# 15. Justin kanos, avagy fény derül a fogadásra? #

Halihóóóó :D Nah itt a kövi rész is mivel holnap lehet, hogy nem érek rá.. Na szóval ehhez annyit, hogy kicsit izgalmasabb szerintem mint a többi, bár eddig próbáltam arra törekedni, hogy egyik rész se legyen uncsi.. Remélem tetszik ♥♥♥ és a Komikat nagy köszönöm :D

ui.: Luckyjazz: Szakadtam nagyon a komidon ><

Hagytam a francba inkább a témát, s szememmel újra Gabit kerestem, de akkor már Ryan ült ott az asztalnál…
-De jó. – fortyogtam. – mit keres ez itt? – mormoltam, majd feléjük kezdtem el sétálni…

Justin szemszöge:

- Sziasztok. - támaszkodtam az asztalra, s végig csak Gabi-t lestem mit sem törődve Ryannel.
- Szia. – köszönt Gabi fura fejet vágva. Inkább nem gondolkoztam rajta,hanem folytattam mondandómat.
-  Na szóval azért jöttem, hogy holnapra ne tervezz semmit, mert én már kitaláltam valamit. Okés? – húztam oda egy széket, s közben Ryanre pillantottam, aki szinte fortyogott a dühtől.
- És nekem ebbe nincs is beleszólásom? – lepődött meg.
- Hm.. Azt hiszem nincsen. – ráztam meg vigyorogva a fejem.
- oké. – forgatta meg a szemeit, s közben vigyorgott. – hova megyünk?
- Azt titok szivi. – kacsintottam rá, majd elindultam kifelé.
- De valamit mondj már, csak hogy tudjam, hogy mit vegyek fel. – kiabálta utánam. Visszasétáltam hozzá, s mélyen a szemébe nézve kezdtem el neki mondani.
- Ó szóval Randi? – vigyorogtam, s meg sem várva a válaszát, folytattam. – Olyan ruhát vegyél fel, ami kényelmes, s kabátot is hozz.
- O-okéé. – harapott alsó ajkára. Szinte biztos voltam benne, hogy azon gondolkozik, hogy hova is viszem. – Ja és Justin?
- Igen? – néztem rá kajánul.
- Ez nem randi. – rázta a fejét.
- Ó dehogynem. – mondtam sejtelmesen, majd egy csővázzal elköszöntem,s leléceltem. Hallottam még hogy felnevet, majd kiléptem a könyvtár ajtaján.
Oké, hogy Ryannal éppen fogadást kötöttem, de azért mégsem zárjuk ki az én magánéletem ebből az egészből.
- Cső haver. – pacsiztam le Tonival, aki az ajtótól nem messze beszélgetett a többiekkel. Gondolom leragadt az előbb. – Sziasztok.
- Hali. – köszöntek mind, majd folytatták a dumát.
- Toni haver segíts rajtam eszméletlenül kanos vagyok, szó mutasd, merre vannak az iskola legjobb női.  – kezdtem el dörzsölgetni a kezeimet.
- Sziasztok, fiúk. – nyújtotta el a szó végét az ismerős szöszi, akit már annyiszor láttam.
- Hali. – duruzsolták egyszerre, majd várták, hogy a csaj eltűnjön.
- Hm… Ő pont jó lesz. – gondolkoztam hangosan.
- Nem ajánlom. – mondta a csapatból az egyik gyerek.
- Mert? 
- Aszondják, hogy akkora a lyuk rajta, mint a pajta. – nevetett fel.
- Egyszeri alkalomra megfelel. Ráadásul könnyen be lehet cserkészni, ahogy, elnézem. Hát majd szétesik. Az ilyen husibogarakért vagyok oda kanosabb napjaimon. Esze semmi, de dugni jó. Na csőváz. – köszöntem el, s Amy után futottam.
- Szia, cica van gazdád? – poénkodtam. 
- Nincsen, de mindjárt lesz. – fordult meg, s tette csípőre a kezét. Szája sarkát megnyalta, majd hajába túrt.
- Van kedved egy kicsit mókázni? – húzogattam a szemöldököm.
- Attól függ. – felelte, s körmeit kezdte el bámulni.
- Mi van, fizessek is érte? – nevettem fel.
- Van pénzem, köszi. Valami mást találj esetleg ki. –nézett rám, s ismét csípőre tette a kezét.
- Jól van, nem erőltetem értem én. Ha nem hát nem. – mondtam, majd elsétáltam mellette. 3,2,1.
- Várj, várj. – tipegett utánam.
- Mondjad szivi. – hajoltam közel hozzá.
- Mindjárt ott vagyunk a szobámnál, ha gondolod, bejöhetnél. – simított mellkasomra.
- Hm.. – simítottam végig államon. – Meggondoltad magad?
- Gyere. – húzott végig a folyosón, majd megállt az egyik ajtónál, kinyitotta, majd belökött rajta.
- Szobatárs?- kérdeztem miközben lehámozta rólam a pólómat.
- Nincsen. – felelte, s puszikkal lepte be a testem.
Ruhácskájának cipzárját hátul megkerestem, s lehúztam, majd a ruha a földön landolt. Ő közben kicsatolta az övemet, majd mikor ezzel is megvolt rálökött az ágyra, s a nyakamat kezdte el harapdálni.  Nekem se kellett több. Beindultam teljesen, s kikapcsoltam melltartópántját is. Ő leráncigálta rólam a gatyát, de előtte persze elővettem a farzsebemből azt a bizonyos kis zacskócskát. Megszabadultunk a bokszeremtől, majd az ő bugyijától, s indulhatott a móka.
Fordítottam a helyzetünkön, így ő feküdt alul. Óvatosan elhelyezkedtem, majd belé hatoltam. A lányt nem kívántam, csak magát a sexet. Valamiért közben folyamatosan Gabira gondoltam. Elképzeltem, ahogyan haját hátra tűzöm füle mögé, majd ő elpirul, én megcsókolom, s ruhácskájának pántját letolom a válláról, majd nyakát hintem be puszikkal. Ő szorosan átölel, s jóleső sóhajokkal kontrázza az egészet.  Álmodozásomból az alattam fekvő lány hangos nyögése zökkentett ki….
Fáradtan dőltem volna az ágyra, ha nem egyszemélyes lenne, így az ágynak dőlve leültem a földre. Felvettem a bokszerom, s az előbbi dolgokon gondolkoztam. Hát volt valami igazság abban, hogy a csajt már jó sokszor dugták…

Gabi szemszöge:

Valóban vonzó amit Justin csinál. De ha megint elvisz valami olyan helyre, ahol mondjuk, autogramot osztogat, én soha többet nem megyek vele sehova. Pláne hogy hétköznap nem is lehet kimenni az iskola kapuin. Bár gondolom ezt is megoldja valahogy.
- Én megyek, azt hiszem. – mondta Ryan, majd összeszedte a cuccait.
- Oké, szia. – köszöntem el tőle, majd én is elkezdtem rendezgetni a könyveket, mert mára már végeztem.  Ahogy így pakolásztam, észrevettem, hogy Ryan itt hagyta a töri könyvét, így táskámba beledobáltam mindent, hátamra vettem, megfogtam a könyvet, s Ryan után indultam. Épp telefonált, így gondoltam megvárom, s némán kullogtam mögötte.
- Justin, még is hova viszed? – mondta. Itt mosolyognom kellett, mivel ezek szerint féltékeny.
-………………..-
- Ne itasd le megint jó? -
-……………….-
- Azért mert a fogadás úgy nem érvényes te barom. Tudod hogyha részeg nem érvényes a csók…………….- a többit már nem hallottam, mivel lefagyva álltam meg egy helyben, s arcomról lehervadt a mosolyom. Ezek szerint Ryan csak fogadásból akart mind idáig megcsókolni? Sírhatnékom volt. El akartam tűnni minél messzebbre. Elkezdtem futni, s mivel Ryan jobbra kanyarodott én ezért balra,s felmentem a lépcsőkön egyenesen a szobánkig.
Lihegve nyitottam be. Sam az ágyon feküdt, s éppen valami tini magazint olvasott. Mosolyogva köszönt, ám mikor meglátta könnyes arcomat egyből odajött hozzám, leültette az ágyra, s kérte, hogy meséljem el neki. Dühös voltam. Roppant dühös, s most még egy bokszzsákot is szívesen püföltem volna.
- Mi történt? – kérdezte aggódva Sam.
- Fogadásból hajtanak rám.  –mondtam, s kezemet ökölbe szorítottam….