# 37. Máskülönben pedig kimondta... #

Na gyerekek.. Ezt most egy hosszabb rész lett, bár nem valami nagy szám.. Előre is bocsi, hogy amikor minden szépen alakul én képes vagyok elrontani :D
ui.: Köszönöm a kommenteket ♥

- Szóval? – húztam el a szó végét. Ha akar valamit, hát mondja ki nyíltan.
- Szóval.. – halkult el. – Talán szakítanod kéne Victorral…

Felnevettem. Annyira édes fejet vágott. Arcára kiült az értetlenség.
- Szereted Victort? – szomorodott el. – Végül is megértem. – rántotta meg a vállát, mintha nem zavarná, de tisztán látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
- Ezt ne most beszéljük meg, oké? – kérdésnek akartam, de inkább lett belőle utasítás. Justin bár nem szívesen, de bólintott. Nem értem, hogy miért nem mondtam neki azt, hogy szakítok Victorral. Talán azért mert ezt úgy akartam neki mondani, hogy tiszták vagyunk? Mármint félreértés ne essék egyikünk sem részeg, de én jobb szeretném úgy tisztázni vele a dolgokat, hogy valóban át tudom gondolni a mondataim jelentését. – Táncoljunk. – Kezdtem el húzni Justin kezét.
- Egy pillanat. – Itta ki pohara tartalmát, majd megfordult, s meghúzta az üveg Jack Daniel’st.
- Talán még is meg kéne, beszélünk. – ráncoltam össze homlokom, majd tettem kezemet a vállára.
- Tessék? – fordult felém. – Nincs semmi gond. Majd máskor megdumáljuk. Most buli van. – kacsintott, s küldött felém egy művigyort.
- De… - próbáltam ismét megszólalni, ám nem engedte.
- Te mondtad, hogy ne most beszéljük meg. Késő bánat. - Hagyott ott, s vitte magával az üveget.
- Ez jól meg csináltam. – nyögtem fel. Megsértődött. Letettem a poharamat, ellöktem magam az asztaltól, s Justin keresésére indultam. Ryannal, és Samanthával beszélgettek, vagy valami hasonlót műveltek. Justin ismét meghúzta az üveget, majd Ryannak mondott valamit. Ryan bólintott, s mikor meglátott engem Justinnak szólt, hogy a közelben vagyok. Remek. Szóval rólam beszéltek.
- Sziasztok. – köszöntem a többieknek. Ryan a fejével biccentett egyet, ami annyit tesz ki, hogy: SZIA.- Justin beszéljük meg. – ordítottam neki. Elképesztő, hogy mekkora a zajkülönbség itt, és az italos pult között.
- Nem hallom. – rázta meg a fejét, s húzta meg ismét az italát.
- Legalább ne hazudnál. – morogtam magamnak, majd a kezében lévő Jack Daniel’sért nyúltam. Természetesen mit is vártam? Azt hogy odaadja? Sok dolog hibádzik itt.  Az első ilyen dolog az, hogy Biebsnek szándékában sincs odaadni az üveget, a másik pedig az, hogy még erő fölényben is van. Ha akarnám, se tudnám elvenni tőle.
- Engedd el cica. – hajolt hozzám közel, a fogta meg a karomat. A hideg is kirázott. Egyrészt, mert vonzott magához minden érintése úgy, mint egy mágnes, másfelől pedig mert hangján érezhető volt enyhén az ital hatása. Ha így halad ennek nem lesz jó vége.
- Szerintem nem kéne többet innod. – próbáltam neki kedvesen, ám de határozottan beszélni.
- Szerintem viszont, ez egy buli, szóval édes mindegy, hogy csont részegre iszom-e le magam, vagy sem. Másfelől pedig ez az én bulim. –bunkózott.
Körülbelül tíz perc elteltével Ryan mondott valamit Justinnak, majd otthagyott minket.
- Hova ment? – kérdeztem Justintól.
- Dob egy sárgát. – Ordította, majd Samanthaval kezdett táncolni. És érdekes módon Sam nem bánta. Vajon sok ital van már benne? Valószínűleg a válasz igen, hisz nem épp a szíve csücske. És igen. Ha bárki kérdezné, ugyan letagadnám, de igazából zavart a közös „táncikálásuk”. Samantha elvette az üveget Justintól, jól meghúzta, majd visszaadta. Bieber ugyanezt a műveletet megismételte. Még jobban egymáshoz simultak.
- Ne igyál, többet kérlek. – markoltam bele pólójába, mire szétváltak.
- Ne idegesíts már fel. – forgatta meg a szemeit.
- Bocs hogy törődöm veled. – ráztam meg a fejem. Vajon én is ilyen vagyok részegen, vagy csak ő lesz ilyen alpári paraszt? Bár tegyük hozzá, hogy ez az én hibám. Lehet, hogy nem viselkedne így, ha kerek perec közöltem volna vele, hogy oké szakítok Victorral. De én balga gyermek létemre azt mondtam neki, hogy majd holnap megbeszéljük. Talán nem kellett volna. Lehet, most azt gondolja, hogy én még szeretem Victort? Pedig ha elmerengne a dolgokon egy kicsit is , akkor rájönne, hogy ez teljességgel lehetetlen. Justin mellett mást nem lehet szeretni. Ő a tökéletes férfi.
- Nem tűnt fel, hogy azt csinálod. Csak akadályozod a jó közérzetemet. – simított végig vállamon. Bumm. Ez felért egy csúnya pofonvágással. Ennyit a tökéletes férfi imidzséről.  Na, egy biztos! Ha ezt mind ital nélkül mondta volna, akkor igen csúnya halála lenne odalenn a barátocskájának.  – Inkább menny, és dugasd meg magad valakivel. – És páff. Újabb pofára esés. Na, jöhetnek a takarítók, és fel lehet engem kaparni nyugodtan a földről. Kezét lelöktem a vállamról, s mérgesen hátrébb mentem. Iszonyat felhúzott. Tudom, hogy ez javarészt az én hibámból van és, hogy az ital is szerepet játszott benne, de azért még sem kéne úgy beszélnie velem, mintha egy utolsó kis senki lennék. Én is megérdemlem a normális beszédet, még ha hibázok is. Lehet, hogy neki fájt, hogy nem azt hallotta, amit szeretet volna, viszont én legalább nem mondtam semmi olyasmit, amivel a lelkébe tiportam volna.  Ő pedig kegyetlenül belém döfte a tőrét, és még jól meg is forgatta bennem, hagy érezzem.  Nekidőltem a falnak, és onnan figyeltem, ahogy újra meghitten táncolgatni kezdenek. Egy ceruza sem fért volna be közéjük, úgyhogy azt hiszen, jogos a felháborodásom. Főleg ezek után.  Bár mindent magamnak köszönhetek, azért ennyire nem kéne velem elbánni. Nagyon nagy szájkaratés az már biztos, de kíváncsi lennék, mit szólna ahhoz, ha meg is csinálnám a kérését. Minden bizonnyal kitérne a hitéből.
 Samantha Justin minden egyes szaván nevetgélt, míg Justinnak szépen lassan elfogyott a piája. Az után nem nehéz kitalálni, hogy hova ment a hős szerelmes. Természetesen az italos pulthoz.
- Úgy van. Még egy kis pia, és mehettek ti is szobára. – morogtam karba tett kézzel.
Sam meggörnyedve, várta Justint, s közben jobbra-balra nézelődött, mígnem szeme rajtam állapodott meg. Valamiféle idióta vigyorral integetett nekem, s botladozva, de elindult felém.
- Mizujs csajszi? – még ezt az apró mondatot is nehéz volt megérteni tőle. Részegen nem lehet ám normálisan beszélni, az már biztos. Olyan mintha egy olyan emberrel beszélnék, akinek a nyelvét megcsípte egy darázs, s nem bír beszélni, mert feldagadt neki. Bár igazából semmihez sem hasonlítható.
- Köszi, megvagyok. – hangomon hallani lehetett, hogy nem épp a legboldogabb pillanatomban beszélgetünk, de ezt egy részeg ugyan, hogy is venné észre? Elvégre az agyad egy részét „zsibbasztod” le az alkohollal.
- Az jó. – felelte bágyadtan. – Nagyon király ez a buli.
- Aha, az. – válaszoltam unottan.
- Hogy jutunk majd amúgy haza? – tettem fel egy komolyabb kérdést.
- Majd hazavitetem magamat valakivel. – rántotta meg a vállát, és nevetett fel.
- Remek. És én? – nagyon aranyos, hogy rám is gondolt.
- Hát majd te is keresel valakit. – vigyorgott. Abban a pillanatban nagy csattanás akadályozta meg a lehetőségemet arra, hogy válaszolni tudjak.
- Meg, ne merd közelíteni, különben eltöröm a kezed! – fenyegetőzött Justin egy idegen fiúval. Pillanatok alatt mindenki köréjük gyűlt, s a zene is elhalkult. Átfurakodtam magam a tömegen, majd Jus mögé álltam.
- Mi történt? – kérdeztem tőle. A fiú a földről tápászkodott fel éppen, s körülötte mindenhol üvegszilánkok voltak.
- Ez csak egy suna. - rázta meg a fejét. – Atya ég.  – forgatta a szemét idegesen a másik. Justin egy újabb üveget markolt meg.
- Nem csak egy suna. – botladozott beszéde. – És különben is foglalt. Szóval húzz el. – Hangja ellentmondást nem tűrő volt.
- Gyere, mielőtt valaki kamerázni kezd. – fogtam meg hátulról a vállát, s suttogtam a fülébe. Nem lenne jó vége, ha ilyen videó kerülne fel róla. A hírnevében nagy csorbát ütne bizony.
- Nem megyek! – förmedt rám. – Előbb még szétverem ezt a köcsögöt.
- Nem versz szét senkit. – Fordítottam magammal szembe, és szemébe nézve beszéltem hozzá. Bár igazából nehéz volt így beszélni, ugyanis folyamatosan máshova figyelt, így két kezemet felvezettem arcára, és nem engedtem, hogy ide-oda keringjen buksijával.
- De szét akarom verni. – idegeskedett még mindig.
- Ha bárkit is szétversz, azzal engem bántasz. Nem akarom, hogy te ilyen legyél. Jó? – tárgyaltam vele komolyan. Tekintve a helyzetet szükség is van erre. – Jó? – Kérdeztem ismét, amikor nem válaszolt. Egy aprót bólintott, mire kezemet levezettem karjaihoz, s csuklóit fogtam. – Jól van. Most gyere. – mosolyogtam rá.  Ott hagytuk a tömeget és a fiút, akin valószínűleg Justin egy üveget tört szét, s kimentünk az udvarra. – Elmeséled? – lassítottam le.
- Nem akarom. – rántotta meg a vállát. Hangja a végére elcsuklott. Az italtól bódultan is olyan édesen viselkedett. Mintha egy cuki kisfiú lenne velem szemben. Kezeit zsebre csúsztatta, s úgy nézett fel az égre.
- Mivel jöttél? – törtem meg a ránk telepedni készülő csöndet.
- Kocsival. – tekintett rám egy pillanatra.
- Haza viszlek. Szinte alig ittam valamit. – bólintottam. Ez inkább magamnak szólt mintsem neki. Csak, letisztáztam a fejemben a gondolatokat.
- Nem kell. – utasította el ajánlatomat. Tulajdon képpen nem mondtam, hogy más választ is elfogadok az okén kívül.
- Nincs választási lehetőséged. Haza viszlek és kész. – zártam le ennyivel. – Szóval, ha most bent van valamid, akkor még visszamehetsz, de utána irány az autó. – kezdtem el topogni lábammal.
- Mindjárt jövök. – mondta, s botladozva bement.
Körülbelül öt perc várakozás után untam meg, és én is bementem a házba. Első ember akit megpillantottam , az Ryan volt, így odabattyogtam hozzá.
- Hol van Justin? – kérdeztem tőle a zenét túlkiabálva. Vállatvont.
- Utoljára egy csajjal ment fel. – kiabálta vissza. Most aztán meglepett.
- Köszi. – mondtam, majd faképnél hagytam, és az emeletet céloztam meg.  Fenn sem fogadott valami szép látvány. Justin az ajtónak dőlve állt, és egy lánnyal csókolózott. Valahogy a szituációból kiindulva azt hinné az ember, hogy élvezik mindketten, ám mikor már mindent egyértelműnek gondolsz, az égiek közbeavatkoznak, és felborul a világ. Justin eltolta a lányt.
- Ezt hagyjuk. Nekem ez nem megy.  Én szeretek valakit.
-  Justin ne kéresd magad. Itt vagyok, gyere, megkaphatsz. – ajánlkozott az a liba. Voltatok már olyan állapotban, hogy nem tudtátok mitévők legyetek? Az agyam folyamatosan azt suttogta: Fordulj meg és lépj le! Ezzel szemben a szívem pedig csak azt kántálta: Eltolta magától a lányt. Nem tudna megcsalni.  Aztán az agyad újra közbe szól. Hiszen ha most járnátok, ez már megcsalásnak számítana. Ugyanakkor a szíved sem hagyta annyiban: Ugyan már. Hiszen részeg. Ilyenkor mindenki hülyeségeket csinál. Máskülönben pedig kimondta, hogy szeret….

# 36. ,,akár egy kondért is lehetne kevergetni vele. " #

Istenem :) Már 36. Nem semmi. És most mondjam ki, hogy vége? Hogy ez az utolsó rész? Hát egyszer ennek is meg kell történnie =) Ja és még valami. Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel. Nincs mentségem. Na de olvassátok sok szeretettel a 36. és egyben utolsó részt ♥ Dusi =)

- Ó szóval nem ez volt az utolsó bűnös éjszakánk? – mosolygott.
- Nem bizony. – ráztam meg a fejem. – Ha már a pokolra jutunk, élvezzük ki rendesen…

-1, 2, 3. – ordította a csapat, s a versenyzők egyszerre kezdtek neki 5 pohár sör megivásának. Mosolyogva figyeltem, ahogy Justin issza ki egyik pohár után a másikat. De nem nyert. Ryan volt az, aki előbb megitta, s utána valami idegen.
- Ryan előbb kezdett neki. – jött oda mellém, s mentegetőzött, hogy miért nem ő nyert.  – A csávó meg biztos valami nagy iszákos.
- Én is láttam. – mosolyodtam el, holott ez nem így volt. Justin pusztán nem tud veszíteni. – Majd legközelebb te nyersz. – simítottam arcára.
- Rendben. – Csillantak fel a szemei. – Iszunk valamit?
- Aha. – bólintottam, s az italos pulthoz mentünk.
- Mit kérsz cicám? – nézett rám édes mosolyával.
- Nekem mindegy. – rántottam meg a vállam. – Csak ne legyen túl erős. Elvett valamit az asztalról, majd két műanyagpohárba töltött belőle.
- Mi ez Jus? – kérdeztem, miután a kezembe nyomta.
- A jó öreg Jack. – nevetett fel. – Ezt a szépséget nem műanyagpohárban kéne odaadnom neked, de lévén, hogy ez egy buli és nem akarunk összetörni semmit ezzel, kell beérned.
- Az íze így is ugyanaz. – forgattam meg a szemeim.
- Azt te csak hiszed. – kacsintott, majd felém nyújtotta a poharát. Óvatosan belekortyoltam, s fájdalmas arcot vágtam.
- Mondom, hogy ne legyen erős, erre te kis híján alkoholmérgezésben megölsz.  – Felé nyújtottam poharam, ezzel jelezve, hogy köszönöm nem kérem, de ő csak vigyorogva töltött még a poharamba. – Ó, hogy fulladnál meg. – vigyorogtam.
- Cicám. Átkozni csak az tud, aki úgy szint meg van átkozva. – kacsintott rám. – Kivéve, ha boszorkány vagy. – harapott alsó ajkára.
- Na, akkor most melyik vagyok? – húzogattam a szemöldököm. Valószínűleg úgy nézhettem ki, mint egy rossz pedofil, aki épp becserkészi a… na, igen mindenki tudja, hogy hogy is van ez, szóval nem kell ecsetelnem tovább.
- Hát, ha már így is úgyis meg kell, hogy fulladjak, akkor legyél boszorkány. Persze nem csúnya boszorkány lennél, hanem olyan kis csinos fajta. – jött közelebb, s markolt fenekembe. – No meg persze azért is az lennél, mert ti boszorkányok szerettek seprűnyélen lenni.  És minden boszorkánynak van egy seprűje, amivel kedvére játszadozhat. Akarom mondani, repülhet. – vigyorgott kajánul.
- Ó te kis pimasz. – löktem mellkasánál fogva hátrébb. – És most jön az, hogy az a seprűnyél milyen termetes, és pont az én kezembe való igaz? – ráztam meg a fejem szemforgatás közben.
- Én nem pont erre gondoltam, de most, hogy így mondod, ezek a jelzők is mind igazak. – jelent meg arcán egy győztes vigyor.
- Igen? És mi van akkor, hogyha én nem boszorkány vagyok, hanem mondjuk csak egy sima szakács? – vágtam vissza.
- Akkor isteni a fakanalad. – kacsintott ismét.
- Köszönöm. – simítottam arcára. -  Victortól kaptam. – tudom, hogy talán ez egy kicsit gonosz volt, de hát istenem. Ha ő úgy, akkor én pedig így válaszolok. Egy pillanatra meglepődött, utána pedig csak felhorkantott.
- Jaj, butuskám. – mosolyodott el gúnyosan. – Én nem arra az agyonhasznált satnya kis fakanálra gondoltam, ami ott lapul a fiók legmélyén, hanem egy másik komolyabbra, ami kinn van a pulton, és arra vár, hogy használd, no meg akkora, hogy akár egy kondért is lehetne kevergetni vele. – A végén elnevettem magam.
- Álomvilágból már rég felébredtünk. – Öleltem át, s közben ámulatba ejtő szemeit figyeltem. – Mellesleg örülj, hogy nem vécé pucolót mondtam.
- Ha azt mondtál volna, akkor neked lenne a legszebb, legnagyobb, legeslegjobb keféd. – húzott magához közelebb, s ölelte át derekam.
- El ne szállj magadtól. – forgattam meg szemeim.
- Jó, igazad van. Tulajdonképpen a takarítónő is sokat számít. Hiszen a kefének is szüksége van valamire, ami mozgatja.
-  Annyira romantikus vagy te csődör. – hajoltam ajkaihoz közelebb, s adtam rá egy rövid puszit.
- És te pont ezt szereted bennem. – kapott ajkaim után.
- Előfordulhat, hogy tetszik eme tulajdonságod is. – hunytam le a szemem s hagytam, hogy végre normálisan is megcsókoljon. Nyelvével egyből átfurakodott hozzám, és amolyan édes vándorútra hívta azt. Miután elváltunk egymástól, homlokát az enyémnek döntötte.
- Kérdezhetek valamit? – váltott kujon hangnemből édes szerelmessé. Talán még egy kis félelem hallatszott hangján.
- Természetesen. – fúrtam arcomat a vállába.
- Vagyis inkább kérni szeretnék valamit. Illetve nem kérlek rá. Mármint, hogyan is fogalmazhatnék? Csak ha te is így gondolod. Szóval… Nem szeretnék szerető szerepet betölteni, mert egyrészt nem tartom magamat ilyen piszok alaknak, másrészt pedig nem akarok számodra csak holmi második lenni. Nem beszélve arról, hogy én nem titkos kapcsolatot akarok. Én úgy vélem, hogy vagy semmilyet, vagy olyat, amiben kölcsönösen felvállaljuk egymást. – darálta le egy szuszra. Nem mondom nem kicsit meglepődtem. De azt hiszem, hogy a helyében én is valami hasonlót mondanék. Felesleges Victort hülyítenem, miközben mást szeretek, és felesleges Justint - ahogy ő fogalmazott -, csak egy másodikként használnom, mikor sokkal jobb helyet érdemel.
- Szóval? – húztam el a szó végét. Ha akar valamit, hát mondja ki nyíltan.
- Szóval.. – halkult el. – Talán szakítanod kéne Victorral…

Hahhah ROTFL Csak vicceltem gyerekek :D Bár esküszöm, hogy megfordult a fejemben.. De nem. :D Nem így lesz vége a blogomnak az már biztos. Először is meg kell, hogy köszönjem nektek, hogy olvastátok, másrészt pedig még van egy két tervem velük. Na de ♥ és kérek komit ^^ 

# 35. Csak feküdtem, mint egy asztalra terített abrosz. #

Na gyerekek .) És itt egy újabb rész :) Azt hiszem, hogy ezt a részt Emesének postázzuk, hiszen ő írta nekem azt a csodálatosan hosszú kommentárt, amit mire elolvastam lement a nap, de sebaj örültem neki. ♥
Igazából ebben a részben nem igen történik semmi újdonság, de azért szerintem elég jóra sikeredett. / Legalábbis nekem ez lesz az egyik kedvencem .) / 
És emberek még egy információt szeretnék megosztani veletek =) Hát ennek inkább nem fogtok örülni, de hát előre is sry.. Szval kimondom =) Már közel vagyunk a végéhez, s lassan a blogot befejezem =) ♥ Nyitni fogok-e újat? Igen minden bizonnyal fogok, de nem tudom, hogy lesz-e közte egy rövid szünet, vagy sem... Szóval Nagyjából mostanra ennyit szántam.. Jó olvasást..♥ Dusi 

J. szemszög:
Már nem csak lelkileg vagyunk egyek, hanem testileg is…
Fáradtan dőltem el mellette, s húztam magunkra a takarót. Keze megtalálta az enyémet, s szorosan rámarkolt…

- Ki kéne mennünk. – szakítottam el tekintetemet a plafonról, s néztem rá.
- Rendben. – szemei jobban csillogtak, mint a legszebb gyémánt. Felült az ágyon s a takaróval gondosan takarva magát, szemével keresgélte ruhadarabjait.
- Ennek így semmi értelme egyébként. – mosolyodtam el.  Kezemmel megtámasztottam a fejem.
- Tessék? – fordult felém. Olyan boldognak, és szépnek tűnt. Jobban mondva eddig sem volt csúnya, sőt kifejezetten gyönyörű, de most még azt a szépségét is felülmúlta.
- Már láttalak meztelenül. – vigyorodtam el kajánul.
- Oké. Akkor, ha annyira híve vagy az Ádám és Éva öltözetnek és azt akarod, hogy flangáljunk mindenfelé ruhátlanul, akkor például kezdhetnéd azzal, hogy idehozod a cuccaim. – húzta fel a szemöldökét. 
- Hát rendben. – sóhajtottam, majd kikecmeregtem az ágyból, odasétáltam a ruhájához, s felkaptam a földről.
- Mit csinálsz? – lepődött meg. – Egyébként igen szexi a feneked. – nevetett fel édesen.
- Azt mondod? – fordultam meg. Halványan elpirult, s ajkába harapott. – Szóval jól nézek ki hátulról? – lépkedtem hozzá közelebb.
- I-igen. – akadozott hangja.
- És elölről? – értem oda az ágy széléhez, s leültem. Arca most már a legpirosabb alma színével vetekedett. Kezemmel megérintettem kulcscsontját, mire egyből behunyta a szemét.  Közelebb csúsztam hozzá. – Tudod… - adtam egy apró csókot nyakára. - kicsit hideg van idekinn. – suttogtam fülébe.
- Akkor mássz vissza. – mosolygott.
- Rendben. – húztam volna el a takarót róla, ha meg nem állít.
- Előbb felöltök. És te is. – harapott alsó ajkába.
- Aj. Oké. – néztem rá csüggedten.  - Pedig már kezdtem reménykedni egy kis játszadozásban.
- Ne szívass. Utójáték? – nevetett fel. – És mit értesz utójátékon?
- Hát nem is tudom. Egy kis taperolásra gondoltam, és úgy érzem doktornő, hogy gondok vannak odalenn, szóval kézrátételes gyógyítással helyrehozhatná a dolgokat,..
- Persze, Aztán a déli szél becsukta a mesekönyvet. – nevetett fel. – A kézrátételes gyógyításról pedig le is mondhatsz. – rázta meg a fejét vigyorogva.

Gabriella szemszöge:

- Szóval a taperolás nincs kizárva. – nyalta meg az alsó ajkát, s döntött hátra óvatosan. – Azt hiszem, le tudok mondani a kézrátételes gyógyításodról. Bár idővel majd úgy is belátod, hogy szükség van arra is. – mászott fölém.
- Te nem vagy százas. – vigyorodtam el.
- Csak boldog vagyok. – adott egy apró szájra puszit.
- Ennyi nekem nem elég. – mutattam ajkamra. -  Ilyet a kistesód is kap. – játszottam a sértődöttet.
- Igen, és ha nem kap meg valamit, akkor pontosan így tud ő is nézni. – bólogatott együtt érző tekintettel.
- Remélem, most nem azt akarod mondani, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek…- Kezdtem volna el kiosztani, ha ajkait rá nem tapasztja ajkaimra. Szám elnyílt, s nyelvemmel megérintettem ajkait. Elmosolyodott.
- Most megnyaltad a szám? – döntötte neki homlokát az enyémnek.
- Előfordulhat.  – rántottam meg a vállam. – Ha már bűnös vagyok, akkor had csináljak mindent úgy, ahogy akarom.
- És most mit szeretne a kisasszony?
- Felöltözni. – haraptam alsó ajkamra.
- De csak akkor, ha idehozod a ruháimat. - vigyorgott sunyin.
- Ó te isten átka. – ráztam meg a fejem.  – Oké legyen, de mássz le rólam.
- Kívánságod számomra parancs. –gurult át mellém. Az ágyon heverő bugyimat gyorsan felvettem, s a ruhámba is belebújtattam lábaimat
- Ez így nem fair. – szinte biztosra vettem, hogy most durcásan néz.
- Az életben sok minden nem fair cicafiú. - álltam fel, s úgy húztam magamra a ruhát.  Justinnak szigorúan háttal álva.
- Cicafiú? – emelkedett hangja meg egy oktávval. – Na, ezt pont nemrég cáfoltuk meg.
- Ugyan mivel? – indultam el ruhái felé.
- Szerinted? – tuti megforgatta a szemeit.
- Az egy dolog, hogy mi történt itt, de kérdem én, ha most kimennék és elkürtölném mindenkinek, hogy te hátulról akartad csinálni, akkor mit mondanának? – pillantottam felé, miközben az ágy mellett heverő boxerhez lépkedtem. – Szerintem biztos azon kattogna mindenki agya, hogy cicafiú vagy-e vagy sem. – kaptam fel az utolsó szem ruháját, s dobtam oda neki.
- Szóval megtennéd ezt az egyetlen szem pasival, akit imádsz? – húzta fel a szemöldökét.
- Honnan tudod, hogy te vagy az egyetlen? – tettem csípőre a kezem.
- Onnan, hogyha ezt csinálom, – állt fel, s takarva férfiasságát közelíteni kezdett felém, amitől arcom ismét egy szép piros almával vetekedet. – elég nagy hatást gyakorolok rád. – vigyorgott önelégülten. – És ha most megfordulok. – mutatta most már formás hátsófelét, amit jól szemügyre kellett vennem, hisz nem mindennapi hátsója van, azt meg kell hagyni. – akkor pedig nem kicsit megnézel.
- Talán túl nagy az egója valakinek. – nyeltem egy nagyot. Belebújt alsógatyájába, majd nadrágját kezdte magára húzni.
- De te éppen ezt szereted bennem. – mondta úgy, mintha már ezerszer és mégy egyszer hallotta volna tőlem.
- Legyen. – egyeztem bele egy nagy sóhajjal, miközben figyeltem még szabadon lévő felsőtestét. – Szerintem a póló nem szükséges. – haraptam alsó ajkamba.
- Én a ruháddal vagyok így. – húzogatta a szemöldökét. – Valamit valamiért. – vette fel a pólóját.
- És ha véletlen elszakadna? – mutattam a levegőben macskakörmöket.
- Az elég nagy baj lenne, mert ez a póló nem öt dollár volt, és nem is huszonöt cicalány. – jött oda hozzám.
- A cica lány az cuki. Ettől én nem fogok vérig sértődni, ha ez volt a szándékod.
- Nem ez volt a szándékom ne aggódj. – simított végig arcomon
- Majd egyszer megnövök, és én leszek a macskanő. – ábrándoztam vállára dőlve.
- Az ágyban már most is egy macskanő vagy. – sóhajtott.
- Mi? – nevettem fel. – Konkrétan nem is csináltam semmit. Csak feküdtem, mint egy asztalra terített abrosz.
- Szóval csintalankodtam egy terítővel? – kacagott.
- Valahogy úgy. – öleltem meg.
- Ebben az esetben akkor az vigasztaljon, hogy egy igen szép kis terítő vagy. – adott egy puszit homlokomra.
- Téged pedig az, hogy igen jól értesz az abroszokhoz. És nem vagy cicafiú. - öleltem át még szorosabban.
- Ennek örülök. De csak hogy tudd. – suttogta. – Te akkor is macskanő maradsz számomra.
- Az kizárt dolog. – néztem fel csodaszép barna szemeibe. – Inkább cicalány. Igen távol vagyok a macskanőtől. Majd egyszer talán, és akkor majd hívhatsz úgy.
- Ó szóval nem ez volt az utolsó bűnös éjszakánk? – mosolygott.
- Nem bizony. – ráztam meg a fejem. – Ha már a pokolra jutunk, élvezzük ki rendesen…

Csak enyhén fanatikus :D

ui.: Nemsokára lesz rész is ♥ Dusi

34. szeretlek...

Bocsánat, hogy csak most hozok részt, de nagyon nem ment a megírása. Talán mert túl perverz az én fantáziám ehhez, vagy csak mert beteg vagyok. Na mindegy én valahogy így képzeletem el. Komit pls =) Kíváncsi vagyok a véleményetekre =) ♥
(ui.: a rész rövidsége Angi hibája ugyanis siettetett!!!!) 

- Akarlak. – suttogta. Több sem kellett nekem. Pólóját óvatosan lehámoztam róla, majd ő következett. Derekamon pihenő kezét felvezette a hátamra, s a ruhám cipzárját kezdte el lehúzni…

- Én még nem voltam senkivel. – váltam el tőle egy pillanatra, s megfogtam a ruhám, nehogy leessen rólam. Csak engem nézett édes tekintettel, s egy szót sem szólt. Átkarolta a derekamat, s közelebb hajolt hozzám.
- Én sem. – mosolyodott el.
- Hazug. – löktem meg a vállát, mire elnevette magát.
- Majd vigyázok rád. – simított végig arccsontomon. Aprót bólintottam. – Ha fáj, csak szólj és abbahagyom.

 Halkan puffant ruhám a földön. Nem volt rajtam melltartó, mert ehhez a ruhához nem kellett. Furcsamód nem voltam szégyenlős. Talán mert annyi vágyat éreztem iránta, hogy elnyomta teljesen a többi gondolatomat. Megbíztam benne teljes mértékkel. Mondhatnánk úgy is, hogy rátelepedett az agyamra a rózsaszín köd.

- Gyönyörű vagy. – suttogta, majd kezét levezette a combomig, s belemarkolt a hátsómba. 

Elindultunk hátrafelé, míg bele nem ütköztem a falba. Feljebbtolt, s én lábammal átkaroltam derekát.  Nyakamat forró csókokkal hintette be. Kezemmel csupasz mellkasát simogattam. Nem volt az a túldolgozott izomember, de nekem pont megfelelt. Hat kockája így is volt.  Hátába markoltam, s úgy húztam magamhoz még közelebb. Nyakához hajoltam, s mint egy pióca odatapasztottam ajkamat, s szívni kezdtem. Meglepetésemre hagyta magát, viszont ezután én is megkaptam az apró foltocskámat.
- Hiányoztál. – motyogta a hajamba.

Hajába túrtam, s ajkaira rövid csókot nyomtam.

- Te is nekem. – sóhajtottam fel.  Lábaimat visszahelyeztem a talajra, s öve után nyúltam. Óvatosan lejjebbtoltam ezután a nadrágját, s ő készségesen ki is lépett belőle.
Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mit is csinálunk mi most, amitől szívem heves kalimpálásba kezdett, s arcomat elöntötte a forróság. Gondolom észrevehette, mert arcomra simította kezét, s kuncogott. Elkezdtem most én tolni az ágy felé. Leült rá, én pedig az ölébe másztam.

Újabb csókcsatát váltottunk. Eszméletlen, hogy mennyire jó csókokat tud adni. Közelébe sem ér senki sem. Bátran kijelentem, hogy ő a csókkirály. Kezemmel belső combját kezdtem el simogatni, ami meghozta az eredményt. Férfiasságának egyszeriben már szűk lett a bokszer által nyújtott hely.
Egyszer csak hátradőlt, s fordított testhelyzetünkön, így én voltam alul. Ajkaival nyakamat kezdte kényeztetni, majd haladt egyre lejjebb, s végül alhasamnál megállt.
Bugyimba akasztotta ujját, s még egy csókot adott alhasamra, majd lehúzta utolsó szem ruhadarabomat. Valahogyan lehámozta magáról a bokszerét is, s felém mászott.
- Ha nem jó, akkor szólj, és abbahagyom. – mondta, bár világosan lerítt arcáról, hogy nem szívesen szakítaná meg az aktust. Enyhén rám nehezedett, majd belém hatolt. Fájt, nem mondom, hogy jó volt az első két nyomás, de utána magam is meglepődtem, hogy mennyire élvezem.  Annyira gyengéden bánt velem, mint egy porcelán babával. Először óvatosan, lassú tempót diktált, de később már gyorsabbra vette. Légzésem szaporább lett, s egyre inkább elöntött a mámor. A vérmérsékletem az egekbe szökött, s arcom kipirult. Az első nyögés elhagyta torkomat, s ez valószínűleg tetszett partneremnek, mert ismét fürgébben tevékenykedett.


Hogyan is írhatnám le ezt az érzést? Nem olyan, mintha a kedvenc sütidet majszolgatnád, bár kétségkívül egy parányit hasonló s nem olyan mintha csókolóznátok, s ezer, meg ezer pillangó röpdösne a gyomrodban.  Szavakkal talán meg sem lehet fogalmazni. Ezt át kell élni.
Azt látod, ahogy szerelmed homlokán megjelennek az első verítékcseppek, hogy ő is ugyanúgy élvezi, mint te. Azt érzed, hogy egymáséi vagytok, s ez a pillanat örökké tart. Arra gondolsz, hogy ennél már nem lehet jobb, s ekkor ő megint csak megmutatja, hogy már pedig van még benne dögivel. Az agyatok szinte összeforr. Egy újabb nyögés hagyja el a szádat, s szinte érzed, ahogy megkönnyebbül, s ismét gyorsít. Megkönnyebbül, mert tudja, hogy nem csak ő élvezi.  Megkeresi a kezed, s összekulcsolja a sajátjával. Apró puszit ad kulcscsontodra, ezután te átkarolod őt szabad kezeddel. Egy újabb lökés, amit egy újabb nyögéssel nyugtázol, s közben érzed, hogy hátán minden izom megfeszül.  Mintha ezer éve ismernétek egymást. Csak ő és te számítotok. Nem érdekel a múlt sem a jövő. Csak a jelen. Kétség kívül ez az érzés, amit kiváltott belőled az egyik legjobb. Nem ezer pillangó van a gyomrodban, hanem kismillió. És még is milyen könnyed érzés. A fellegekben jársz. Szívverésed nem a szokásos, hanem annak az ötszöröse legalább. Egy újabb nyomás, s körmöddel a bőrét karmolászod. Tetszik neki, s újra gyorsít. Érzed, hogy fáradsz, még sem akarod, hogy vége legyen.  Ő sem akarja, szemét egy pillanatra becsukja, majd megcsókol. Enyhén ráharapsz ajkára, s lehúzod magadhoz. A tempó ismét lassul. Nem zavar, hogy rád nehezedik egész testsúlyával, igazából még élvezed is. Teste forróságban úszik, ahogy a tiéd is. Az agyad teljesen kikapcsolt. Csak egy valami lebeg előtted. Ő. A szemei, az ajka, az arca, az illata, a teste, a haja.
- Szeretlek. – suttogja a füledbe. A hideg is kiráz a szavaitól. A tiéddel összekulcsolt kezét megszorítja halványan. Kétség kívül igazat mond. Nem tudnád meghazudtolni, bár nem is akarod.
A mámor még jobban elborítja az agyadat. Nyögésed, lélegzetvételed szaporább lesz, s az ő izmai is jobban megfeszülnek. Egy kincset adtál a kezébe, amit már más nem kaphat meg. Azt mondják, hogy az első alkalom meghatározó az életedben. Ha rosszul csinálja, a partnered talán egy életre elmegy tőle a kedved, ám ha jól csinálja, egy életre szóló élményt okoz ezzel. Egy élmény, amit sosem fogsz elfelejteni. És nem is akarsz. Ő a tökéletes partner minden bizonnyal.  Nyakadra egy csókot ad, majd érzed, hogy egyre közelebb vagy ahhoz a ponthoz, ahol a kéj elönt mindkettőtöket. Teste megfeszül egy pillanatra, úgy ahogy a tiéd is, majd elernyed.

Justin szemszöge: 

Sosem éreztem még ilyet. Vele minden annyira más. Nem érdekel hány szabályt rúgok fel, ha ő ott van velem. Az sem számít, hogy barátja van, mert vissza fogom hódítani. És tudom, hogy van rá esély hisz most adta nekem az erényét. Azt mondta hiányoztam neki. Már nem csak lelkileg vagyunk egyek, hanem testileg is…
Fáradtan dőltem el mellette, s húztam magunkra a takarót. Keze megtalálta az enyémet, s szorosan rámarkolt…

67

Boldog szülinapot.... Na kinek is? Most azt gondolod hogy Justin nevét fogod nemsokára olvasni? Mi van ha tévedsz?  Mi van ha azt mondom, hogy van még valaki aki ma ünnepli a születésnapját? Mi van ha elhitetem ezt veled, s közben még sincs? Mi van ha elmondom,hogy ki ez a valaki? Mi van ha mindjárt olvasod az imádottad nevét? Mi van akkor, ha azt mondom ma lesz egy rész? Elfelejted, hogy kinek is van ma születésnapja?
Najólvan szóval már eléggé felcsigáztalak? Akkor most közlöm veled, hogy titok.. Most kaptál agyfaszt igaz? :D Akkor hogy mindenki örüljön elárulom, bár nem biztos hogy erre gondoltál : Boldog Szülinapot Nagypapi =) ♥