkához, s drámaian töröltem rajta egyet.
 - Színésznőnek készülsz? Mert akkor rosszul csinálod. – vigyorgott. Most kedvem lett volna jól képen törölni.
- Nem! Énekesnőnek. – vettem egy mély levegőt ezzel is lenyugtatva magam.
- Akkor fuss be minél előbb, és majd turnézhatunk együtt. – kacsintott rám.
- Semmi áron drága, semmi áron. – simítottam végig arcán….

17. Randi 1/2

Hali :) Bocsi, hogy ilyen lassan jött a rész, de valahogy nem volt időm.. Az előbbi rész a Ryan-nek szurkolóknak lett küldve ez viszont itt tömény Justin, és lesz ám folytatása is :P najó azért van benne egy kicsi Samantha is >< 


- Ő, igen. – Bocsi Humbert, azaz Ryan, de most menned kell. Majd legközelebb folytatjuk, ígérem.
- Hát jól van. – rántottam vállat. – Szia. Köszöntem el, majd a szobám felé vettem az irányt…

Gabriela szemszöge:

Miután Ryan elment pötyögtem egyet gyorsan Samnak, majd vártam, hogy megérkezzen. Hamar ide is ért, gondolom nem lehetett messzi.
- Szia. Segíts. – köszöntem neki, majd kérleltem.
- És ugyan miben segítsek asszonyságának? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva.
- Szerinted? – vakartam meg a tarkóm. – Abban, hogy mit vegyek fel. – nevettem fel kínosan. – tudom, hogy nem érzek semmit Justin iránt, de valahogy még is ki akartam öltözni neki. Vagy talán, csak azért mert idegesített a fogadás?
- Szerintem légy természetes első randin. – mosolygott rám, majd itt lévő ruháim között kezdett el kutakodni. – Ugyanakkor, kápráztasd is el. – kacsintott, s kihúzott egy számomra kedvenc csíkos felsőt.
-És ehhez mit? – vigyorodtam el.
- Mondjuk ezt. – húzott ki egy átlagos farmert.
- Imádlak. – öleltem meg szorosan, majd átvedlettem a kiválasztott ruhákba.  – Majd elmegyünk egyik hétvégén vásárolni? – néztem rá boci szemekkel.
- Ez alap dolog csajszi. – nevetett fel.
- Jól van akkor. – mosolyogtam. A zsebemben hírtelen rezegni kezdett a telefonom. Sms-em jött.
~Kész vagy randi girl? :) Kint várlak a kapunál. Siess, mert 1 perc múlva küldöm a következő smst. :P ~
Az üzenete mosolyra késztetett. Felvettem gyorsan egy topánkát, felkaptam a kezembe a kabátomat, elköszöntem barátnőmtől, s a kifelé vettem az irányt. Amint kiértem az iskola ajtaján újra rezegni kezdett a telefonom.
~ Hm.. Jó felé jössz. Cicc-cicc xD Már majdnem itt vagy. ~
Felnéztem, s Justin előttem volt 10 méterre körülbelül, s nekidőlt a hatalmas vaskapunak.
-Szia. – vigyorgott kajánul.
- Hali. – haraptam alsó ajkamra. Haja az ég felé állt. Eszembe jutott az én nagy szerelmem Stefan Salvatore./vámpírnaplók/
- Na, gyere kislány. – nyitotta ki nekem a kaput.
- Merre felé? – kérdeztem már a kapu túloldaláról.
- Arra. – mutatott egy fekete Range Rover felé.
- És tulajdon képpen hova megyünk? – kérdeztem, miközben a kocsi felé sétáltunk.
- Az természetesen titok. – kacsintott rám, majd kinyitotta nekem az anyós ülés felőli ajtót. Ő is gyorsan bepattant, s zsebében kezdett turkálni, de nem talált benne semmit. Meg próbálta a másikban is, s előhúzott egy piros kis kendőt.
- Jajj remélem, nem ugyanarra gondolunk. – nevettem fel.
- Ha arra gondolsz, hogy most be fogom kötni a szemed, akkor dehogynem. – vigyorgott önelégülten.
- Muszáj? – néztem rá boci szemekkel.
- Természetesen. – vigyorgott, s bekötötte vele a szemem.
- Mennyit mutatok?  - kérdezte egy röpke idő után.
- Ha látok is van annyi eszem, hogy hazudjak. – sóhajtottam fel.
- Jól van. De ugye nem látsz? – mondta egy kis buzgó ötéves módján. Furcsa volt, hisz ez nem megszokott tőle. Ő általában,, igen én vagyok a híres tini sztár ” módjára viselkedik, s most pedig hírtelen nem. Talán ez lenne az igazi énje?
•••••••
Már időtlen idők óta utazunk, s kezdem unni.
- Sok van még? – nyavalyogtam.
- Nem már csak úgy két órát kell kibírnod. – nevetett fel, de közben egy kis gúny is ott volt hangjában.
- Most mi van? – görbítettem le a szám.
- Úgy alig 10 perce lehetünk úton, s te már most sipákolsz. – fújta ki a levegőt. – Veled se mennék hosszú útra. – szinte biztos voltam benne, hogy most vigyorog. Nekem viszont nem esett jól. Kezeimet összefontam, s az út végéig innentől meg sem szólaltam bármikor is kérdezett.
- Meg érkeztünk. – szólalt meg, s az autót leállította.
- Remek.  – sóhajtottam fel.
 Kiszállt az autóból, s engem ott hagyott a kendővel a fejemen.
- Rólam nem kéne megfeledkezni. – ordítottam ki.
- Itt vagyok, ne aggódj. – suttogta a fülembe. Azonnal kirázott a hideg, s egyben enyhén felugrottam az ijedségtől. Igen gyorsan megkerülte az autót. Ő csak felnevetett, s kisegített a kocsiból. Elvezetett egy darabig, majd ismét otthagyott. Hallottam, hogy az autó ajtaja becsukódik, majd egy pityegést, s ismét csönd.
- Ha itt mer hagyni, esküszöm, megfojtom. – morgolódtam magamnak.
- Hú, milyen kis tüzes valaki. – nevetett ki ma már isten tudja hanyaggyára.
- Örülök, hogy élvezed a szerencsétlenségemet. – ráztam meg a fejem. Éreztem, hogy fejem mögé nyúl, s bogozza ki a kendőn kötött csomót. – Remélem, nagyon jól érzed magad, mert eddig én szarul. Ahelyett hogy kinevetnél, inkább jobban figyelhetnél mások érzéseire. – itt már nem volt kendő a fejemen, s a szemébe nézve mondhattam meg neki a magamét. – Tudod mit? Inkább vigyél haza. – indultam meg a kocsi felé, de ő vállamnál megfogott, s megfordított. Amit ott láttam az valami csodálatos volt.
- Még mindig haza akarsz menni?  - kérdezte szorosan mögöttem. Kezei még mindig vállamat fogták.
- Azt hiszem, hogy nézelődnék még. – haraptam bele alsó ajkamba.
- De az előbb még haza akartál menni. – mondta hangjában egy kis vidámsággal.
- Én ilyet nem is mondtam. Meg kéne nézetned a füled egy orvossal. Biztos a sok Belieber megsüketít – intettem neki, majd elindultam a kis úton.
- Megvárnál? – futott utánam. – Elvégre még is csak én hoztalak ide. Úgy illik, hogy én is vezetlek. – jött mellettem. Mondatát eleresztettem fülem mögött, s inkább a tájat figyeltem.
- Meseszép. – Ámuldoztam, s közben néha-néha menet közben tettem egy-egy kis kört. Justin pont megszólalt, így hátrafelé araszolva mentem, s figyeltem szavait.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott sunyin. – Amúgy én a helyedben nem sétálnék hátrafelé menet. – jelent meg arcán egy 200 wattos mosoly.
- Miért? – kérdeztem tőle, még mindig ugyanúgy haladva.
- Azért, mert vagy olyan ügyes, hogy eless. – kacsintott rám.
- Na kösz. – szűkítettem össze szemeim, megálltam előtte, s ujjammal mellkasára böktem. - De ha egyszer is el fogsz esni, bemutatsz Pattie-nek mint a mennyasszonyod. – küldtem felé egy féloldalas mosolyt.
- Hogy mi? – emelete fel szemöldökét, s nevetett fel.
- Nem tudom, csak ez jött most hírtelen a számra. – mosolyogtam. – Akkor várj, kitalálok mást. – tettem ujjamat a számhoz, ezzel is hitelesítve gondolkodásomat.
- Felesleges. – húzta le óvatosan kezem a testem mellé. – Ez is megfelel. Nem vagyok beszari, megmerem csinálni. – mosolygott.
- És ha te esel el? – kérdezte kajánul vigyorogva.
- Akkor őőő.. Nem történik semmi? – nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Ó dehogynem. – nyalta meg a száját. – Olyan nincs, hogy én, bemutatlak anyunak, te meg nem csinálsz semmit. – rázta meg a fejét. Csak akkor vettem észre, hogy kezével még mindig a csuklómat fogja.
- De van. – hajoltam hozzá közelebb. Körülbelül 10 centi távolság volt köztünk. – Én találtam ki, az én szabályaim érvényesek.
- Akkor viszont nem játszok. – hajolt hozzám még közelebb…

GaBi ruhája :) 

a kis utacsak ahol sétálgatnak :) /bambuszerdőfélefajta/ ><

# 16. Mr. Humbert szerelmet vall... #

Kérdezhetek? Miért minden történetbe Hopenak hívják a csajt? =/ És Belieber köszönöm a hosszúra sikeredett komidat :D,Megpróbálok odafigyelni Ryanra =) és Dexxxy: Justin nem kap el reméljük semmit, ha védekezik :D Ééééés ulllalaaa :D OKTÓBERBEN 11 rész J Azért ez Faintos nem? J most hosszabb részt kaptok am, úgyhogy értékelni!! >< ♥♥♥

- Mi történt? – kérdezte aggódva Sam.
- Fogadásból hajtanak rám.  –mondtam, s kezemet ökölbe szorítottam….

Gabriela szemszöge:

-Mi van? – kérdezte ledöbbenve Sam.
- Ryan és Justin csak egy hülye fogadás miatt hajtanak rám. – ráztam meg a fejem.
- Biztos vagy ebben? Hiszen Ryan odáig van érted.
- Az lehet, de akkor is fogadtak rám. Pedig majdnem úgy voltam vele, hogy megpróbálhatnánk. – fogtam a fejem. – Hogy lehetek ekkora nyomi, hogy nem vettem észre? – pattantam fel az ágyról.
- Gabi,Gabi nyugi jó? Meséld el, hogy hogyan jöttél rá, mert azt hiszem, hogy van egy tervem. – vigyorgott.
 -Úgy volt, hogy ott hagyta Ryan a könyvét a könyvtárban én meg utána vittem, de pont telefonált, s nem akartam megzavarni addig, így mögötte mentem, és hallottam, ahogy egy fogadásról beszél. És arról, hogy Justinnal megyek holnap valahova.
- És utána mit csináltál? – kérdezte érdeklődve barátosném.
- Utána felfutottam a szobámhoz, és utána, vagyis nem utána, hanem most rettentően nagy bennem a harag.  – fújtam ki a levegőt s dőltem neki a falnak.
- Akkor cicavirág itt az ideje, hogy visszavágj. – nevetett fel Sam.
- Hogy érted? - néztem rá kérdőn.
 - Úgy, hogy Ryan biztosan érez irántad valamit, csak sajnos fogadást kötött, de van egy Justinunk is, akivel ha elég sokat vagy Ryan nagyon megszívja. Szóval csak kezd bolondítani Justint, addig Ryan fortyog, majd egy jobb pillanatban lépj le, és akkor Justin is fortyog.  – vigyorgott, mint a töklámpás.
- De ez olyan kegyetlenség nem? – haraptam ajkamra.
- Nem feltétlenül, ha arra gondolsz, hogy ők fogadást kötöttek rád. Csak visszakapják azt, ami jár nekik. És különben mit kell csinálniuk, hogy megnyerjék a fogadást?
- Sajnos nem tudom. Ryan valami csókról dumált a telefonba, meg, ha belegondolok, már kétszer is meg akart csókolni, de nem tudom.
- Ó akkor biztos meg kell csókolni téged. Szóval lényeg, hogy ezt ne engedd egyiknek sem. Ha úgy alakulna a helyzet, fordulj el, tereld a témát.
- Hát jól van. – mosolyogtam most már én is. Ő visszaült az ágyára, én pedig a sajátomon elfeküdtem.
- És hova mentek holnap? – ásított közben egy nagyot.
- Nem tudom. – nevettem fel keserűen. – Csak annyit tudok, hogy randi lesz. – rántottam vállat.
- Mi van? – kerekedett ki a szeme. – Justin randira hívott? És igen mondtál?
- Hát őő, az úgy volt, – pirultam el. – ááá hagyjuk úgysem bírom elmagyarázni, ráadásul nem is megyek. – nevettem….

••• Másnap •••
Justin szemszöge:

- Szóval igazgatónő arról lenne szó, hogy erre a délutánra kimenőt szeretnék kérni nekem, és Gabriela Garcíanak.
- Hát fiam, ezt általában előre egy héttel szokták jelezni, de mivel új vagy ezért ezt nem tudhattad. Meg tudod ez iskola idő, és hétköznap nem mehetnek ki a diákok az iskolából, csak a park kávézójáig. – nézett rám szánakozóan.
- És semmivel sem vehetem rá az igazgatónőt? – könyököltem rá az asztalra, kulcsoltam össze az ujjaimat, s tettem rá a fejem.
- Hát… - gondolkozott. – Mire gondoltál? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Nincsen egy lánya véletlenül? – kérdeztem sunyin.
- Két fiam van, viszont az unokahúgomnak most lesz a szülinapja, és nagyon szeret téged… - kopogtatott a körmével az asztalon.
- És az unokahúgának nem lenne nagy ajándék, ha találkozhatna velem? – vigyorogtam önelégülten.
- De bizony az lenne. – mosolygott az igazgatónő is. – Este 10 előtt jöjjenek vissza, s senkinek a megállapodásunkról egy szót sem. Mondja azt, hogy az anyja kérte ki, vagy amit akar. – hadarta el, majd aláírt egy lapot, és a kezembe nyomta.
- köszönöm. A kislány ígérem odáig lesz. –kacsintottam, s leléceltem.  
- Ajánlom is. – szűrődött ki az irodából. Ez is könnyen ment. Imádom, hogy bármit megkapok, ha akarok. Még a karomat sem kell kinyújtanom érte. Lefogadom, más gyerek hónapokig szenved egy kikérőért.
Csendben belépkedtem a terembe, ahol az első órám lesz, majd helyet foglaltam Ryan mellett.
-Hova viszed Gabit? - támadott le egyből.
- Hm.. Érdekel mi? – húzogattam a szemöldököm. – Ne aggódj, egy olyan helyre, ahol jól érzi majd magát.
-Ja mint a többi lány, akiket dedikálásra rángattál el? – mondta lenézően. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér is. Ilyen könnyű kitalálni, hogy hova viszem?
- Nem képzeld, nem oda megyünk. – Hazudtam könnyedén. – Semmi köze a munkámhoz.
- Nocsak, mi ütött beléd?  - vigyorgott Ryan. – Pedig mindig ilyen Belieberes dolgokra cipeled el őket.
- Aha, mert te már csak annyira tudod, hogy hova cipelem a lányokat. Különben meg nincs igazad, mert rendszerint az ágyba. - kacsintottam. Ryan szemeit forgatta, majd témát váltott.
- Nem láttad a töri könyvem? –
- Úgy nézek én ki, mint aki tanulgat is? – húztam fel a szemöldököm. – Haver, én már unom ezt az egészet. Miután vége a fogadásnak és lelécelek, s visszavárom a magántanáromat. Ő legalább egy héten csak egyszer jön. Ráadásul vannak csajok is minden napra legalább egy. Ez itt mi? Tanulj minden nap, legyél bezárva, s ne is élvezd az életet szitu körülbelül. pff. – ráztam meg a fejem.
- Ez itt mi? Ez az én iskolám, az én életem egy része, a haverjaim. És igen te nem ide való vagy már. Jócskán megváltoztál. Régen pedig mennyit röhögtünk. Most már csak egy beképzelt hülyegyerek lettél. Tudod, ha csak a fogadás miatt vagy itt, akkor inkább menj haza, és éld a jól megszokott sztár életed, s akkor talán én is összejöhetek Gabival. – köpte a szavakat, majd elült egy másik padba.
-Úristen. – forgattam meg a szemeimet, majd elővettem a telefonomat, s gyorsan pötyögni kezdtem, egy új program keresése érdekében.

Ryan szemszöge:

••Tanítás után ••

Épp Gabit akartam elcsípni, mielőtt Justin elviszi később, mikor felém jöttek a barátnőjével.
-Sziasztok. – álltam meg előttük.
- Szia. – vettette oda flegmán, ő és a barátnője szinte egyszerre. Kicsit meglepett, de biztos valami női bajuk lehet.
- Ő nem sétálunk? – kérdeztem mosolyogva.
- Tudod délután Justinnal lesz randia, s nem ér rá sokáig. – mondta a barátnője, s ügyelt arra, hogy a randia szót kellőképpen kihangsúlyozza.  Gabi erre oldalba bökte, majd a lány helyesbített.
- Vagyis Justinnal mennek valahova. – mondta unottan.
- Szóval még van egy kis időm? – mosolyogtam huncutul.
Gabi mély levegőt vett majd így szólt: - Végül is van. – küldött egy erőltetett mosolyt.
- Akkor jössz? – nyújtottam felé kezem. Ő Samre nézett, aki egy aprót bólintott, majd kezét az enyémbe tette, s húzni kezdtem.
- Hova megyünk? – kérdezte unottan.
- Igazából nem tudom. – álltam meg. Végre nevetni kezdett.
- Jajj Ryan. – mosolygott, s közben a fejét rázta.
- Mit csináljunk? – érdeklődtem.
- Nézünk filmet? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Arra van idő? – vigyorogtam.
- Nincsen, de el kezdhetjük, s közben majd dumálunk. – mosolygott.
- Hát, jól van. – rántottam vállat, majd elindultunk Gabi szobája felé. Valami romantikus filmet választott, de igazából nem a filmet figyeltük, hanem beszélgettünk.
- Kérdezhetek? – mondtam félénken.
- Muszáj rá válaszolni? – vigyorgott.
- Nem. Soha semmit sem muszáj. – mosolyogtam.
- Akkor természetesen kérdezhet McButler.  -  intett kezével.
- Tetszik Justin?
- Igen Ryan eltaláltad. Pont beletrafáltál, hogy ez az a kérdés, amit ma nem fogunk megvitatni. – kacsintott.
Ránéztem a filmre, ami inkább csak háttérzajként szolgált, s éppen a fiú azt az ismert „filmnézés közben ásítok, s a lányt átkarolom” technikát csinálta. Közelebb ültem Gabihoz, s én is ásítottam egyet, majd leutánoztam. Ezután füléhez hajoltam, s suttogni kezdtem.
- Kendra. Szépséges Kendra. Tudod, minden nap rád gondolok, nem telik el nap úgy, hogy ne jutnál eszembe. Eltereled a gondolataim. Fizikai nehézséget okoz, már a levegő vétel is. Ó Kendra, hát miért teszed ezt velem? – kaptam a végén szívemhez drámaian.
Gabi felém fordult, megnyalta alsó ajkát, majd közelebb hajolt hozzám.
-Mr. Humbert, maga a tanárom. Ne várja, hogy szememben szerelem csillogjon, s ne akarjon nékem romantikus perceket okozni. Ó, Mr. Humbert. Már így is köt magához valami. Valami, amit nem tudok szabad szemmel megmutatni, amit nem tudok megfogni. Egy kötelék ó Mr…- gyorsan befogtam a száját a folytattam.
- Cssss, - emeltem ujjamat a szájához. - Drága leány. Ezt hívják szerelemnek. Csöppnyi szíved olyat érez, mit előtte tán még soha. De én meg tudom néked mutatni milyen is a szerelem, milyen is, ha két ember közötti kapcsolat még magasabb színvonalra lép. Drága leányzó. Add a tested nekem. A legszebb ajándék mit nekem adhatsz. – Majdnem elnevette magát, de visszatartotta.
- Szabad ezt nekünk Mr. Humbert? – nézett rám ártatlanul.
- Szabad vagy nem szabad érzem köztünk a vonzalmat. Érzem, hogy mindjárt… - hatásszünet. – fingani fogok. – vigyorogtam, s már csak egy centi távolság volt köztünk.
- Bazdmeg. – nevetett fel, majd elhúzódott…
Egy halk pittyegésre lettem figyelmes ezután, majd zsebéből előkapta a telefonját.
- Justin? -  húztam oldalra a szám.
- Ő, igen. – Bocsi Humbert, azaz Ryan, de most menned kell. Majd legközelebb folytatjuk, ígérem.
- Hát jól van. – rántottam vállat. – Szia. Köszöntem el, majd a szobám felé vettem az irányt…

# 15. Justin kanos, avagy fény derül a fogadásra? #

Halihóóóó :D Nah itt a kövi rész is mivel holnap lehet, hogy nem érek rá.. Na szóval ehhez annyit, hogy kicsit izgalmasabb szerintem mint a többi, bár eddig próbáltam arra törekedni, hogy egyik rész se legyen uncsi.. Remélem tetszik ♥♥♥ és a Komikat nagy köszönöm :D

ui.: Luckyjazz: Szakadtam nagyon a komidon ><

Hagytam a francba inkább a témát, s szememmel újra Gabit kerestem, de akkor már Ryan ült ott az asztalnál…
-De jó. – fortyogtam. – mit keres ez itt? – mormoltam, majd feléjük kezdtem el sétálni…

Justin szemszöge:

- Sziasztok. - támaszkodtam az asztalra, s végig csak Gabi-t lestem mit sem törődve Ryannel.
- Szia. – köszönt Gabi fura fejet vágva. Inkább nem gondolkoztam rajta,hanem folytattam mondandómat.
-  Na szóval azért jöttem, hogy holnapra ne tervezz semmit, mert én már kitaláltam valamit. Okés? – húztam oda egy széket, s közben Ryanre pillantottam, aki szinte fortyogott a dühtől.
- És nekem ebbe nincs is beleszólásom? – lepődött meg.
- Hm.. Azt hiszem nincsen. – ráztam meg vigyorogva a fejem.
- oké. – forgatta meg a szemeit, s közben vigyorgott. – hova megyünk?
- Azt titok szivi. – kacsintottam rá, majd elindultam kifelé.
- De valamit mondj már, csak hogy tudjam, hogy mit vegyek fel. – kiabálta utánam. Visszasétáltam hozzá, s mélyen a szemébe nézve kezdtem el neki mondani.
- Ó szóval Randi? – vigyorogtam, s meg sem várva a válaszát, folytattam. – Olyan ruhát vegyél fel, ami kényelmes, s kabátot is hozz.
- O-okéé. – harapott alsó ajkára. Szinte biztos voltam benne, hogy azon gondolkozik, hogy hova is viszem. – Ja és Justin?
- Igen? – néztem rá kajánul.
- Ez nem randi. – rázta a fejét.
- Ó dehogynem. – mondtam sejtelmesen, majd egy csővázzal elköszöntem,s leléceltem. Hallottam még hogy felnevet, majd kiléptem a könyvtár ajtaján.
Oké, hogy Ryannal éppen fogadást kötöttem, de azért mégsem zárjuk ki az én magánéletem ebből az egészből.
- Cső haver. – pacsiztam le Tonival, aki az ajtótól nem messze beszélgetett a többiekkel. Gondolom leragadt az előbb. – Sziasztok.
- Hali. – köszöntek mind, majd folytatták a dumát.
- Toni haver segíts rajtam eszméletlenül kanos vagyok, szó mutasd, merre vannak az iskola legjobb női.  – kezdtem el dörzsölgetni a kezeimet.
- Sziasztok, fiúk. – nyújtotta el a szó végét az ismerős szöszi, akit már annyiszor láttam.
- Hali. – duruzsolták egyszerre, majd várták, hogy a csaj eltűnjön.
- Hm… Ő pont jó lesz. – gondolkoztam hangosan.
- Nem ajánlom. – mondta a csapatból az egyik gyerek.
- Mert? 
- Aszondják, hogy akkora a lyuk rajta, mint a pajta. – nevetett fel.
- Egyszeri alkalomra megfelel. Ráadásul könnyen be lehet cserkészni, ahogy, elnézem. Hát majd szétesik. Az ilyen husibogarakért vagyok oda kanosabb napjaimon. Esze semmi, de dugni jó. Na csőváz. – köszöntem el, s Amy után futottam.
- Szia, cica van gazdád? – poénkodtam. 
- Nincsen, de mindjárt lesz. – fordult meg, s tette csípőre a kezét. Szája sarkát megnyalta, majd hajába túrt.
- Van kedved egy kicsit mókázni? – húzogattam a szemöldököm.
- Attól függ. – felelte, s körmeit kezdte el bámulni.
- Mi van, fizessek is érte? – nevettem fel.
- Van pénzem, köszi. Valami mást találj esetleg ki. –nézett rám, s ismét csípőre tette a kezét.
- Jól van, nem erőltetem értem én. Ha nem hát nem. – mondtam, majd elsétáltam mellette. 3,2,1.
- Várj, várj. – tipegett utánam.
- Mondjad szivi. – hajoltam közel hozzá.
- Mindjárt ott vagyunk a szobámnál, ha gondolod, bejöhetnél. – simított mellkasomra.
- Hm.. – simítottam végig államon. – Meggondoltad magad?
- Gyere. – húzott végig a folyosón, majd megállt az egyik ajtónál, kinyitotta, majd belökött rajta.
- Szobatárs?- kérdeztem miközben lehámozta rólam a pólómat.
- Nincsen. – felelte, s puszikkal lepte be a testem.
Ruhácskájának cipzárját hátul megkerestem, s lehúztam, majd a ruha a földön landolt. Ő közben kicsatolta az övemet, majd mikor ezzel is megvolt rálökött az ágyra, s a nyakamat kezdte el harapdálni.  Nekem se kellett több. Beindultam teljesen, s kikapcsoltam melltartópántját is. Ő leráncigálta rólam a gatyát, de előtte persze elővettem a farzsebemből azt a bizonyos kis zacskócskát. Megszabadultunk a bokszeremtől, majd az ő bugyijától, s indulhatott a móka.
Fordítottam a helyzetünkön, így ő feküdt alul. Óvatosan elhelyezkedtem, majd belé hatoltam. A lányt nem kívántam, csak magát a sexet. Valamiért közben folyamatosan Gabira gondoltam. Elképzeltem, ahogyan haját hátra tűzöm füle mögé, majd ő elpirul, én megcsókolom, s ruhácskájának pántját letolom a válláról, majd nyakát hintem be puszikkal. Ő szorosan átölel, s jóleső sóhajokkal kontrázza az egészet.  Álmodozásomból az alattam fekvő lány hangos nyögése zökkentett ki….
Fáradtan dőltem volna az ágyra, ha nem egyszemélyes lenne, így az ágynak dőlve leültem a földre. Felvettem a bokszerom, s az előbbi dolgokon gondolkoztam. Hát volt valami igazság abban, hogy a csajt már jó sokszor dugták…

Gabi szemszöge:

Valóban vonzó amit Justin csinál. De ha megint elvisz valami olyan helyre, ahol mondjuk, autogramot osztogat, én soha többet nem megyek vele sehova. Pláne hogy hétköznap nem is lehet kimenni az iskola kapuin. Bár gondolom ezt is megoldja valahogy.
- Én megyek, azt hiszem. – mondta Ryan, majd összeszedte a cuccait.
- Oké, szia. – köszöntem el tőle, majd én is elkezdtem rendezgetni a könyveket, mert mára már végeztem.  Ahogy így pakolásztam, észrevettem, hogy Ryan itt hagyta a töri könyvét, így táskámba beledobáltam mindent, hátamra vettem, megfogtam a könyvet, s Ryan után indultam. Épp telefonált, így gondoltam megvárom, s némán kullogtam mögötte.
- Justin, még is hova viszed? – mondta. Itt mosolyognom kellett, mivel ezek szerint féltékeny.
-………………..-
- Ne itasd le megint jó? -
-……………….-
- Azért mert a fogadás úgy nem érvényes te barom. Tudod hogyha részeg nem érvényes a csók…………….- a többit már nem hallottam, mivel lefagyva álltam meg egy helyben, s arcomról lehervadt a mosolyom. Ezek szerint Ryan csak fogadásból akart mind idáig megcsókolni? Sírhatnékom volt. El akartam tűnni minél messzebbre. Elkezdtem futni, s mivel Ryan jobbra kanyarodott én ezért balra,s felmentem a lépcsőkön egyenesen a szobánkig.
Lihegve nyitottam be. Sam az ágyon feküdt, s éppen valami tini magazint olvasott. Mosolyogva köszönt, ám mikor meglátta könnyes arcomat egyből odajött hozzám, leültette az ágyra, s kérte, hogy meséljem el neki. Dühös voltam. Roppant dühös, s most még egy bokszzsákot is szívesen püföltem volna.
- Mi történt? – kérdezte aggódva Sam.
- Fogadásból hajtanak rám.  –mondtam, s kezemet ökölbe szorítottam….