# 16. Mr. Humbert szerelmet vall... #

Kérdezhetek? Miért minden történetbe Hopenak hívják a csajt? =/ És Belieber köszönöm a hosszúra sikeredett komidat :D,Megpróbálok odafigyelni Ryanra =) és Dexxxy: Justin nem kap el reméljük semmit, ha védekezik :D Ééééés ulllalaaa :D OKTÓBERBEN 11 rész J Azért ez Faintos nem? J most hosszabb részt kaptok am, úgyhogy értékelni!! >< ♥♥♥

- Mi történt? – kérdezte aggódva Sam.
- Fogadásból hajtanak rám.  –mondtam, s kezemet ökölbe szorítottam….

Gabriela szemszöge:

-Mi van? – kérdezte ledöbbenve Sam.
- Ryan és Justin csak egy hülye fogadás miatt hajtanak rám. – ráztam meg a fejem.
- Biztos vagy ebben? Hiszen Ryan odáig van érted.
- Az lehet, de akkor is fogadtak rám. Pedig majdnem úgy voltam vele, hogy megpróbálhatnánk. – fogtam a fejem. – Hogy lehetek ekkora nyomi, hogy nem vettem észre? – pattantam fel az ágyról.
- Gabi,Gabi nyugi jó? Meséld el, hogy hogyan jöttél rá, mert azt hiszem, hogy van egy tervem. – vigyorgott.
 -Úgy volt, hogy ott hagyta Ryan a könyvét a könyvtárban én meg utána vittem, de pont telefonált, s nem akartam megzavarni addig, így mögötte mentem, és hallottam, ahogy egy fogadásról beszél. És arról, hogy Justinnal megyek holnap valahova.
- És utána mit csináltál? – kérdezte érdeklődve barátosném.
- Utána felfutottam a szobámhoz, és utána, vagyis nem utána, hanem most rettentően nagy bennem a harag.  – fújtam ki a levegőt s dőltem neki a falnak.
- Akkor cicavirág itt az ideje, hogy visszavágj. – nevetett fel Sam.
- Hogy érted? - néztem rá kérdőn.
 - Úgy, hogy Ryan biztosan érez irántad valamit, csak sajnos fogadást kötött, de van egy Justinunk is, akivel ha elég sokat vagy Ryan nagyon megszívja. Szóval csak kezd bolondítani Justint, addig Ryan fortyog, majd egy jobb pillanatban lépj le, és akkor Justin is fortyog.  – vigyorgott, mint a töklámpás.
- De ez olyan kegyetlenség nem? – haraptam ajkamra.
- Nem feltétlenül, ha arra gondolsz, hogy ők fogadást kötöttek rád. Csak visszakapják azt, ami jár nekik. És különben mit kell csinálniuk, hogy megnyerjék a fogadást?
- Sajnos nem tudom. Ryan valami csókról dumált a telefonba, meg, ha belegondolok, már kétszer is meg akart csókolni, de nem tudom.
- Ó akkor biztos meg kell csókolni téged. Szóval lényeg, hogy ezt ne engedd egyiknek sem. Ha úgy alakulna a helyzet, fordulj el, tereld a témát.
- Hát jól van. – mosolyogtam most már én is. Ő visszaült az ágyára, én pedig a sajátomon elfeküdtem.
- És hova mentek holnap? – ásított közben egy nagyot.
- Nem tudom. – nevettem fel keserűen. – Csak annyit tudok, hogy randi lesz. – rántottam vállat.
- Mi van? – kerekedett ki a szeme. – Justin randira hívott? És igen mondtál?
- Hát őő, az úgy volt, – pirultam el. – ááá hagyjuk úgysem bírom elmagyarázni, ráadásul nem is megyek. – nevettem….

••• Másnap •••
Justin szemszöge:

- Szóval igazgatónő arról lenne szó, hogy erre a délutánra kimenőt szeretnék kérni nekem, és Gabriela Garcíanak.
- Hát fiam, ezt általában előre egy héttel szokták jelezni, de mivel új vagy ezért ezt nem tudhattad. Meg tudod ez iskola idő, és hétköznap nem mehetnek ki a diákok az iskolából, csak a park kávézójáig. – nézett rám szánakozóan.
- És semmivel sem vehetem rá az igazgatónőt? – könyököltem rá az asztalra, kulcsoltam össze az ujjaimat, s tettem rá a fejem.
- Hát… - gondolkozott. – Mire gondoltál? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Nincsen egy lánya véletlenül? – kérdeztem sunyin.
- Két fiam van, viszont az unokahúgomnak most lesz a szülinapja, és nagyon szeret téged… - kopogtatott a körmével az asztalon.
- És az unokahúgának nem lenne nagy ajándék, ha találkozhatna velem? – vigyorogtam önelégülten.
- De bizony az lenne. – mosolygott az igazgatónő is. – Este 10 előtt jöjjenek vissza, s senkinek a megállapodásunkról egy szót sem. Mondja azt, hogy az anyja kérte ki, vagy amit akar. – hadarta el, majd aláírt egy lapot, és a kezembe nyomta.
- köszönöm. A kislány ígérem odáig lesz. –kacsintottam, s leléceltem.  
- Ajánlom is. – szűrődött ki az irodából. Ez is könnyen ment. Imádom, hogy bármit megkapok, ha akarok. Még a karomat sem kell kinyújtanom érte. Lefogadom, más gyerek hónapokig szenved egy kikérőért.
Csendben belépkedtem a terembe, ahol az első órám lesz, majd helyet foglaltam Ryan mellett.
-Hova viszed Gabit? - támadott le egyből.
- Hm.. Érdekel mi? – húzogattam a szemöldököm. – Ne aggódj, egy olyan helyre, ahol jól érzi majd magát.
-Ja mint a többi lány, akiket dedikálásra rángattál el? – mondta lenézően. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér is. Ilyen könnyű kitalálni, hogy hova viszem?
- Nem képzeld, nem oda megyünk. – Hazudtam könnyedén. – Semmi köze a munkámhoz.
- Nocsak, mi ütött beléd?  - vigyorgott Ryan. – Pedig mindig ilyen Belieberes dolgokra cipeled el őket.
- Aha, mert te már csak annyira tudod, hogy hova cipelem a lányokat. Különben meg nincs igazad, mert rendszerint az ágyba. - kacsintottam. Ryan szemeit forgatta, majd témát váltott.
- Nem láttad a töri könyvem? –
- Úgy nézek én ki, mint aki tanulgat is? – húztam fel a szemöldököm. – Haver, én már unom ezt az egészet. Miután vége a fogadásnak és lelécelek, s visszavárom a magántanáromat. Ő legalább egy héten csak egyszer jön. Ráadásul vannak csajok is minden napra legalább egy. Ez itt mi? Tanulj minden nap, legyél bezárva, s ne is élvezd az életet szitu körülbelül. pff. – ráztam meg a fejem.
- Ez itt mi? Ez az én iskolám, az én életem egy része, a haverjaim. És igen te nem ide való vagy már. Jócskán megváltoztál. Régen pedig mennyit röhögtünk. Most már csak egy beképzelt hülyegyerek lettél. Tudod, ha csak a fogadás miatt vagy itt, akkor inkább menj haza, és éld a jól megszokott sztár életed, s akkor talán én is összejöhetek Gabival. – köpte a szavakat, majd elült egy másik padba.
-Úristen. – forgattam meg a szemeimet, majd elővettem a telefonomat, s gyorsan pötyögni kezdtem, egy új program keresése érdekében.

Ryan szemszöge:

••Tanítás után ••

Épp Gabit akartam elcsípni, mielőtt Justin elviszi később, mikor felém jöttek a barátnőjével.
-Sziasztok. – álltam meg előttük.
- Szia. – vettette oda flegmán, ő és a barátnője szinte egyszerre. Kicsit meglepett, de biztos valami női bajuk lehet.
- Ő nem sétálunk? – kérdeztem mosolyogva.
- Tudod délután Justinnal lesz randia, s nem ér rá sokáig. – mondta a barátnője, s ügyelt arra, hogy a randia szót kellőképpen kihangsúlyozza.  Gabi erre oldalba bökte, majd a lány helyesbített.
- Vagyis Justinnal mennek valahova. – mondta unottan.
- Szóval még van egy kis időm? – mosolyogtam huncutul.
Gabi mély levegőt vett majd így szólt: - Végül is van. – küldött egy erőltetett mosolyt.
- Akkor jössz? – nyújtottam felé kezem. Ő Samre nézett, aki egy aprót bólintott, majd kezét az enyémbe tette, s húzni kezdtem.
- Hova megyünk? – kérdezte unottan.
- Igazából nem tudom. – álltam meg. Végre nevetni kezdett.
- Jajj Ryan. – mosolygott, s közben a fejét rázta.
- Mit csináljunk? – érdeklődtem.
- Nézünk filmet? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Arra van idő? – vigyorogtam.
- Nincsen, de el kezdhetjük, s közben majd dumálunk. – mosolygott.
- Hát, jól van. – rántottam vállat, majd elindultunk Gabi szobája felé. Valami romantikus filmet választott, de igazából nem a filmet figyeltük, hanem beszélgettünk.
- Kérdezhetek? – mondtam félénken.
- Muszáj rá válaszolni? – vigyorgott.
- Nem. Soha semmit sem muszáj. – mosolyogtam.
- Akkor természetesen kérdezhet McButler.  -  intett kezével.
- Tetszik Justin?
- Igen Ryan eltaláltad. Pont beletrafáltál, hogy ez az a kérdés, amit ma nem fogunk megvitatni. – kacsintott.
Ránéztem a filmre, ami inkább csak háttérzajként szolgált, s éppen a fiú azt az ismert „filmnézés közben ásítok, s a lányt átkarolom” technikát csinálta. Közelebb ültem Gabihoz, s én is ásítottam egyet, majd leutánoztam. Ezután füléhez hajoltam, s suttogni kezdtem.
- Kendra. Szépséges Kendra. Tudod, minden nap rád gondolok, nem telik el nap úgy, hogy ne jutnál eszembe. Eltereled a gondolataim. Fizikai nehézséget okoz, már a levegő vétel is. Ó Kendra, hát miért teszed ezt velem? – kaptam a végén szívemhez drámaian.
Gabi felém fordult, megnyalta alsó ajkát, majd közelebb hajolt hozzám.
-Mr. Humbert, maga a tanárom. Ne várja, hogy szememben szerelem csillogjon, s ne akarjon nékem romantikus perceket okozni. Ó, Mr. Humbert. Már így is köt magához valami. Valami, amit nem tudok szabad szemmel megmutatni, amit nem tudok megfogni. Egy kötelék ó Mr…- gyorsan befogtam a száját a folytattam.
- Cssss, - emeltem ujjamat a szájához. - Drága leány. Ezt hívják szerelemnek. Csöppnyi szíved olyat érez, mit előtte tán még soha. De én meg tudom néked mutatni milyen is a szerelem, milyen is, ha két ember közötti kapcsolat még magasabb színvonalra lép. Drága leányzó. Add a tested nekem. A legszebb ajándék mit nekem adhatsz. – Majdnem elnevette magát, de visszatartotta.
- Szabad ezt nekünk Mr. Humbert? – nézett rám ártatlanul.
- Szabad vagy nem szabad érzem köztünk a vonzalmat. Érzem, hogy mindjárt… - hatásszünet. – fingani fogok. – vigyorogtam, s már csak egy centi távolság volt köztünk.
- Bazdmeg. – nevetett fel, majd elhúzódott…
Egy halk pittyegésre lettem figyelmes ezután, majd zsebéből előkapta a telefonját.
- Justin? -  húztam oldalra a szám.
- Ő, igen. – Bocsi Humbert, azaz Ryan, de most menned kell. Majd legközelebb folytatjuk, ígérem.
- Hát jól van. – rántottam vállat. – Szia. Köszöntem el, majd a szobám felé vettem az irányt…