17. Randi 1/2

Hali :) Bocsi, hogy ilyen lassan jött a rész, de valahogy nem volt időm.. Az előbbi rész a Ryan-nek szurkolóknak lett küldve ez viszont itt tömény Justin, és lesz ám folytatása is :P najó azért van benne egy kicsi Samantha is >< 


- Ő, igen. – Bocsi Humbert, azaz Ryan, de most menned kell. Majd legközelebb folytatjuk, ígérem.
- Hát jól van. – rántottam vállat. – Szia. Köszöntem el, majd a szobám felé vettem az irányt…

Gabriela szemszöge:

Miután Ryan elment pötyögtem egyet gyorsan Samnak, majd vártam, hogy megérkezzen. Hamar ide is ért, gondolom nem lehetett messzi.
- Szia. Segíts. – köszöntem neki, majd kérleltem.
- És ugyan miben segítsek asszonyságának? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva.
- Szerinted? – vakartam meg a tarkóm. – Abban, hogy mit vegyek fel. – nevettem fel kínosan. – tudom, hogy nem érzek semmit Justin iránt, de valahogy még is ki akartam öltözni neki. Vagy talán, csak azért mert idegesített a fogadás?
- Szerintem légy természetes első randin. – mosolygott rám, majd itt lévő ruháim között kezdett el kutakodni. – Ugyanakkor, kápráztasd is el. – kacsintott, s kihúzott egy számomra kedvenc csíkos felsőt.
-És ehhez mit? – vigyorodtam el.
- Mondjuk ezt. – húzott ki egy átlagos farmert.
- Imádlak. – öleltem meg szorosan, majd átvedlettem a kiválasztott ruhákba.  – Majd elmegyünk egyik hétvégén vásárolni? – néztem rá boci szemekkel.
- Ez alap dolog csajszi. – nevetett fel.
- Jól van akkor. – mosolyogtam. A zsebemben hírtelen rezegni kezdett a telefonom. Sms-em jött.
~Kész vagy randi girl? :) Kint várlak a kapunál. Siess, mert 1 perc múlva küldöm a következő smst. :P ~
Az üzenete mosolyra késztetett. Felvettem gyorsan egy topánkát, felkaptam a kezembe a kabátomat, elköszöntem barátnőmtől, s a kifelé vettem az irányt. Amint kiértem az iskola ajtaján újra rezegni kezdett a telefonom.
~ Hm.. Jó felé jössz. Cicc-cicc xD Már majdnem itt vagy. ~
Felnéztem, s Justin előttem volt 10 méterre körülbelül, s nekidőlt a hatalmas vaskapunak.
-Szia. – vigyorgott kajánul.
- Hali. – haraptam alsó ajkamra. Haja az ég felé állt. Eszembe jutott az én nagy szerelmem Stefan Salvatore./vámpírnaplók/
- Na, gyere kislány. – nyitotta ki nekem a kaput.
- Merre felé? – kérdeztem már a kapu túloldaláról.
- Arra. – mutatott egy fekete Range Rover felé.
- És tulajdon képpen hova megyünk? – kérdeztem, miközben a kocsi felé sétáltunk.
- Az természetesen titok. – kacsintott rám, majd kinyitotta nekem az anyós ülés felőli ajtót. Ő is gyorsan bepattant, s zsebében kezdett turkálni, de nem talált benne semmit. Meg próbálta a másikban is, s előhúzott egy piros kis kendőt.
- Jajj remélem, nem ugyanarra gondolunk. – nevettem fel.
- Ha arra gondolsz, hogy most be fogom kötni a szemed, akkor dehogynem. – vigyorgott önelégülten.
- Muszáj? – néztem rá boci szemekkel.
- Természetesen. – vigyorgott, s bekötötte vele a szemem.
- Mennyit mutatok?  - kérdezte egy röpke idő után.
- Ha látok is van annyi eszem, hogy hazudjak. – sóhajtottam fel.
- Jól van. De ugye nem látsz? – mondta egy kis buzgó ötéves módján. Furcsa volt, hisz ez nem megszokott tőle. Ő általában,, igen én vagyok a híres tini sztár ” módjára viselkedik, s most pedig hírtelen nem. Talán ez lenne az igazi énje?
•••••••
Már időtlen idők óta utazunk, s kezdem unni.
- Sok van még? – nyavalyogtam.
- Nem már csak úgy két órát kell kibírnod. – nevetett fel, de közben egy kis gúny is ott volt hangjában.
- Most mi van? – görbítettem le a szám.
- Úgy alig 10 perce lehetünk úton, s te már most sipákolsz. – fújta ki a levegőt. – Veled se mennék hosszú útra. – szinte biztos voltam benne, hogy most vigyorog. Nekem viszont nem esett jól. Kezeimet összefontam, s az út végéig innentől meg sem szólaltam bármikor is kérdezett.
- Meg érkeztünk. – szólalt meg, s az autót leállította.
- Remek.  – sóhajtottam fel.
 Kiszállt az autóból, s engem ott hagyott a kendővel a fejemen.
- Rólam nem kéne megfeledkezni. – ordítottam ki.
- Itt vagyok, ne aggódj. – suttogta a fülembe. Azonnal kirázott a hideg, s egyben enyhén felugrottam az ijedségtől. Igen gyorsan megkerülte az autót. Ő csak felnevetett, s kisegített a kocsiból. Elvezetett egy darabig, majd ismét otthagyott. Hallottam, hogy az autó ajtaja becsukódik, majd egy pityegést, s ismét csönd.
- Ha itt mer hagyni, esküszöm, megfojtom. – morgolódtam magamnak.
- Hú, milyen kis tüzes valaki. – nevetett ki ma már isten tudja hanyaggyára.
- Örülök, hogy élvezed a szerencsétlenségemet. – ráztam meg a fejem. Éreztem, hogy fejem mögé nyúl, s bogozza ki a kendőn kötött csomót. – Remélem, nagyon jól érzed magad, mert eddig én szarul. Ahelyett hogy kinevetnél, inkább jobban figyelhetnél mások érzéseire. – itt már nem volt kendő a fejemen, s a szemébe nézve mondhattam meg neki a magamét. – Tudod mit? Inkább vigyél haza. – indultam meg a kocsi felé, de ő vállamnál megfogott, s megfordított. Amit ott láttam az valami csodálatos volt.
- Még mindig haza akarsz menni?  - kérdezte szorosan mögöttem. Kezei még mindig vállamat fogták.
- Azt hiszem, hogy nézelődnék még. – haraptam bele alsó ajkamba.
- De az előbb még haza akartál menni. – mondta hangjában egy kis vidámsággal.
- Én ilyet nem is mondtam. Meg kéne nézetned a füled egy orvossal. Biztos a sok Belieber megsüketít – intettem neki, majd elindultam a kis úton.
- Megvárnál? – futott utánam. – Elvégre még is csak én hoztalak ide. Úgy illik, hogy én is vezetlek. – jött mellettem. Mondatát eleresztettem fülem mögött, s inkább a tájat figyeltem.
- Meseszép. – Ámuldoztam, s közben néha-néha menet közben tettem egy-egy kis kört. Justin pont megszólalt, így hátrafelé araszolva mentem, s figyeltem szavait.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott sunyin. – Amúgy én a helyedben nem sétálnék hátrafelé menet. – jelent meg arcán egy 200 wattos mosoly.
- Miért? – kérdeztem tőle, még mindig ugyanúgy haladva.
- Azért, mert vagy olyan ügyes, hogy eless. – kacsintott rám.
- Na kösz. – szűkítettem össze szemeim, megálltam előtte, s ujjammal mellkasára böktem. - De ha egyszer is el fogsz esni, bemutatsz Pattie-nek mint a mennyasszonyod. – küldtem felé egy féloldalas mosolyt.
- Hogy mi? – emelete fel szemöldökét, s nevetett fel.
- Nem tudom, csak ez jött most hírtelen a számra. – mosolyogtam. – Akkor várj, kitalálok mást. – tettem ujjamat a számhoz, ezzel is hitelesítve gondolkodásomat.
- Felesleges. – húzta le óvatosan kezem a testem mellé. – Ez is megfelel. Nem vagyok beszari, megmerem csinálni. – mosolygott.
- És ha te esel el? – kérdezte kajánul vigyorogva.
- Akkor őőő.. Nem történik semmi? – nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Ó dehogynem. – nyalta meg a száját. – Olyan nincs, hogy én, bemutatlak anyunak, te meg nem csinálsz semmit. – rázta meg a fejét. Csak akkor vettem észre, hogy kezével még mindig a csuklómat fogja.
- De van. – hajoltam hozzá közelebb. Körülbelül 10 centi távolság volt köztünk. – Én találtam ki, az én szabályaim érvényesek.
- Akkor viszont nem játszok. – hajolt hozzám még közelebb…

GaBi ruhája :) 

a kis utacsak ahol sétálgatnak :) /bambuszerdőfélefajta/ ><