# 22. hasonlóság.. #

Nah gyerekek itt a következő rész :) Nagyon köszönöm a kommenteket ♥ 
ui.: Ez hosszabb mint szokott, no meg pár kép is helyetkap benne :D 
ui.2.: A héten már csak szombaton, vagy vasárnap várható esetleg új rész ♥♥

- Nem vagyok szemét. Felőlem egész hétvégén itt lehetsz. – vigyorogtam.
- Akkor ez is meg van beszélve. – bólintott egy aprót a fejével.
- Csak azt ne mond, hogy előre tudtad, hogy ezt mondom. – tátottam el a számat.
- Annyira azért nem vagyok jó, csak reménykedtem, hogy ezt fogod mondani…

Justin szemszöge:

- Most arra kanyarodj! – mutatott balra, s beértünk egy zsákutcába.
- Gabi, nem akarom a tájékozó képességedet leamortizálni, de ez egy zsákutca. – álltam félre az út szélén az autóval, s néztem rá vigyorogva. Valahol tetszett, hogy eltévedt a saját városában.
- Komolyan? – kapta a szájához kezét. – De várjunk csak. Mi az a zsákutca? – nézett rám nagy szemekkel, mintha valami rosszat csinált volna. Látszólag arra várt, hogy elmagyarázzam neki.
Mielőtt elkezdtem volna mondani felsóhajtottam. – Tudod a zsákutca… - kezét vállamra tette, s ő folytatta.
- Vicceltem. Azért ennyire nem vagyok hülye. – rázta meg a fejét, majd az ajtó felé fordult s kinyitotta. – Amúgy pont jó helyen álltál meg. – mondta, miután kiszállt, s becsukta az ajtót. Én is gyorsan kipattantam, s melléálltam. Ő éppen kotorászott a táskájában.
- Mit keresel? – dőltem neki a szépen megmunkált vasból készült kapunak.
- A kulcsokat. – nyúlkált bele minden apró zsebbe.
- És ha csöngetnénk? – rántottam vállat.
- De a kulcsok akkor sincsenek meg. – kutakodott tovább.
- Viszont ki tudod szórni az egészet, és akkor meglesz. – azzal a lendülettel meg sem vártam, hogy válaszoljon, megnyomtam a kapucsengőt.
- Tessék? – hallottam egy női hangot. Csak arrébbálltam, és vártam, hogy Gabriela válaszoljon.
- Szia, anya. – szakadt el egy pillanatra a kulcs keresésétől. – Beengednél? Nincs meg a kulcs.
- Persze lányom gyere csak. – mondta, majd a nagykapu nemsokára ki is nyílt.
- Beállsz a kocsival, vagy kinn hagyod? – nézett vissza miközben befelé sétált.
- Kinn hagyom. Hátha megyünk még valahova. – rántottam vállat, s követtem. Halkan benyitott, majd levette a cipőjét. Én is így tettem, s mentem végig utána a nappalin át a konyhába.
- Szia, anya. – vett el egy almát a pultra kitett gyümölcsös kosárból. Éppen sütött valami ételt, aminek mesés illata volt.
-Szia.. – fordult meg, majd mikor észrevett engem is szemei kitágultak. – sztok.
- Jónapot. – túrtam bele hajamba.
- Gabi nem is mondtad, hogy barátod van. – csillogtak anyja szemei. Jól kezdődik a hétvége. Egyetlen lányára néztem, s kajánul elvigyorodtam.
- Mert ő nem is.. – nem hagyta anyja, hogy befejezze egyenesen felém sétált, és elárasztott a kérdéseivel.
- Az én nevem Maya. És tegezz nyugodtan. Hány éves vagy? Hol laksz? A lányommal egy suliba jártok, vagy máshol ismerkedtetek meg? – sorolta, s egyenesen a nappaliba vezetett, ahol a kanapéra le is nyomott. Mellém ült, és még folytatta a többi kérdését. Látszólag még sokat akart kérdezni. Egy pillanatra elnéztem feje mellett, s a konyhában Gabi idegesen a fejét rázta, s pusmogott magának valamit, majd a villanytűzhelyhez sétált, letette az almát, s arrébb húzta az ételt. Szórt rá fűszert, és mint a jó szakácsok összeforgatta az ételt fakanál nélkül.
Úgy tűnik nem most áll először a tűzhely előtt.
- Mit nézel annyira? – fordult meg Maya. – Te jó isten. Az ebéd. – pattant fel, s Gabi mellé futott. Lassan én is felálltam, s komótosan megindultam feléjük.
- Jó lenne, ha nem gyújtanád ránk a házat. – vigyorgott Gabriela.
- Mi lenne velem nélküled? – emelte égnek Maya a kezeit, majd megölelték egymást. Felém fordult, s mutató ujjával hangsúlyozta mondatát. – Ő jó háziasszony lesz. Nem olyan hebrencs, mint én, s rengeteg ötlete van, míg én csak az anyámtól tanult hagyományos ételeket főzöm. Ha van eszed fiam, akkor megtartod a lányom. – vigyorgott, majd a majdnem odaveszett ételhez fordult.
- Úgy lesz. – bólintottam fejemmel, majd Gabi szemébe néztem, aki szikrákat tudott volna szórni.
- Anya megmutatom Justinnak a házat, mielőtt kiforgatod neki az egész életem. – forgatta meg a szemeit.
- Amúgy a nevem Justin. Csak nem volt időm bemutatkozni.  – mondtam volna még egy két dolgot, de Gabirela megfogta a karom, s húzni kezdett.
- Fiatalok. – hallottam még az anyja hangját, majd felbaktattunk a lépcsőn.
- Ajánlom, hogy a nap végére elmond anyámnak, hogy nem járunk. – fenyegetőzött, s közben csuklómnál fogva húzott.
- Fürdő. – nyitotta ki az egyik ajtót, de pillanatnyi időt sem hagyott, s már csukta is vissza.
- De nem is tudtam körülnézni. – szűkítettem össze szemeim.
- Majd este, ha fürdesz, szét tudsz nézni jobban is, ha akarod. – forgatta meg a szemeit, majd ismét benyitott egy szobába. – Ez itt anyámék szobája. Itt sem leszel sokat, így mehetünk is tovább. – vitt a következő ajtóhoz.
- Veled sem valami élvezet a körülvezetés. – csücsörítettem.
- Haza is lehet menni, ha nem tetszik valamit. – mondta, majd becsukta az ajtót, ami mint kiderült a testvére szobájába engedett bebocsájtást.
- Jó és ez itt a vendégszoba. – mutatott a Toniéval szemben levő ajtóra. – Van fürdője is. - rántott vállat, majd ajkára harapott, s nekidőlt a falnak. Halkan benyitottam, majd körülnéztem. Egy átlagos kis szoba volt. fehér falai voltak, bár az egyik egy nagy vörösesbarna bambusz ágaskodott. Nagy ablakai voltak, amit nagy hófehér függönyökkel és sárgás-vöröses sötétítőfüggönnyel díszítettek. Az ágyon fehér huzat volt, s azon egy piros kockás takaró. A szőnyeg is pirosan díszelgett, s a bútorok mahagóni színben pompáztak. Nem mellesleg a falon pár kép is helyet kapott. A kilátást pedig az erkélyről már nem is említem.
- Szép. – indultam el a fürdő felé. Bent sem fogadott különb látvány. A színek teljesen összhatásban voltak.
- Ha majd kell, törülköző azt itt találod. – nyitotta ki a bent lévő komód egyik fiókját.
- Rendben. De amúgy miért van két ajtó? – érdeklődtem.
- Azért mert minden szobához nincs külön fürdő. – tolta vissza a fiókot.
- Értem. És én kivel fogok osztozni? – néztem közben bele a tükörbe, és nyugtattam meg magam. A hajam még mindig jól állt.
- Velem. Az én szobám van melletted. – vont vállat.
- Hű milyen szuper. – húzogattam szemöldököm, s kajánul elvigyorodtam.
- De bolond vagy. – mosolyodott el, s rázta közben a fejét.
- Na, most pedig jön a te szobád. – csaptam össze a tenyerem.
- Abban nincsen számodra semmi érdekes.
- Azért én megnézném. – kacsintottam rá, s átmentem a fürdőn át hozzá. Ilyen lány szobát sem láttam még. Három fal rózsaszínes-pirosas volt, míg a negyedik fekete. Az ágyon szintén a fekete, és ez a különleges szín dominált. A lámpák pedig teljesen összhangban voltak a szobával. A függönyökön szintén fekete sötétítő függöny volt, s az ágy fölött lógott egy kép.  Ő volt rajta. Furamód ez is illett a szobához. A kép mintha régen készült volna mesterségesen volt öregítve, s egy rózsaszín keretet kapott.
- Azta. – csak ennyit tudtam kinyögni. Az egyik rózsaszín falon legalább 10 kép kapott még helyet. Volt, amelyiken az anyjával volt, vagy családi kép, és volt közte olyan is, ami Samanthaval készült. Nyaralási képek is, és volt egy kép, amin egyedül ő volt egy igen régi ruhában.
- Ez valami bál volt? Tetszik a ruhád. Olyan régies. – nézegettem a képet.
- Az a dédnagymamám. – vigyorgott. – De különben tényleg bálba készült.
- Úristen mennyire szembetűnő a hasonlóság... – tátottam el a számat.

Vendég szoba =)

Gabi szobája...

Nappali =)
















Közös fürdő 

Kép a falon =)








Remélem tetszett, bár ez sem valami nagy érdekfeszítő rész =) ♥