# 23, Gyros / Tervek az estével kapcsolatban. #

Köszönöm szépen a komikat, és főlek Orsiét, aki hosszú szövegét imádom *-* És egy részletecskét csak is neki írtam hozzá a történethez .. Szerintem biztosan meg is találja /tükör is kapcsolódik hozzá >< / 

 Ez itt pedig barátnőm egy verse, amit muszáj volt ide kiraknom :D 

Mint aranyló napsugár, mely gyönyörű alkonyatba elmúlt

A mi lángoló szerelmünk is kihunyt

Szemem sarkába egy könnycsepp megcsillan

S szívem örök szerelme elillan

Hiába mondom, nem tudlak szeretni

Hazudok! És ezt az érzést nem tudom feledni

Olyan sok a fájdalom, olyan sok a szenvedés

S az a rengeteg ígéret megszegés

Küzdök érted, de vajon meddig bírom?

Nem tovább még ezt a verset megírom

Utolsó mondatként ezt mondom:

Szeretlek Téged Angyalom! ♥


http://www.youtube.com/watch?v=nAI_xI9wQnE

- Ez valami bál volt? Tetszik a ruhád. Olyan régies. – nézegettem a képet.
- Az a dédnagymamám. – vigyorgott. – De különben tényleg bálba készült. 
- Úristen mennyire szembetűnő a hasonlóság... – tátottam el a számat.

Gabriela szemszöge:

- Muszáj, a képeimet lesegetni? – felettébb kellemetlen volt, hogy én csak ott állok mellette, és hallgatom, ahogy minden kép után mond valamit.
- Végül is nem. De akkor mit csináljunk? – rántotta meg a vállát, és még utoljára szemügyre vett még egy fotót, majd felém fordult.
- Éhes vagyok. – biggyesztettem le a számat, s néztem rá nagy szemekkel.
- Anyud kajája nincs még kész?
- Nézzük meg. – fogtam meg a csuklóját, és húztam le magam után. A nappaliba leérve megcsapott az-az ismerős illat. Jobban mondva szag. Akár nevezhetném bűznek is.
- Anya. – ordítottam el magamat.
- Tessék kislányom, mi a baj? – jött ki a szobából, telefonnal a kezében. Orra egy kicsit mozdult~gondolom megérezte.~ a konyha felé fordult, s kiejtette kezéből a mobilját. – Jézusom. – futott az ételünkhöz oda, de én már tudtam, hogy az menthetetlen.
- Azt hiszem inkább együnk valami mást. – forgattam meg a szemeim. Hogy lehet anyám ilyen felelőtlen? Akár ránk is gyújthatná ennyi erővel a házat. Felvettem a szétesett telefont a fölről, visszatettem bele az akkumulátort, és a hátulját, majd letettem az asztalra.
- Azt hittem tud főzni. – nézte Justin anyámat.
- Tud is! Csak nem tud ott maradni mellette. Ha nem menne el telefonálgatni, és egyéb dolgait intézni, akkor jó szakács lenne. – feleltem egyszerűen, majd odasétáltam anyumhoz, hogy megkérdezzem segíthetek-e valamit. Miután a válasz a szokásos,,nem” volt, elküldött minket, hogy üljünk be valahova, mert most már biztosan nem fogunk tudni itthon enni.
- Hova menjünk? – kérdeztem Justint, s közben a szobám felé tartottam fel.
- Pizza? – felelte, s követett, mint ahogy egy jó kutya tenné ezt.
- Valahogy most nem kívánom. – vakartam meg a fejem, s nyitottam ki a gardróbomat.
- Mcdonalds? – vettette fel újabb ötletét.
- Nem vagyok oda annyira a mekis kajáért. – léptem ki gardróbomból immáron egy ruhával.
- Akkor hova menjünk? – terült el az ágyamon.
- Gyros? Szereted? – mentem be a fürdőbe.
-  Imádom. – csillantak fel a szemei, majd bejött utánam.
- a-a. – raktam mutatóujjamat a mellkasára, és kifelé toltam.
- Olyan izé vagy. – úgy viselkedett, mint egy 5 éves kisfiú. Ezen csak nevetni tudtam, majd becsuktam az ajtót, s bezártam magam után. Átvedlettem a ruhácskámba.
-Wow. – nyögte ki Justin, miután kijöttem a fürdőből.
-Köszönöm. – jelent meg arcomon egy halvány pír.
- Nem fogsz így fázni? – tette fel a kérdést, amire persze tudta a választ.
- De. – vigyorogtam rá. – Viszont úgy terveztem, hogy egy szövetkabáttal, megoldom ezt a problémát.
- Te tudod. – rántott vállat. Való igaz, ősszel nem éppen ilyen lengén kéne öltözni, de most valamiért ez tetszett meg. Előkerestem azt a bizonyos kabátot, felvettem, a zsebébe belecsúsztattam a pénztárcám, majd útrakésznek nyilvánítottam magam. Illetve már csak egy dolog hiányzott. A cipő. Előhúztam az ágyam alól, egy dobozkát. Itt tartottam a legújabb szerzeményeimet.
- Nézd. – nyújtottam Justin felé csillogó szemekkel.
- És most mit is kéne csinálnom pontosan? – hőkölt hátra, majd rázta meg a fejét.
- Olyan csodálatos nem? – mutattam még mindig neki mit sem törődve azt előbbi viselkedésével.

Justin szemszöge:

- Úristen. Milyen gyönyörű, hol vetted? Lehet kapni az én méretemben is még? – imitáltam egy lányt.
- Ú.. Azt hiszem, ezt inkább hanyagoljuk. Rossz emlékeim lesznek. – nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Inkább menjünk, csak egy pillanat. – emeltem fel mutató ujjamat, s bementem a fürdőszobába. Párszor beletúrtam hajamba, ezzel igazítva az amúgy is fantasztikus sérómon, majd útrakésznek nyilvánítottam én is magamat.
Gabi anyukájától elköszöntünk, majd a kocsi felé vettük az irányt. Hírtelen bevillant egy fantasztikus ötlet, amivel a mai napon kikészíthetem Gabit még, így arra hivatkozva, hogy, fenn hagytam a telefonom, mindjárt jövök” visszamentem.
- Maya. – nyitottam be a szobájába. – zavarok? – kérdeztem udvariasan, bár tulajdonképpen nem is érdekelt.
- Nem. Gyere be nyugodtan. Mit szeretnél? – mosolygott rám kedvesen.
- Tulajdon képpen épp sietünk, csak azért ugrottam vissza, hogy megkérdezzem, hogy aludhatunk-e együtt a lányával? – dőltem neki a komódnak.
- Együtt? – látszott rajta, hogy nem kicsit sokkoltam le.
- Persze nem csinálnánk semmi olyat. Csak úgy gondoltam, illetve gondoltuk, hogy tök jó lenne, persze azért úgy nem akartuk, hogy te ne egyezzél bele, és arra gondoltunk, hogy nézhetnénk filmet, meg majd beszélgetünk, még egyszer kihangsúlyozom, hogy én nem vagyok olyan fiú, úgyhogy nem csinálnánk semmi rosszat, és…. – vetettem be a szokásos sokat dumálok úgy is közbevágnak szitut.
- Rendben. – szakította félbe a mondatomat, pont, ahogy képzeltem.
- Köszönöm. – öleltem megy gyorsan, majd ki sliccoltam egy most már sietnem kell szöveggel és odasiettem a kocsihoz.
- Na, mi tartott ilyen sokáig? – ült be a kocsiba, s nézett rám az anyósülésről.
- A zsebemben volt. – rántottam vállat. – Mindenhol kerestem, csak ott nem.
- Gratulálok. – forgatta meg a szemeit.  – Ne vezessek én? Elvégre én tudom, hogy merre kell menni.
- Ha gondolod. – nyitottam ki a kocsi ajtaját, majd átsétáltam az anyósülés felőli oldalra. Ő ugyanígy tett, így immáron elindulhattunk…

Gabi ruhája.. =)