# 38. Büdös vagy.. #

Hát igazából nem így terveztem a részt...Nem tudom =/ Valahogy sehogysem akart a vége összejönni. Egyébként már egy ideje megvolt a rész nagyja.. Vártam vártam, hogy legyen valami változás.. (komi ügyben) de csak megálltunk háromnál =/ Azután úgy voltam vele, hogy majd akkor szülinapom alkalmából teszem fel a részt erre tesóm jött hozzánk, és meghiúsította a terveimet.. és mivel itt aludt ezért nem tudtam szombaton sem befejezni.. Na m1.. Szval nem valami esemény dús és nem is a legjobb ( nekem személy szerint annyira nem is tetszik =/ viszont hosszú.. Komit azért kaphatok? =/ ♥

-  Justin ne kéresd magad. Itt vagyok, gyere, megkaphatsz. – ajánlkozott az a liba. Voltatok már olyan állapotban, hogy nem tudtátok mitévők legyetek? Az agyam folyamatosan azt suttogta: Fordulj meg és lépj le! Ezzel szemben a szívem pedig csak azt kántálta: Eltolta magától a lányt. Nem tudna megcsalni.  Aztán az agyad újra közbe szól. Hiszen ha most járnátok, ez már megcsalásnak számítana. Ugyanakkor a szíved sem hagyta annyiban: Ugyan már. Hiszen részeg. Ilyenkor mindenki hülyeségeket csinál. Máskülönben pedig kimondta, hogy szeret….

Kezem automatikusan ökölbe szorult. Legszívesebben odafutottam volna, és jól megszaggattam volna azt a lányt.  Mit képzel magáról? Ráadásul hogy lehet valaki ennyire könnyen kapható? Ezt szeretik a férfiak?  Ezt kell nekik? Azt akarják, hogy olyan lányok vegyél körül őket, akiken egy tűsarkún és egy kis ruhácskán kívül nincs semmi? A lány alig tűnt 14 évesnek. És a viselkedéséből ítélve nem Justin lenne neki az első pasi.
- Gyere, menjünk be. – húzta el az ajtótól, hogy ki tudja azt nyitni.  Justin nem ellenkezett. És ez fájt. Ha a nemrégen történt vitánkra gondolok, akkor ahhoz képest, hogy ott egy tőrt szúrtak belém és megforgatták azt bennem, most kis cikkekre szelték a szívem, szép lassan.. Torkom kaparni kezdett, és éreztem az első könnycseppemet szemem sarkában. Látásom elhomályosult, ahogy a sírás egyre csak kerülgetett.
A lány megfogta Justin kezét, majd felém tekintetett, s elmosolyodott.  Nem volt az se nem boldog, se nem szomorú mosoly. Talán az ördögéhez tudnám hasonlítani. Szemei csak úgy lángoltak, és az a levakarhatatlan vigyor… A hideg is kirázott. Haja a melléig ért, s kék csíkok voltak benne. Egy magas volt Justinnal, amit a tíz centis magas sarkúnak köszönhetett jóformán. Esküszöm, ha az arca nem árulkodna, hogy ő bizony még a tizenhatot sem töltötte be, akkor aztán sikert sikerre halmozna. Bár attól függ, ki milyen trófeákat szeret gyűjteni. Egy egyéjszakás kaland a tini lányok kedvencével nem lenne semmi.  Az iskolában is biztos nagyon menő lenne. Megfordultam, s a lábam már ment volna, ha az agyam meg nem állít. Mi lesz vele? Nem gondolkodik tisztán. Ha ilyen dolog kiderülne…Inkább bele sem gondolnék. Visszafordultam, és a Justinnal szenvedő lánynak szóltam.
- Innen átveszem, köszi. – próbáltam valamiféle semleges hangnemet felölteni.
- Mi van? - válaszolt a lány flegmán. – Tudod milyen nehéz felráncigálni egy részeget az emeletre? Már bocsika, de én előbb találtam rá. – húzta magához közelebb.
- Ó, hogy sajnáljalak meg. Én pedig ismerem őt, és tudom, ha nem lenne részeg, nem állna le egy ilyennel, mint te. – kicsit kíméletlen voltam? Ezt váltja ki belőlem az idegesség, a gyűlölet. És ez még semmi.
- Oké. Ennél jobbat nem tudtál kitalálni? Uram atyám, hisz ő Justin Bieber. Ki a fene nem ismeri őt? Még az afrikai gyerekek is tudják ki ő, akiknek tévéjük sincs.
- Bocsi, hogy nem szájkaratézni jöttem, hanem hazavinni. – küldtem felé egy gúnyos vigyort. – És most – húztam magamhoz Justint – mi megyünk. Pá.
- Ne olyan sietősen. – fogta meg Justin másik karját. – Nem mész te vele sehová.
- Márpedig megyek. És nagyon megköszönném, ha nem állnál az utamba. – Kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Justin Bieber az enyém vágod? – éreztem, ahogy húzza magához közelebb. – Menjél inkább haza, ha nem bírod elviselni, hogy az imádottadat megrontják. Vagy– nézett rajtam végig undorodó fejet vágva – biztos vannak itt olyan kis nyomik, akik egy jó, elnézést kijavítom magam tűrhető csajjal összeszűrnék a levet, és talán nem ők lennének az iskola stréberei. Dugj valamelyikkel, és mindkettőtöknek csak a javára fog válni.  – Na, itt pöccentem be igazán. Főleg, hogy nem ő az első, aki próbálja a tudtomra adni, hogy szexelnem kéne.
- Meg az anyád. – szűrtem fogaim között a szavakat. – Néztél már tükörbe? He? Láttad már magad? Most komolyan! Attól nem nősz fel hamarabb, hogy olyan dolgokat csinálsz, amik még nem neked valók. Tudod mi való neked? – léptem közelebb hozzá, s szememmel majdhogy egy lyukat véstem az övéiben olyannyira koncentráltam rá. – Barbie baba. Az való neked. Különben is, hány óra van? Anyád ennyire nem tart kötőféken, vagy csak kiszöktél az ablakon? Meg ez a ruha, ami rajtad van. – mutattam végig rajta úgy, ahogy az előbb ő nézett végig. Undorodva. – Ilyet az utcasarki lányok viselnek. Bár mondjuk ehhez a viselkedéshez, amit tanúsítasz tökéletesen illik.  Szóval… Mellben még egy kicsit erősödnöd kéne, mert konkrétan elöl deszka vagy és egy kis futás sem ártana, mert, ahogy elnézem, szép nagy picsád van. A hajad is. – ráztam meg a fejem - Hiánycikknek számít a fésű, vagy ennyire fúj odakinn a szél?  Ezek a kék csíkok, pedig gondolom csak póthajak, hiszen egy kislánynak ki engedné ezt? És akkor a sminkedről már ne is beszéljünk.  Na, azt hiszem, hogy kitárgyaltunk téged, szóval most már mennénk. És jó lenne, ha nem állítanál meg.– Néztem szúrósan a szemeibe.
- Azt hiszed ezzel megijesztettél?  - vigyorodott el.
- Gabi? – nézett rám Justin, s vigyorodott el, majd kirántva magát a lány kezéből fogta meg a vállam, de inkább csak támaszkén szolgáltam neki hisz valljuk be, a nélkül nem igen tudott volna már egyhelyben állni.
- Tessék. – kérdeztem anélkül, hogy ránéztem volna. Még mindig szemmel öltem azt a lányt.
- Hogy vagy? – nevetett fel.
- Remek. – ráztam meg a fejem. Ő sem beszámítható már. – Justin hazamegyünk jó? – szakítottam el végre tekintetem, és ránéztem.
- Rendicsek. – vigyorgott, ezzel egyetemben teljes testsúlyával rám nehezedett, mert úgy néz ki, hogy lábai felmondták a szolgálatot. Nem bírtam megtartani, így kezemmel a falnak támaszkodtam, majd szép lassan lecsúsztam vele a földre. Így volt a legegyszerűbb. Innen nem esik legalább lejjebb.
- Anyám.  – mondta nyávogós hangon a lány. – Ezzel úgysem mentem volna semmire. Csak bealudt volna. - felhördültem kijelentésén, s megráztam a fejem, miközben ő szép lassan eltipegett.
- Ribanc. – suttogtam.
- Én nem vagyok az. – szeppent meg Justin, s forgolódott egy kicsit, míg mellém nem került. Hátát nekidöntötte a falnak.
- Nem is rád gondoltam. – mosolyodtam el, és én is követtem példáját. – Jaj, most mit kezdjek veled? – fogtam meg a fejemet.  – Tudod így el sem jutunk a kocsiig. – felnevetett, mintha valami vicceset mondtam volna, majd ujját felemelve nézett felém. Gondolom az ő szemlélete szerint, most valami okos dolgot fogok hallani.
- A test, a test, a testem. – Próbált egy normális mondatot is kinyögni.
- Szuper. Látom részegen is hozod a kanos formád. – ráztam meg a fejem. Miért is az én dolgom, hogy itt legyek vele? Mi okom van rá? Hiszen most smárolt egy idegen lánnyal, és én még pátyolgatom.
- Mondom a test, te, te ,st , test, szóval az őröm már rég kitalált volna valamit. – vigyorgott, mint egy idióta.
- Remek. Azt hittem valami égrengetően bonyolult szó, erre testőr? Istenem Justin.  – forgattam meg a szemeim. Hoppá… Igaza van. A testőre. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe.  – Kérem a telefonod. – nyújtottam felé a kezem.
- Egy csókért megkapod. – énekelt, vagy valami hasonlót próbált, s sunyin nézett rám.
- Add már ide azt a rohadt telefont. – emeltem fel a hangom, mire összerezzent, és a zsebébe nyúlt érte.
- Kösz. – bólintottam, mikor a markomban landolt a fekete Iphone. Kikerestem azt a bizonyos Kennyt aki a testőre s felhívtam.
- Hajnalok hajnala van ember. Most vagy szülinapom van, vagy pedig Ryannel beszélek, mert a kölyök megint piszok részeg. – hallottam egy mély, álmos hangot.
- Ő – kezdtem bele – a második, igen is, meg nem is.
- Ki vagy? – váltott hírtelen komolyabbra.
- Justin egyik barátja. – általánosítottam magam. Bár nem valószínű, hogy minden barátjával ágyba bújik.  – És igen. Ahogy mondtad, piszok részeg.
- Remek. – sóhajtott egy nagyot Kenny. –Próbáld meg elkerülni a fényképezőgépek, telefonok áradatát. Inkább vidd valami olyan helyre, ahol nincs senki.  Nem lenne jó, ha bármilyen képen is véletlenül rajta lenne. Nem sokára ott leszek.
- Ezt már azt hiszem, megoldottam. Az emeleten leszünk. De várj. Honnan tudod, hogy hol vagyunk? – lepődtem meg.
- A legtöbb esetben tudom, hogy merre mászkál a kölyök, ha pedig bulizni megy, akkor pedig szinte soha nem megy el anélkül, hogy küldene egy sms-t. Főleg mivel én vagyok ilyenkor a fuvaros.

`·.¸¸.·´´¯`··._.·  ´´¯``·.¸¸.·´´¯`··._.·

- Szép. Én nem tudom, hogy hoztam volna le, te pedig csak felkaptad és már az autóban is ül. – ámuldoztam.
- Ez a dolgom kislány. – paskolta meg a fejem. (WTF? Oo) – na, kösz, hogy szóltál. – ült be az autóba Kenny, s csukta be az ajtót. Persze az ablak le volt húzva.
- Szívesen. - rántottam vállat.
- Scooter. – hallottam meg Justin részeg, és egyben álmos hangját. – Én nem megyek haza Gabi nélkül. – makacskodott. Fura még így is tudom, pedig nem látom, hisz a hátsó ülésen ül.
- Ó dehogynem haver. Mellesleg Kenny vagyok és még az is szeretnék maradni egy jó pár évig.
- Vele akarok aludni. – hajolt előre, így már én is láttam.
- De utálom, amikor ilyen vagy. – forgatta meg a szemeit. – Túl jóban lettünk, és már nem félsz tőlem. Pedig egy ütéssel a földre tudnálak teríteni. Justin csak megrántotta a vállát, és a képébe vigyorgott, majd kinyílt az ajtó előttem.
- Ülj be. – mondta önelégült vigyorral az arcán, majd visszanézett a sofőrére. – Különben sem hagyhatunk egy ilyen széplányt az utcán kóborolni. Mit szólnál, hogyha a te lányod egy ismeretlen környéken, egy ilyen vadító ruhában sétálgatna?
- Na, jól van Justin ne fantáziálgass. – forgattam meg a szemeim, majd visszacsuktam az ajtót. – Menjetek.  Sziasztok.

Justin szemszöge:

- Mit nem értettél abból, hogy ő is jön velünk? – próbáltam felülni.  – fordulj vissza. – parancsoltam.
- Ha érteném is, amit mondasz, milyen jó lenne. – mondta gúnyosan.
- Állj meg!- ordítottam neki. Nem igaz már, hogy nem vágja, mit akarok.
- Nyugi van már. – fékezett lassan le, s az út szélén megállt. Nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót, s nem, hogy kimásztam volna, egyenesen kiestem az autóból.
- Gratulálok. – Hallottam Kenny dörmögő hangját, majd nemsokára mellettem termett, s úgy kapart föl a földről, mintha csak egy kis pehely lennék. A kocsi felé tolt vissza, de piszok módon megkapaszkodtam, nem is tudom, hogy mibe, de sehogy sem bírt betuszkolni.
- Vissza akarok menni. Vele alszom. - emeltem megint feljebb a hangom.
- Jól van már, csak ülj be. Végül is Pattie téged fog kinyírni nem engem. – kezeimet leengedtem magam mellé, s visszamásztam hátra.
Utána valahogy minden összefolyt, vagy csak elaludhattam, de már csak azt vettem észre, hogy ismét a buli helyszínén vagyunk.
- Gondolom, nekem kell megkeresnem.  – sóhajtott fel. -  Szeretem, amikor első látás után, ráadásul sötétben azt kérik tőlem, hogy emlékezzek valaki arcára.
- Keress egy sexistennőt. – nyögtem oda neki.
- Igen kölyök, biztos rá van írva a homlokára. – rázta meg a fejét az én nagy néger medvém.
- Fehér ruha, rövid haj, jó alak, és valami cipő is van rajta, gondolom.  – ásítottam egy hatalmasat.
- Remek. – pattant ki a kocsiból.
- Álmos vagyok. – beszéltem meg magammal a tényeket. – És mindjárt behugyozok. – helyeseltem.
Ismét kimásztam az autóból, s a kocsiban erősen kapaszkodva a hátuljához sétáltam. Kezemmel nagy nehezen megtaláltam a sliccem cipzárját, s lehúztam. Esküszöm egy lökést éreztem, vagy kitudja, de egyszer csak összeestem. – Baszd meg. – megkapaszkodtam az autóban, s próbáltam magam felhúzni, de nem ment, így inkább csak elüldögéltem, mintha pontosan ezt akartam volna.
- Te meg mit csinálsz már megint? – Jött vissza egy idő után Kenny, s vele volt Gabi is. Megrántottam a vállam, ezzel jelezvén, hogy én sem tudom.
- Velem alszol? – szegeztem a kérdést Gabinak. Aprót bólintott, majd kezét felém nyújtotta.

Gabriela szemszöge:

Felsegítettem a földről, majd nagy nehezen visszaültettem a kocsiba. Hogy miért megyek hozzájuk? A válasz egyszerű. Mert Kenny szerint Justinnal nem lehet bírni, és folyamatosan az én nevemet hajtogatja. Na, igen… Most gőzöm sincs, hogy is állok az érzéseimmel. Hisz még is csak csókolózott azzal a lánnyal. El kéne ezt csak úgy felejtenem? Még nem tudom mi lesz holnap, amikor már nem lesz alkohol hatása alatt.

`·.¸¸.·´´¯`··._.·  ´´¯``·.¸¸.·´´¯`··._.·

- Megjöttünk. – Állította le az autót Kenny, majd hátrafordult hozzánk. – Amúgy, mint már azt hallottad Kenny vagyok. Szia. – nyújtotta felém kezét.
- Szia. – ráztam meg s mosolyogtam közben. – Én pedig Gabriela García, de csak Gabi. 
- Gyere, vigyük be a kölyköt. – biccentett felé.
- Rendben. – bólintottam.
Kenny kiszállt az autóból, s kinyitotta a Justin melletti ajtót. Én is kiszálltam, s mellé álltam.
- Gyere Justin. – bökdöstem meg a vállát. Egy óriásit ásított, de nem reagált.
- Menj, előre nyisd ki előttem az ajtót, én majd beviszem. – sóhajtott. Kezembe adta a kulcscsomót, s én elindultam az ajtó felé. Úgy érzem hosszú lesz a holnapi nap. Felmentem a lépcsőn, s betettem a zárba a kulcsot. Elfordítottam, majd kinyitottam az ajtót. Beléptem a házba, majd odaálltam a nyitott ajtó felé, és már a lépcsőn feljövő Kennynek tartottam. Miután bejöttek ők is, visszacsuktam az ajtót.
- Bezárjam?
- Nem kell. Én úgy is hazamegyek, majd én bezárom. - elképesztő, hogy egy ember mennyi erővel bírhat. Mintha Justin csak egy kiló cukor lenne, olyan könnyen tartja.  Hát az biztos, hogy egy konditeremben nem kis, női súlyzókat emelget.
Egyszer csak Kenny zavartan megköszörülte a torkát. Hoppá. Hisz szótlanul őt néztem. – Tessék? Mondtál valamit? – túrtam bele hajamba, s arcom égni kezdett.
- Csak annyit, hogy felviszem az emeletre. – mosolyodott el. – Mellesleg, köszi. – fordult meg s indult el a lépcső irányába, így nem láttam az arcát.
- Mit? – szóltam utána.
- Rég hoztak már zavarba. – hallottam hangján, hogy vigyorog. Remek. Még a végén kihozom Biebs testőréből a pedofilt. Elindultam utánuk. Még is csak tisztázni kéne a dolgokat. Nekem nem tetszik, és nem is fog. 
- Szóval, ami az előbb történt… - sétáltam mellette. Valahogy viszont nem tudtam befejezni a mondatot. Arra vártam azt hiszem, hogy azt mondja, hogy semmi sem volt.
- Igen? – tette le közben az ágyra Justint, ugyanis a szobájába értünk.  Így viszont totálisan felém fordult, és árgus szemekkel figyelte, hogy mit is akarok mondani. No meg persze vigyorogva.
- Nekem... – Akadtam el. – Nem akarlak megbántani, de nem vagy az esetem. – nyögtem ki végül. – Persze ennek semmi köze a bőrszínedhez. Tulajdon képpen nincs bajom a négerekkel. Sem a kínaiakkal sem senkivel természetesen. Nem vagyok, fajgyűlölő mielőtt ezt gondolnád. Inkább a korkülönbségre fognám. Nem akarok tippelni, hogy hány éves vagy, mert az illetlenség, de egy 10 év legalább van köztünk. És persze nem is ismerlek. Én nem olyan lány vagyok. Szóval én nem úgy néztelek. Csak elbambultam a gondolataimban, mert csodáltam az izmaid. Ó, remek. – csaptam a homlokomra. – Megint kétértelműen fogalmaztam. Szóval azt néztem, hogy milyen könnyedén tartod Justint. Én meg sem bírnám emelni. De tényleg…- mondtam zavaromban, ami csak eszembe jutott.
- Oké értem. – szakított félbe. – Csak vicceltem. – vigyorgott. – Egyébként rendes lánynak tűnsz. Justinnak ilyen lány való. – Csak reménykedni tudok, hogy most nem akar kérdezősködni, mivel rohadtul késő van, és különben sincs kedvem erről beszélni. – Na de most megyek. Sziasztok. – biccentett, majd kiment, miután én is elköszöntem tőle.. 
 Justinra néztem, aki már álomvilágban lehetett valahol. Leguggoltam az ágya mellé, becsuktam a szemem s arcát megsimítottam.
- Büdös vagy. – mosolyodtam el. – Na, kelj fel nagyfiú. – kezdtem el bökdösni.
- Mi az? – törölte meg szemét fáradtan.
- Csak annyi, hogy bűzlesz. Gyere. – álltam fel, s kezdtem el enyhén húzni.
- Hova?  - ült fel az ágyon.
- Zuhanyozni. A részegeknek különösen jót tesz. – mosolyodtam el ismét. Egy hatalmasat ásított, majd ő is felállt. Mivel én nem tudtam, merre van, így ő vezetett, én pedig támasz voltam.
Becsuktam a fürdő ajtót, nekidöntöttem a kézmosó pultnak, s pólója aljába markoltam. Óvatosan kezdtem el a kezemben lévő anyagot fölfelé vezetni, mire ő égnek emelte kezeit, ezzel jelezve, hogy nyugodtan levehetem….