# 37. Máskülönben pedig kimondta... #

Na gyerekek.. Ezt most egy hosszabb rész lett, bár nem valami nagy szám.. Előre is bocsi, hogy amikor minden szépen alakul én képes vagyok elrontani :D
ui.: Köszönöm a kommenteket ♥

- Szóval? – húztam el a szó végét. Ha akar valamit, hát mondja ki nyíltan.
- Szóval.. – halkult el. – Talán szakítanod kéne Victorral…

Felnevettem. Annyira édes fejet vágott. Arcára kiült az értetlenség.
- Szereted Victort? – szomorodott el. – Végül is megértem. – rántotta meg a vállát, mintha nem zavarná, de tisztán látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
- Ezt ne most beszéljük meg, oké? – kérdésnek akartam, de inkább lett belőle utasítás. Justin bár nem szívesen, de bólintott. Nem értem, hogy miért nem mondtam neki azt, hogy szakítok Victorral. Talán azért mert ezt úgy akartam neki mondani, hogy tiszták vagyunk? Mármint félreértés ne essék egyikünk sem részeg, de én jobb szeretném úgy tisztázni vele a dolgokat, hogy valóban át tudom gondolni a mondataim jelentését. – Táncoljunk. – Kezdtem el húzni Justin kezét.
- Egy pillanat. – Itta ki pohara tartalmát, majd megfordult, s meghúzta az üveg Jack Daniel’st.
- Talán még is meg kéne, beszélünk. – ráncoltam össze homlokom, majd tettem kezemet a vállára.
- Tessék? – fordult felém. – Nincs semmi gond. Majd máskor megdumáljuk. Most buli van. – kacsintott, s küldött felém egy művigyort.
- De… - próbáltam ismét megszólalni, ám nem engedte.
- Te mondtad, hogy ne most beszéljük meg. Késő bánat. - Hagyott ott, s vitte magával az üveget.
- Ez jól meg csináltam. – nyögtem fel. Megsértődött. Letettem a poharamat, ellöktem magam az asztaltól, s Justin keresésére indultam. Ryannal, és Samanthával beszélgettek, vagy valami hasonlót műveltek. Justin ismét meghúzta az üveget, majd Ryannak mondott valamit. Ryan bólintott, s mikor meglátott engem Justinnak szólt, hogy a közelben vagyok. Remek. Szóval rólam beszéltek.
- Sziasztok. – köszöntem a többieknek. Ryan a fejével biccentett egyet, ami annyit tesz ki, hogy: SZIA.- Justin beszéljük meg. – ordítottam neki. Elképesztő, hogy mekkora a zajkülönbség itt, és az italos pult között.
- Nem hallom. – rázta meg a fejét, s húzta meg ismét az italát.
- Legalább ne hazudnál. – morogtam magamnak, majd a kezében lévő Jack Daniel’sért nyúltam. Természetesen mit is vártam? Azt hogy odaadja? Sok dolog hibádzik itt.  Az első ilyen dolog az, hogy Biebsnek szándékában sincs odaadni az üveget, a másik pedig az, hogy még erő fölényben is van. Ha akarnám, se tudnám elvenni tőle.
- Engedd el cica. – hajolt hozzám közel, a fogta meg a karomat. A hideg is kirázott. Egyrészt, mert vonzott magához minden érintése úgy, mint egy mágnes, másfelől pedig mert hangján érezhető volt enyhén az ital hatása. Ha így halad ennek nem lesz jó vége.
- Szerintem nem kéne többet innod. – próbáltam neki kedvesen, ám de határozottan beszélni.
- Szerintem viszont, ez egy buli, szóval édes mindegy, hogy csont részegre iszom-e le magam, vagy sem. Másfelől pedig ez az én bulim. –bunkózott.
Körülbelül tíz perc elteltével Ryan mondott valamit Justinnak, majd otthagyott minket.
- Hova ment? – kérdeztem Justintól.
- Dob egy sárgát. – Ordította, majd Samanthaval kezdett táncolni. És érdekes módon Sam nem bánta. Vajon sok ital van már benne? Valószínűleg a válasz igen, hisz nem épp a szíve csücske. És igen. Ha bárki kérdezné, ugyan letagadnám, de igazából zavart a közös „táncikálásuk”. Samantha elvette az üveget Justintól, jól meghúzta, majd visszaadta. Bieber ugyanezt a műveletet megismételte. Még jobban egymáshoz simultak.
- Ne igyál, többet kérlek. – markoltam bele pólójába, mire szétváltak.
- Ne idegesíts már fel. – forgatta meg a szemeit.
- Bocs hogy törődöm veled. – ráztam meg a fejem. Vajon én is ilyen vagyok részegen, vagy csak ő lesz ilyen alpári paraszt? Bár tegyük hozzá, hogy ez az én hibám. Lehet, hogy nem viselkedne így, ha kerek perec közöltem volna vele, hogy oké szakítok Victorral. De én balga gyermek létemre azt mondtam neki, hogy majd holnap megbeszéljük. Talán nem kellett volna. Lehet, most azt gondolja, hogy én még szeretem Victort? Pedig ha elmerengne a dolgokon egy kicsit is , akkor rájönne, hogy ez teljességgel lehetetlen. Justin mellett mást nem lehet szeretni. Ő a tökéletes férfi.
- Nem tűnt fel, hogy azt csinálod. Csak akadályozod a jó közérzetemet. – simított végig vállamon. Bumm. Ez felért egy csúnya pofonvágással. Ennyit a tökéletes férfi imidzséről.  Na, egy biztos! Ha ezt mind ital nélkül mondta volna, akkor igen csúnya halála lenne odalenn a barátocskájának.  – Inkább menny, és dugasd meg magad valakivel. – És páff. Újabb pofára esés. Na, jöhetnek a takarítók, és fel lehet engem kaparni nyugodtan a földről. Kezét lelöktem a vállamról, s mérgesen hátrébb mentem. Iszonyat felhúzott. Tudom, hogy ez javarészt az én hibámból van és, hogy az ital is szerepet játszott benne, de azért még sem kéne úgy beszélnie velem, mintha egy utolsó kis senki lennék. Én is megérdemlem a normális beszédet, még ha hibázok is. Lehet, hogy neki fájt, hogy nem azt hallotta, amit szeretet volna, viszont én legalább nem mondtam semmi olyasmit, amivel a lelkébe tiportam volna.  Ő pedig kegyetlenül belém döfte a tőrét, és még jól meg is forgatta bennem, hagy érezzem.  Nekidőltem a falnak, és onnan figyeltem, ahogy újra meghitten táncolgatni kezdenek. Egy ceruza sem fért volna be közéjük, úgyhogy azt hiszen, jogos a felháborodásom. Főleg ezek után.  Bár mindent magamnak köszönhetek, azért ennyire nem kéne velem elbánni. Nagyon nagy szájkaratés az már biztos, de kíváncsi lennék, mit szólna ahhoz, ha meg is csinálnám a kérését. Minden bizonnyal kitérne a hitéből.
 Samantha Justin minden egyes szaván nevetgélt, míg Justinnak szépen lassan elfogyott a piája. Az után nem nehéz kitalálni, hogy hova ment a hős szerelmes. Természetesen az italos pulthoz.
- Úgy van. Még egy kis pia, és mehettek ti is szobára. – morogtam karba tett kézzel.
Sam meggörnyedve, várta Justint, s közben jobbra-balra nézelődött, mígnem szeme rajtam állapodott meg. Valamiféle idióta vigyorral integetett nekem, s botladozva, de elindult felém.
- Mizujs csajszi? – még ezt az apró mondatot is nehéz volt megérteni tőle. Részegen nem lehet ám normálisan beszélni, az már biztos. Olyan mintha egy olyan emberrel beszélnék, akinek a nyelvét megcsípte egy darázs, s nem bír beszélni, mert feldagadt neki. Bár igazából semmihez sem hasonlítható.
- Köszi, megvagyok. – hangomon hallani lehetett, hogy nem épp a legboldogabb pillanatomban beszélgetünk, de ezt egy részeg ugyan, hogy is venné észre? Elvégre az agyad egy részét „zsibbasztod” le az alkohollal.
- Az jó. – felelte bágyadtan. – Nagyon király ez a buli.
- Aha, az. – válaszoltam unottan.
- Hogy jutunk majd amúgy haza? – tettem fel egy komolyabb kérdést.
- Majd hazavitetem magamat valakivel. – rántotta meg a vállát, és nevetett fel.
- Remek. És én? – nagyon aranyos, hogy rám is gondolt.
- Hát majd te is keresel valakit. – vigyorgott. Abban a pillanatban nagy csattanás akadályozta meg a lehetőségemet arra, hogy válaszolni tudjak.
- Meg, ne merd közelíteni, különben eltöröm a kezed! – fenyegetőzött Justin egy idegen fiúval. Pillanatok alatt mindenki köréjük gyűlt, s a zene is elhalkult. Átfurakodtam magam a tömegen, majd Jus mögé álltam.
- Mi történt? – kérdeztem tőle. A fiú a földről tápászkodott fel éppen, s körülötte mindenhol üvegszilánkok voltak.
- Ez csak egy suna. - rázta meg a fejét. – Atya ég.  – forgatta a szemét idegesen a másik. Justin egy újabb üveget markolt meg.
- Nem csak egy suna. – botladozott beszéde. – És különben is foglalt. Szóval húzz el. – Hangja ellentmondást nem tűrő volt.
- Gyere, mielőtt valaki kamerázni kezd. – fogtam meg hátulról a vállát, s suttogtam a fülébe. Nem lenne jó vége, ha ilyen videó kerülne fel róla. A hírnevében nagy csorbát ütne bizony.
- Nem megyek! – förmedt rám. – Előbb még szétverem ezt a köcsögöt.
- Nem versz szét senkit. – Fordítottam magammal szembe, és szemébe nézve beszéltem hozzá. Bár igazából nehéz volt így beszélni, ugyanis folyamatosan máshova figyelt, így két kezemet felvezettem arcára, és nem engedtem, hogy ide-oda keringjen buksijával.
- De szét akarom verni. – idegeskedett még mindig.
- Ha bárkit is szétversz, azzal engem bántasz. Nem akarom, hogy te ilyen legyél. Jó? – tárgyaltam vele komolyan. Tekintve a helyzetet szükség is van erre. – Jó? – Kérdeztem ismét, amikor nem válaszolt. Egy aprót bólintott, mire kezemet levezettem karjaihoz, s csuklóit fogtam. – Jól van. Most gyere. – mosolyogtam rá.  Ott hagytuk a tömeget és a fiút, akin valószínűleg Justin egy üveget tört szét, s kimentünk az udvarra. – Elmeséled? – lassítottam le.
- Nem akarom. – rántotta meg a vállát. Hangja a végére elcsuklott. Az italtól bódultan is olyan édesen viselkedett. Mintha egy cuki kisfiú lenne velem szemben. Kezeit zsebre csúsztatta, s úgy nézett fel az égre.
- Mivel jöttél? – törtem meg a ránk telepedni készülő csöndet.
- Kocsival. – tekintett rám egy pillanatra.
- Haza viszlek. Szinte alig ittam valamit. – bólintottam. Ez inkább magamnak szólt mintsem neki. Csak, letisztáztam a fejemben a gondolatokat.
- Nem kell. – utasította el ajánlatomat. Tulajdon képpen nem mondtam, hogy más választ is elfogadok az okén kívül.
- Nincs választási lehetőséged. Haza viszlek és kész. – zártam le ennyivel. – Szóval, ha most bent van valamid, akkor még visszamehetsz, de utána irány az autó. – kezdtem el topogni lábammal.
- Mindjárt jövök. – mondta, s botladozva bement.
Körülbelül öt perc várakozás után untam meg, és én is bementem a házba. Első ember akit megpillantottam , az Ryan volt, így odabattyogtam hozzá.
- Hol van Justin? – kérdeztem tőle a zenét túlkiabálva. Vállatvont.
- Utoljára egy csajjal ment fel. – kiabálta vissza. Most aztán meglepett.
- Köszi. – mondtam, majd faképnél hagytam, és az emeletet céloztam meg.  Fenn sem fogadott valami szép látvány. Justin az ajtónak dőlve állt, és egy lánnyal csókolózott. Valahogy a szituációból kiindulva azt hinné az ember, hogy élvezik mindketten, ám mikor már mindent egyértelműnek gondolsz, az égiek közbeavatkoznak, és felborul a világ. Justin eltolta a lányt.
- Ezt hagyjuk. Nekem ez nem megy.  Én szeretek valakit.
-  Justin ne kéresd magad. Itt vagyok, gyere, megkaphatsz. – ajánlkozott az a liba. Voltatok már olyan állapotban, hogy nem tudtátok mitévők legyetek? Az agyam folyamatosan azt suttogta: Fordulj meg és lépj le! Ezzel szemben a szívem pedig csak azt kántálta: Eltolta magától a lányt. Nem tudna megcsalni.  Aztán az agyad újra közbe szól. Hiszen ha most járnátok, ez már megcsalásnak számítana. Ugyanakkor a szíved sem hagyta annyiban: Ugyan már. Hiszen részeg. Ilyenkor mindenki hülyeségeket csinál. Máskülönben pedig kimondta, hogy szeret….